KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészség nem üzlet - írja a fiatal anyát a babával ábrázoló óriásplakátra a Fidesz. (Taps a Fidesz soraiban.) Ezt állítja, és hazudik, nem mond igazat! Nem mond igazat, tisztelt képviselőtársaim, egészen egyszerűen azért, merthogy eléggé erősen be kell hunynunk a szemünket, aztán utána a fejünket még jó mélyen a homokba is kell dugni ahhoz, hogy ne lássuk, hogy bizony például a születés, a szülés sokaknak természetesen üzlet is. Pénzügyi művelet a biztosítónak, a kórháznak, orvosnak, gyógyszer- és műszerszállítónak, pelenka- és babakrémgyártónak, mosodának, konzervgyárnak, tejüzemnek és így tovább.

Merthogy, tisztelt képviselőtársaim, egy piacgazdasági környezetben a piac, az üzlet bizony a politikusok, a döntéshozók szándékától teljesen függetlenül megjelenik az egészségügyben is.

(11.20)

Ezt nem látni vakság, politikus esetében demagógia, vagy egész egyszerűen - mint a Fidesz plakátján látható - politikai giccs. Mert, tisztelt képviselőtársaim, 1990-ben Magyarország a piacgazdaságra szavazott, elutasította az állami kereskedelmi monopóliumot, az Autóker évekig várt Wartburgját, a mogorva eladót, a pult alól csúszópénzért kapható állami sört, narancsot és banánt. A rendszerváltáskor nemmel szavaztunk a kizárólagos állami oktatásra, a kötelező orosz nyelvre, a Pázmány Péter Egyetem, a Lauder vagy akár a CEU-iskola lehetősége mellett voksoltunk. Elutasítottuk a Varsói Szerződés 150 ezer magyar sorkatonáját és a liberális megoldás, a szerződéses hadsereg mellett döntöttünk.

A sajtó liberalizálása teszi lehetővé, hogy mindenki felfogása szerint szabadon szidhassa a mindenkori miniszterelnököt. Magyarország arra szavazott, tisztelt képviselőtársaim, hogy az állam ne osztogasson lakást, hanem tegye lehetővé a lakáshoz jutást, ne utaljon ki az egyetlen bank 70 dollárt, ha háromévente Nyugatra akarunk utazni, hanem arra szavaztunk, hogy bankok versengjenek a lakossági szolgáltatásokért, a privatizált bankok, a magánboltok, a magánfőiskolák, a magánegyetemek vagy a magániskolák. Mert, tisztelt képviselőtársaim, az erős magángazdaság is teszi Magyarországot európaivá, az Európai Unió tagjává.

Mindez, tisztelt képviselőtársaim a rendszerváltás eredménye volt, és erről beszélünk, erről vitatkozunk akkor, amikor önök meg akarják tiltani a privatizációt az egészségügyben, és amikor önök általában meg akarják tiltani a privatizációt. A rendszerváltás lényegéről folyik, tisztelt képviselőtársaim, a vita.

A magyar társadalomnak, tisztelt képviselőtársaim, az egyik legfontosabb, politikailag, gazdaságilag egyaránt nagy súlyú, minden család, egyén életét szó szerint is alapvetően befolyásoló szegmensében, a magyar egészségügyben lényegében ez a rendszerváltás mind a mai napig elmaradt. Az egészségügy éppen ezért a túlélő múlt maga, a létező szocializmus ilyen értelemben vett utolsó maradványa. Ez - és ebben egyetértek Gógl képviselő úrral - az elmúlt tizenöt év nagy politikai mulasztása, és, tisztelt képviselőtársaim, akik a népszavazással, a kórház-privatizáció leállítását igenlő Fidesszel és vele összefogva a Munkáspárttal most azt kérik, hogy mondjunk igent, azok azt akarják, hogy az államszocializmus ezen utolsó maradványára mondjunk igent - vagyis mondjunk igent a múltra. Ez az, ami miatt a Szabad Demokraták Szövetsége eleve elutasítja ezt, és azt mondja a polgároknak, hogy szavazzanak nemmel erre a kérdésre.

Hogy aztán mi a kérdés, arról máris vita van. Gógl képviselő úr az imént megpróbálta értelmezni, hogy vajon miről is van szó, hogy az intézmény alatt infrastruktúrát, épületet értünk, mondta ő. A magyar nyelvben ez nem egészen így van, képviselő úr, bár általában valóban ezt is lehet mondani, de akkor mit kezdünk például az ombudsman vagy a parlament intézményével. A parlament ez az épület, vagy esetleg átmehetünk így 386-an egy másik épületbe, és akkor még mindig a parlament intézményét működtetjük? Azért is probléma ez a kérdésfeltevés, mert többek között ez az eleme sincs definiálva. Aztán utána vitatkozhatunk arról is, mit jelent az, hogy maradjon állami kézben, aztán megnézhetjük, hogy innen nézve mit jelent például ez a jövendőbeli, mondjuk, az egyházak által működtetendő kórházak esetében, vagy mit jelent további egyéb esetekben. Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyeket nem tisztáz a népszavazásra feltett kérdés.

S megint az a helyzet, mint az állampolgársági kérdés esetében, hogy azt várjuk a választóktól, mondjanak valamire igent, aztán amikor igent mondtak, akkor majd mi összejövünk és eldöntjük, hogy az ő igenjüket hogy kezeljük, és aztán hogy verjük át ezzel őket. Elhangzik, hogy a kérdés csak a profitorientált befektetőre vonatkozik, a nem profitorientált befektetésekre meg nem, ezért azokat ilyen módon lehet magánkézbe adni. Az én értelmezésem szerint nem lehet. De én csak arról beszélek, hogy egy olyan kérdésre, amely nincs megfelelő módon definiálva, vétek lenne igennel szavazni, és nem jó az a népszavazás sem, ahol előzetesen kérjük a polgárok igenjét, hogy aztán utána majd csináljuk azt, amihez éppen kedvünk van, amit a kedvünk tart, meg persze amit a parlamenti matematika számunkra lehetővé tesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Európában - talán Angliát leszámítva - ma Magyarország az egyetlen ország, ahol az egészségügyet egy állami hivatali működési rendszerű bürokratikus szervezet finanszírozza. Szándékosan nem mondtam biztosítót, mert valójában a biztosítói lét egyetlen kritériumával sem rendelkezik. Ez a rendszer 1945 után jelent meg, nem véletlenül, Kelet-Európában, ekkor történt az, hogy egyetlen államosított szervezetbe vonták össze a korábbi betegbiztosítókat, és persze vették el, államosították nem jelentéktelen vagyonukat. Megjegyzem, nem értettem az iménti felszólalás végét. Akkor most miről is beszélünk? Van egy jegyzőkönyv, amely arról szól, hogy elvették, és ilyen többet ne forduljon elő, hogy akkor adjuk vissza, vagyis privatizáljunk mindent, illetve mi volt ennek a lényege.

Mindenesetre ennek a mindenen keresztül túlélő szervezetnek, amelyet egészségelosztó szervezetnek is nevezhetünk, az volt a deklarált célja, hogy mindenkinek ingyenes, magas, sőt a legmagasabb színvonalú, egyenlő egészségügyi ellátást biztosítsanak. Egyike volt ez, tisztelt képviselőtársaim, a szocializmus nagy társadalmi hazugságainak, és ezt a hazugságot sugallja, ismétli a Fidesz plakátja - erre a múltra kér igent.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar egészségügy nem ingyenes. Nem ingyenes egyrészt azért, mert a járulékainkból, az általunk befizetett járulékokból finanszírozzuk, a polgárok fizetik tehát, csak mindig elfelejtjük, hogy amit az állam fizet, az mindig a polgárok pénze, ezért nem érdemes az államtól mindig több pénzt kérni, mert akkor az állam előbb a polgároktól kér hozzá szintén többet. Így tehát megfizetik a polgárok, aztán majd megfizetik még egyszer, tisztelt képviselőtársaim, többet-kevesebbet, ki-ki a lehetőségei szerint hálapénz formájában, amelyet egyébként nagy valószínűséggel a plakáton szereplő baba szülei is megfizettek.

Tisztelt képviselőtársaim, természetesen nem egyenlően magas színvonalon nyújtja az egészségügy ezt a szolgáltatást, hiszen csak a vak nem látja, hogy nem kapja ugyanazt a szolgáltatást az ózdi nyugdíjas kohász és a fővárosi többgyermekes pártelnök. Az igazi társadalmi igazságtalanság az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a többgyermekes pártelnök nem fizeti ki az extra szolgáltatás, az extra ellátás árát, vagyis többet vesz el a közösségéből, vagyis kevesebb marad az amúgy is kevésből. És a Fidesz, tisztelt képviselőtársaim, erre az álszent hazugságra is igent kér, mi meg nemet mondunk rá. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Politikusaink a lényegi kérdéseket illetően valójában tizenöt éve tétováznak, tizenöt éve nem képesek valódi és megvalósítható válaszokat adni a magyar egészségügy problémáira. Ráadásul azért kellene egységes véleményre jutni ezekben a kérdésekben, mert biztos, hogy négyéves kormányzati cikluson túlnyúló problémáról van szó, vagyis ha bármilyen irányban elindulunk, az a következő kormányzati ciklusokat legalább tíz-tizenöt-húsz éven keresztül érinteni fogja.

(11.30)

Ha az egyik ciklusban nem indulunk el, akkor négy évet elveszítettünk; ha a következőben sem, akkor újabb négy évet. Most elmondhatjuk: mindenesetre tizenöt évet máris elveszítettünk az egészségügy átalakítását illetően, és ennek az az oka, hogy soha nem vagyunk képesek fontos kérdésekben leülni, szót érteni egymással, mert mindenki rohan, mint az őrült a napi, pillanatnyi politikai érdekei után, mint ahogy történik ez a Munkáspárt népszavazási kezdeményezésével, és mint amiért a Fidesz erre a kezdeményezésre felcsatlakozott.

Ezzel együtt is természetesen nagyon sok pozitív változás történt a magyar egészségügyben, mondhatnám, liberális megoldás, mert például európai gyógyszerkínálatot találunk a magánpatikákban, a magyar háziorvosok, a fogorvosok jelentős része vállalkozóként gyógyítva elfogadhatóbb színvonalon látja el a munkáját, és egyébként ennek megfelelően többletjövedelemhez is jut, nem kell meghalni a magyar betegeknek a dialízishiány okán. Most hallom, hogy itt van egy vita erről a kérdésről.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1990 előtt évente százan vagy akár több százan is meghaltak azért, mert ilyen berendezések nem voltak Magyarországon. Most - ahogy hallottuk a miniszterelnök úrtól - 90 százalékban mindez magánkézben működik, és egyébként pedig a magántőke által ide befektetett összeg meghaladja a 12 milliárd forintot, és remélem, hogy ez a befektetés a jövőben is működik majd.

Ezért aztán - ahogy ezt szintén hallottuk - az összes, egészségügyre költött kiadásnak majdnem a felét most már a magánintézményeknek fizeti ki a költségvetés. A Fidesz-Munkáspárt igen szavazata ezt a folyamatot akarja visszafordítani, esetleg visszaállamosítani, mert igent akar mondani a múltra. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hazugság!)

Tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy hazugság. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Hát igen, ha a jövőben nem lehet semmit privatizálni és magánkézben tartani, akkor majd mindig felmerül a kérdés, hogy ha egyvalamit most magánkézben működtetnek, és esetleg el akarják adni másnak, akkor ezt már lehet-e, vagy pedig azt vissza kell venni állami, önkormányzati működtetésbe. De tételezzük fel egy pillanatra, hogy nem lehet visszacsinálni, ami eddig megvolt, az így marad, a jövőben meg már nem lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az indoka annak, hogy hátrányosabb helyzetbe akarjuk hozni a szakorvost, mint amiben a patikus vagy a háziorvos van? Miért akarjuk megakadályozni a szakorvosi rendelőintézetek régen szükséges privatizálását, a szolgáltatás magánkézbe adását? Miért akarjuk kizárni a szakorvosokat abból, hogy vállalkozókká lehessenek? És miért ne adjunk esélyt már a jövőben a kiskórházaknak, mint amilyen a siklósi, a sümegi, a kiskunhalasi vagy akár a körmendi, hogy a jövőben a tevékenységet magánkézbe adják, ily módon tőkét vonjanak be, ily módon gazdaságosabban működő technológiákat vonjanak be, és ily módon magasabb színvonalú szolgáltatások nyújtására legyenek képesek, vagy egyáltalán biztosítsák a saját maguk számára a túlélést?

Mint ahogy egyébként azzal sem értek egyet, hogy ezután, ha egy kórházat elhagynak a betegek, nem nyújt megfelelő szolgáltatást, lepusztul az infrastruktúrája, akkor alkossunk törvényt arról, hogy márpedig ha a fene fenét eszik, ott akkor is az idők végéig kórháznak kell működnie, mert mi a racionális egészségügyi ellátás és rendszer felépítése mellett vagyunk.

Hazug a Fidesz érvelése, tisztelt képviselőtársaim, mert bort iszik és vizet prédikál. Elválik a bor a víztől, szokták mondani, de erre hallottunk már példákat a miniszterelnök úrtól. Én mindenesetre Mikola Istvántól szeretnék üzenni, amikor azt mondta, hogy ő - ezt még a kormányzás alatt mondta - a tulajdonváltás híve. Szó szerint: “Én a tulajdonváltás híve vagyokö - mondta ő. Én is az vagyok, tisztelt képviselőtársaim, üzenem Mikola Istvánnak, hogy ezért aztán szavazzon nemmel. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Göndör István: Nincs bátorsága hozzá!)

Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, van itt egy hamis beállítás, amivel rendszeresen élnek a vitatkozó felek, ez a hamis beállítás pedig szembeállítja egymással az üzleti és a szolidaritáselvű egészségügyi rendszert, és azt mondja, hogy vagy ilyen, vagy olyan. Miért? Milyen alapon? Ki mondta? Ez ugyanolyan hazugság, mint az, hogy eladják a kórházakat, amikor nem adják el, hogy majd többet kell fizetni az ellátásokért, amikor az eddig magánkézbe adott egészségügy azt mutatja, hogy nem kell többet fizetni. Hazugságokkal vezetik önök félre a választópolgárokat, hogy aztán visszahozhassák a múltat egy esetleges igen szavazattal.

A lényeg viszont, amiről soha nem merünk beszélni – mondjuk, a Szabad Demokraták Szövetsége kivételével (Derültség a Fidesz soraiban.) -, hogy addig, amíg a magyar egészségügy finanszírozási rendszerét nem alakítjuk át (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Egypártrendszert akarsz?), addig nincs esélyünk arra, hogy a magyar egészségügy problémáit orvosoljuk. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

És, tisztelt képviselőtársaim, az a modell, amit mi kidolgoztunk, pontosan arról szól, hogy mindenkinek jár az egészségügyi ellátás, hogy mindenkinek ingyen jár az egészségügyi alapellátás, hogy mindenkinek van biztosítása, hogy a biztosítók, a magánbiztosítók a kötelezően befizetendő összeget egy központi alaptól kapják meg attól függően, hogy milyen az összetétele a náluk biztosítást kötőknek, és aztán a továbbiakban ők fizetik az ellátást. Arról szól a javaslat, hogy állami kézben marad továbbra is a járványügy például vagy a megelőzés kérdésköre, mert azt így kell finanszírozni, és arról is szól a javaslat, hogy a különösen nagy összegű ellátásokat egy központi alapból kell finanszírozni, mert az sem fordulhat elő persze, hogy azért, mert valahol sok nagy összegű ellátás jött össze, azért ott egyes betegek ne részesülhessenek ebből az ellátásból.

De ha megjelenik a biztosító, akkor az abban lesz érdekelt, képviselőtársaim, hogy sokan kössenek vele biztosítást, ezért magas színvonalú szolgáltatást akar nyújtani a betegnek, ehhez viszont megfelelő állapotban kell tartania az általa is finanszírozott kórházat, sőt továbbmegyek, meg kell fizetnie a kórházban dolgozó orvosokat, személyzetet.

Vagyis ez a rendszer jó a betegnek, jó az egészségügyben dolgozóknak, magasabb színvonalú szolgáltatás ellátására képes. Miért nem csináljuk? Miért nem nyúlunk végre hozzá az egészségügy finanszírozási rendszeréhez? Azért, képviselőtársaim, mert nincs meg a kellő politikai bátorság. Márpedig amíg ezt nem tesszük, addig masszírozhatjuk a magyar egészségügyet jobbra-balra, adhatunk neki beöntést, és csinálhatunk vele mindenfélét, alapjaiban nem változik meg, nem lesz jobb a helyzete.

Ennek a mostani népszavazásnak többek között az a tétje, hogy egyszer s mindenkorra elvágjuk-e ezt az esélyt a jövőtől, vagy pedig egy nem szavazattal megteremtjük a lehetőségét annak, hogy végre a politika összeszedje magát, és meghozza - lehetőleg konszenzussal - azokat a szükséges döntéseket, amelyek kiutat mutatnak a magyar egészségügy jelenlegi válságából. Ez pedig, képviselőtársaim, többletpénz nélkül nem fog menni, többletpénze a költségvetésnek erre nem lesz, több járulékot szedni meg fizetni senki nem akar, nincs más út, mint teret adni, szabályozott körülmények között természetesen, a magántőkének. Ezért kell elutasítani, következetesen nemmel szavazni erre a kérdésre.

Én számtalanszor tapasztaltam már, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor a politika megbuggyan, akkor a választók megfontoltságára lehet csak számítani. Meggyőződésem, hogy erre most, a vasárnapi választáson is számíthatunk majd.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu