HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök is, hogy a határon túli magyarok képviselői már alig-alig vannak benn a teremben, mert nem tanúi ennek a vitának. Fölteszek egy olyan kérdést, amit már föltettem ma, hiszen december 5-én, vasárnap népszavazás lesz, és tudjuk-e, hogy mi fog történni 6-án. Van-e adekvát válaszunk arra, hogy ha a népszavazás akár igennel, akár nemmel végződik? Kaptunk itt egy ízelítőt abból, hogy mi lesz a nem következménye, hiszen a határokon túli magyar szervezetek képviselői egytől egyig arról beszéltek, hogy nemzeti sorstragédiaként fogják megélni a nemet. Mi ennek az oka? Az oka olyan egyszerű, és olyan világos.

Ez az egész kérdéskör nem anyagi természetű és nem anyagi jellegű. Az a törvényjavaslat, amit most a Ház elé terjesztettek a kormányoldal képviselői, illetve a kormányoldal, egy nem anyagi természetű kérdésre egy pusztán anyagi természetű választ akar adni, de az anyagi természetű válasz is rendkívül szegényes. A kérdés az, hogy adekvát válasz-e ez arra, ami a népszavazási kérdésben fel van téve számunkra. Természetesen nem.

Mi történhet, vagy mit kell tennünk 6-án akkor, ha nemmel zárul a népszavazás eredménye, és lássuk be, hogy ennek megvan a maga esélye, nem is kicsiny esélye. Ehhez két dolog bizonyosan hozzájárul. Az egyik az, hogy negyven esztendőn keresztül olyan történelemtanítás folyt ebben az országban, hogy a ma szavazóképes polgárok zöme nem pontosan tudja, hogy miről szavaz. Nincsenek történelmi ismeretei, és nem ő tehet róla. Nem ő tehet róla, hanem az az oktatási rendszer… (Dr. Eörsi Mátyás: Meg a Gyurcsány! - Derültség.) Nem a Gyurcsány, hanem az az oktatási rendszer, amely minket ettől elzárt. Csak emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a nyolcvanas években Für Lajost azért rúgták ki az egyetemről, mert egy olyan tanulmányt, egy felmérést követően egy olyan cikket jelentetett meg a Tiszatájban, amely azt mérte a magyar ifjúság körében, hogy tudják-e, hogy milyen nyelven beszélnek a székelyek. Lesújtó volt az eredmény, és most az a generáció is szavazni fog, aki akkor még ezt nem tudta, és az elmúlt 14 esztendőben nem tudtunk minden hiányt e téren pótolni, sőt nagyon sok hiányt nem tudtunk pótolni, sőt bizonyos értelemben még rosszabb lett a helyzet.

Tehát elsődleges felelősségünk, hogy a nem döntések többségének a terhét ne a magyar nemzetre hárítsuk át, mert ez a mi felelősségünk. A magyar Országgyűlés felelőssége, hogy nem tudott időben egy olyan törvényt hozni és elfogadni, amely a határon túli magyarok problémáját az európai uniós csatlakozást követően megoldotta volna, pedig lehetőség volt rá, hiszen mi, a Magyar Demokrata Fórum tavaly szeptember 26-án meghívtuk a határon túli magyar szervezetek képviselőit. Bemutattuk azt a törvénytervezetet, amit utána beterjesztettünk az Országgyűlésnek, ez az állampolgárságról szóló törvény módosítása volt, ami egészen apró módosításokkal elérhetővé tette volna azt, hogy valaki a szülőföldje elhagyása nélkül magyar állampolgársághoz jusson.

(20.00)

Akkor négypárti egyeztetést előtérbe helyezve vagy ennek a reményét felvillantva az Országgyűlés még tárgysorozatba sem vette ezt a törvényjavaslatot. És ha a politika nem lép, akkor lépnek azok, akik ezt fontosnak gondolják, és megkezdődött az aláírásgyűjtés az MVSZ részéről, ami meglehetősen felelőtlen kezdeményezés volt. Felelőtlen volt, mert ahogy a 90-es évek elején mondták, Antall József legnagyobb tévedése az volt, hogy azt hitte, Kossuth népe áll mögötte, és az nem Kossuth népe volt, hanem Kádár népe. (Selmeczi Gabriella: Legyen önkritikus!) Most is talán abban reménykedünk, hogy Kossuth népe áll e népszavazási kérdés mögött, de én nem vagyok ebben olyan teljesen biztos, mert az elmúlt esztendők nem ezt erősítették meg bennem.

Aztán utána újra benyújtottuk ezt a törvénymódosító javaslatot, és ez most ott fekszik az Országgyűlés asztalán. Ha adná a Jóisten, és igennel végződne a népszavazás, ilyen eredményt hozna, akkor a parlamentnek nagyon egyszerű a helyzete, nem is nagyon tehet mást, mint hogy az állampolgárságról szóló törvényt a beterjesztett módon módosítja, elfogadja, és a dolog el van intézve.

De én azt gondolom, hogy ha “nemö lesz a szavazás eredménye, akkor sincs túl nagy mozgástere a Magyar Országgyűlésnek. Ezt a törvényt meg kell tárgyalni, ezt a törvényt, ha kell hozzá egyéb módosító javaslat, be kell hozzá nyújtani, és a megtárgyalása után el kell fogadni. A kettős állampolgárság jogintézményét akkor is be kell vezetni Magyarországon és a határokon túli országok vonatkozásában, ha esetleg a népszavazás érvénytelen, eredménytelen vagy nemmel végződő lesz.

Mert a nemet lehet másképp is értelmezni. A nemet lehet úgy is értelmezni, hogy az állampolgárok arról döntöttek, hogy ebben a kérdésben ők nem rendelkeznek kellő információval. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy nem vállalták át a döntés felelősségét, ezt a Magyar Országgyűlésre hárítják át.

De akkor a Magyar Országgyűlés nem tehet mást, ha ezzel egyetértenek, mint hogy meg fogja csinálni ezt a törvényt, és elfogadja! Mert ezt a szégyent, amit egy nemmel végző népszavazás ránk, a magyarságra fog zúdítani, le kell mosni valakinek, és csak az moshatja le, aki ezt elindította, és a lavinát mi indítottuk el azzal, hogy kellő időben, kellő felelősség híján nem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel.

Tehát 6-án a következőnek kell történnie: elő kell venni ezt a törvényt, és tárgyalni kell róla. És akkor beszélhetünk arról, illetve addig is beszélhetünk arról, hogy vajon elég-e önmagában ez a törvény, ami most az Országgyűlés asztalán fekszik, vagy ki kell-e valamivel egészíteni. Én azt mondom, hogy ki kell egészíteni, mert valóban reális veszély az, hogy egyszer csak meggondolják magukat a határon túl élő magyarok - legalábbis egy mobilisabb része -, és elkezd áttelepülni éppen a jobb megélhetési feltételek okán.

No, hát ekkor jöhet elő a szocialisták javaslata, és ekkor nyer igazán értelmet, hogy tegyük mellé a szülőföldön maradás programját vagy csomagját. A kettő együtt már egy egészet alkot, és a kettő együtt már tényleg a nemzetstratégia rész lehet, mert megadtuk azt, amit a határokon túli magyarok kívánnak és vágynak, és nem materiális természetű. S mellé tettük a matériát is, hogy a dolog úgy végződjék, illetve olyan irányt vegyen, ahogy ezt mindnyájan szeretnénk. Boldoguljanak, magyarként boldoguljanak a szülőföldjükön, és szabad választás lehetősége legyen, és ne anyagi kényszer eredménye, hogy valakinek el kell hagynia a szülőföldjét.

Ha ezt a két dolgot összekötjük, ha a magyar parlamentben lesz elég bölcsesség, és mondjuk, más lesz a hangvétel, mint eddig volt, mert ugye, azt képviselőtársaim egyike sem gondolja komolyan, hogy ilyen stílusban, ahogy itt elkezdtünk egymással vitatkozni - és ezért örültem, hogy kimentek -, megegyezésre lehet jutni. Döntsük már el, hogy a magyarság érdekeit akarjuk szolgálni, vagy minden tárgyalási napon be akarjuk bizonyítani, hogy ki a magyarabb, ki az okosabb, ki a nemzetibb! Mikor jutunk már el egyszer oda, hogy egy közös célnak alá tudjunk rendelni olyan érdekeket, amelyek nem is méltóak ehhez? Mikor tud a Magyar Országgyűlésben egyszer, különösen egy ilyen fontos nemzeti kérdés tárgyalása során valami olyan érzés eluralkodni - akár jobboldali, akár baloldali -, hogy azt mondja, hogy én most nem a másikat fogom földbe tiporni, meg nem meggyőzni a hallgatóságot, hogy én vagyok a jobb, a bölcsebb, a nemzetibb, hanem valami megoldást keresünk, és ezt közösen tesszük, mert ez a dolgunk, ezért küldtek minket a parlamentbe?

Én tehát azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ne utasítsuk el csak úgy ezt a szocialista javaslatot, mert a szocialista oldal tette! Lássuk be, hogy ez egy nagyon szerény és nagyon szegényes javaslat így, magában, különösen ha a vasárnapi kérdéskomplexumot a maga teljességében vizsgáljuk. Ez arra nem válasz. Semmilyen, még pótcselekvésnek sem lehet minősíteni. De ne söpörjük le, mert tárgyalási alapnak jó!

Ha véletlenül úgy adódik, én tudom, annyira már vagyok tapasztalt, meg azt hiszem, mindnyájan, hogy a szocialisták és a kormányoldal vasárnapig nem fogja megváltoztatni az álláspontját, tehát nem kezd egy olyan kampányba, belátva itt a határon túli magyarok beszédeit meghallgatva, hogy nem szerencsés döntés volt a nem, mert ezt most már nem fogják megtenni. De ha a népszavazás mégis úgy alakul, ami a nemzet egésze számára tragikus, akkor legyen önökben annyi bölcsesség és annyi belátás, hogy kezdjünk el tárgyalni 6-án, 7-én vagy egy hét múlva arról a törvényjavaslatról, ami az Országgyűlés asztalán fekszik, és vele párhuzamosan erősítsük fel úgy a szülőföldprogramot, hogy a kettő együtt valóban a nemzet érdekét szolgálja.

Ezt csak azért bátorkodom ilyen erős hangon mondani, mert a káoszból, a legnagyobb zavarból is lehet jól kijönni. Nekünk most sikerült beküzdeni magunkat egy olyan gödörbe, amiből nem tudom, hogyan fogunk kivergődni. Én ezt a megoldási lehetőséget látom.

Ha ez a megoldási lehetőség elfogadható a baloldal számára - a jobboldal számára teljesen elfogadható -, akkor lehet, hogy ebből a kaotikus helyzetből olyan eredményt tud produkálni a Magyar Országgyűlés, ami méltó hozzá, és ami a határon túli magyarok érdekeit és az egész nemzet érdekét szolgálja, és akkor ez tényleg egy nemzetstratégiai cél, amiben megvalósulhat a nemzet egysége, és megvalósulhat a nemzeti összefogás.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu