DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Elég sok érzelem szorult a plenáris ülésterem falai közé a mai nap során. Hadd osszak meg önökkel én is egyet, ami éppen bennem van. Nagyon-nagyon fáj, hogy bármilyen oknál fogva is, de ezt a vitát és ezeket a felszólalásokat nem hallhatják a határon túli magyar szervezetek képviselői. Nem tudom, mi az oka, elnök úr, hogy a maguk felszólalásai után elhagyták az üléstermet, de azt hiszem, annyit mindenképpen érdemes a javukra megtenni, hogy a mai parlamenti ülés jegyzőkönyvét - ha kérhetem, elnök úr - a parlamenti adminisztráción keresztül küldjék utánuk. Ugyanis nagyon sok érv hangzik el - az ő részükről is hangzottak el érvek és a mi részünkről is, akik részint szavazni fogunk 5-én vasárnap, részint a Magyar Országgyűlésben megvitatunk, és eddig is megvitattunk ilyen jellegű dolgokat -, hiszen érvanyag van bőven, és az nem egysíkú.

Érdekes módon mindenki, aki ebben a kérdésben hozzászól, mond valamilyen saját példát. Engedjék meg, hogy én is egy nagyon rövid mozzanat erejéig ezt tegyem. Volt az életemben egyszer egy olyan helyzet, amikor döntenem kellett, hogy élek-e egy kettős állampolgárság lehetőségével vagy sem.

(20.50)

Elnök Úr! Nagyon csábító volt, ám amikor végiggondoltam, magam döntöttem úgy, hogy nem. És azt hiszem, a nem végiggondolt dolgokra szokták azt a hasonlatot vagy utalást tenni, hogy olyan ez, mint Pandora szelencéje. Kérem tisztelettel, mi itt, a Kárpát-medencében a harmadik évezred elején felnyitottuk azt a Pandóra szelencéjét, amit egyébként éppen csak üggyel-bajjal le tudtunk zárni a XX. század végéig. Ez egy borzasztó nagy felelőtlenség a hazai és az idekötődő politikai gondolkodóktól, akik minket elvittek eddig az útig.

Amikor azt mondom, hogy nincs végiggondolva, és itt többen felvetették, hogy pénz lenne-e a magyarságunk, emlékeztetni szeretném ezt a tisztelt Országgyűlést, hogy amikor mi éveken át Magyarország európai uniós csatlakozását - mondjuk így, uniós állampolgárságunk ügyét - tárgyaltuk, az idő 99 százalékát igenis azzal töltöttük, hogy a pénzről beszéltünk. És ne tévedjünk meg e tekintetben: azok, akik most egy esélyként kacsingatnak a magyar állampolgárság lehetőségére, ők is bizony pénzre gondolnak, természetesen és joggal.

De gondoljunk mi is egy picit többet a pénzre! Ha valaki úgymond megszerzi a határon túli magyarok sorából a magyar állampolgárságot, az azonnal le is mond mindarról, amit egyébként még, tisztelt ellenzék, az önök kormánya idején a kedvezménytörvény számukra biztosított. Azaz feltehető a kérdés: ha valaki az otthon maradásához köthető kedvezményekről lemond, akkor vajon tulajdonképpen mi is az a cél, ami őt még a továbbiakban vezérelheti? Ezek nagyon is életszerű érvek, tisztelt képviselőtársaim.

Azonban figyelve ezt a vitát, érdekes dolgok tárultak elém; csak a szóhasználat: magyar állampolgárság, és útlevélről beszélünk. Senki még ebben a teremben nem mondta azt, hogy személyi igazolvány, csak úgy a választékosság kedvéért. Mi is tudjuk a lelkünk mélyén, hogy valójában az útlevél igenis arra akarja ösztönözni a határon túli magyarokat, hogy mozduljanak. Az egész mondat jelentése mögött ez van.

És kérdezem önöket tisztelettel: ugyan nagyon eltérők a viszonyok, az ukrajnai szervezetek elmondták, hogy nekik milyen fájdalmaik vannak így ennek az egész ügynek a kapcsán, de példának okáért mitől több egy magyar útlevél, mint egy szlovák útlevél? Sőt, továbbmegyek: Európában melyik az az ország, ahova önök beutazhatnak magyar útlevéllel, de nem utazhatnak be román útlevéllel? Sőt, vegyük hozzá a példát: Romániának kétoldalú egyezményei okán sokkal több lehetősége van saját állampolgárai Nyugat-Európában való munkához juttatása tekintetében, mint Magyarországnak. Azért ezek a furcsaságok is itt kell hogy dohogjanak bennünk.

És még egy dolog, amiről nagyon-nagyon illene beszélnünk: figyeltem a mai parlamenti vitát, a határon túli magyaroknak a maradásáról beszélt mindenki, aztán gondolt, amit gondolt - maradás, maradás, maradás. Ehhez képest az a törvényjavaslat, azok a dokumentumok, amiket a kormány benyújtott, azok a boldogulás szót használják. És ha már arról beszélünk, hogy boldoguljon, kérem tisztelettel, hány szót fecséreltünk el esetleg annak az amúgy bizonyára lényegtelen dolognak a tárgyalására, hogy mihez kezdünk azokkal a gigantikus európai erőforrásokkal, amelyek számunkra most rendelkezésre állnak, a határon túli magyarságra mikor terjesztjük ezeket ki. Szinte egy szó nem szólt erről, kérem tisztelettel.

Milyen esélyeket halasztunk el e tekintetben most, amikor Románia is tulajdonképpen az európai csatlakozás küszöbén áll, a trianoni időtáv mértékéhez képest szinte percekre? Még most sem mozdulunk meg a tekintetben, hogy a gazdasági esélyeinket tényleg kiterjesszük azokra a területekre, ahol úgymond magyar testvéreink élnek? Erről miért nem beszélünk, kérem tisztelettel? És pontosan ennek a folyamatnak az egyik tulajdonképpeni kezdőrúgása lehet az, amit itt most szülőföldprogramként vázoltunk.

Vannak feltöltendő kasszák. Ki mondta, hogy ennyi meg annyi milliárd forint van csak? Tessék betenni, amennyit csak akarnak, kérem tisztelettel, lehet duplázni! Senki nem mondta azt, hogy ez a vége, és egy fillérrel se több.

És még egy dolgot, tisztelt hölgyeim és uraim: nagyon sok szó esett már arról, hogy ki mit tett a magyarság megmaradása, boldogulása, bármi egyéb tekintetében. Szívesen csinálnék egy leltárt, hogy ki mit tett a határon túli magyarság gazdasági boldogulása tekintetében, akár a határon túli magyar szervezetek is mit tettek a gazdasági értelemben vett boldogulás tekintetében. Föl lehet itt sorolni... - és meg kell hogy védjem azért Kapolyi Lászlót, akit azért durva inszinuáció ért. Hát most akkor belemegyünk abba az utcába, kérem tisztelettel, hogy elkezdjük egymás üzletfeleit listázni itt a parlamentben? Nagyon-nagyon-nagyon veszélyes útra tévednénk, kérem szépen, úgy a hazai, mind a határon túli szervezetek vonatkozásában, és ezért utasítom vissza azokat a hangokat, amelyek ilyen irányba próbálják meg elvinni ezeket a tulajdonképpeni vitákat.

Végezetül, ha már annyira keresünk közmegegyezést, itt van előttünk terítéken egy lehetőség, ez a magyar-magyar gazdasági közmegegyezésnek a kérdésköre. Megannyi projekt indítható mindenféle érzelem, mindenféle diszkrimináció, mindenféle baj, mindenféle bajt tartalmazó szelencék felnyitogatása nélkül, és tud boldogulni a magyar.

Én kérem önöket, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, és ne irritáljuk tulajdonképpen felesleges álvitákkal, sok esetben szélsőséges kijelentésekkel azt a közeget, amin egyébként segíteni szeretnénk, ugyanis ma ott tartunk, hogy a legnagyobb potenciális vesztes bárminemű kimenetel esetén a határon túli magyarság. Most kell, hogy segítsünk rajtuk. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Két igen!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu