TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha arról beszélünk, hogy ki szereti valóban a hazáját, és ki szereti valóban a határon túli magyarokat, akkor annak az édesanyának a sorsa jut eszembe, akinek felteszik a kérdést, amikor két anya viaskodik egymással, hogy kié is a gyermek, és aki azt mondja, hogy inkább legyen a másiké, csak hogy szét ne tépjük azt a gyermeket, csak hogy szét ne tépjük azt a csecsemőt.

(22.10)

Az igazi felelősség abban rejlik, ha kell, akkor a szülőföldön maradásban, a szülőföldön való boldogulásban segíteni a határon túli magyar testvéreinket, ha kell - mint ahogy mi is tettük -, a csángóföldi magyarokat segíteni abban, hogy magyar nyelven tanulhassanak, segíteni őket könyvvel, pénzzel vagy más eszközökkel. S ugyanígy az igazi segítség, az igazi, őszinte szeretet akkor nyilvánul meg, amikor az ember nemcsak szavakban, nemcsak választási pontokért, nemcsak szavazatokért, hanem a hétköznapok során is - tizenöt év vagy hosszabb idő alatt - egyfélét mond. Én indiánregényeken nevelkedtem kiskoromban, sok indiánregényt olvastam. Ott a sziúk, a cheyenne-ek vagy a dakoták mindig egyfélét mondtak. Ha kellett, meghaltak saját népükért, ha kellett, meghaltak saját hitükért.

Manapság olyan dakotákat látok, akik az egyik héten azt mondják, hogy nem kell sorkatonaság, a másik héten azt mondják, hogy kell sorkatonaság, az egyik héten elképzelhetetlennek tartják a határon túli magyarok integrációját, a másik héten elengedhetetlennek tartják ugyanazt. Azt látom, hogy ezek az emberek úgy változtatják a véleményüket, ahogy a szél fúj, ahonnan szavazatokat remélnek, ahhoz próbálnak igazodni. Én nem ebben hiszek, hanem a következetességben és azokban, akik felvállalják őszinte véleményüket, ha kell, hosszabb távon is, nem érdekektől vezérelve, hanem hitüknél fogva.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu