BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy magam is kövessem azt az ajánlást, amely a négy módosító indítvány mentén egy meglehetősen szerteágazó vitához vezetett ma délután.

(20.10)

Mindenekelőtt az 1. javaslattal kapcsolatban - amely egy népszavazás kiírását kezdeményezte - nagyon sok érv elhangzott az elmúlt napok történéseinek fényében, én azonban szeretnék visszautalni arra, amit a módosító indítvány tevője, Körömi képviselő úr maga is említett, az alkotmányt. Azt említette belőle, hogy érvényben levő nemzetközi szerződéses kötelezettségből fakadó kötelezettségek tekintetében népszavazási kezdeményezésnek helye nincs.

Nos, az európai uniós alkotmány ratifikálási eljárása egy kötelezettsége Magyarországnak, amelyet Magyarország a csatlakozási szerződésben és a társulási szerződésben és az uniós tagsága kapcsán elvállalt. Függetlenül tehát attól, hogy milyen érzelmi indokok szólhatnának esetleg mellette vagy ellene, a ratifikációs eljárás egy szerződésben vállalt kötelezettség, e tekintetben alkotmányunk kizárja azt, hogy ebben a kérdésben népszavazást lehessen kiírni. Ugyanakkor azt is le kell szögezni ezen javaslat mentén, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy az uniós alkotmány elutasítása vagy elfogadása Magyarország uniós státusában bármifajta változást eredményezhetne.

Hamis hivatkozás tehát azt mondani, hogy meg kell adni a lehetőséget az állampolgároknak arra, hogy döntsenek abban a tekintetben, hogy esetleg felülvizsgálják az európai uniós csatlakozásunk ügyében amúgy egyébként eredményes népszavazás kimenetelét. És talán többet nem is fordítanék erre, megkímélendő idejüket, pusztán szeretném megjegyezni azt, hogy akárhogy is fogalmazunk, az egy érvényes és eredményes népszavazás volt, ahol Magyarország polgárai az érvényes törvénynek megfelelően kifejtették akaratukat. Ezt utólag elég nehéz megkérdőjelezni.

Ami a 2. számú módosító indítványt illeti, a kisebbségek kérdésében azt gondolom - és ez ma több bizottsági ülésen is elhangzott -, hogy a kormány azonosulni tud a parlamenti pártok által előterjesztett javaslattal, és azt maga is elfogadásra ajánlja a parlamentnek. Azt gondoljuk valóban, hogy Magyarországnak itt nemcsak eredményei vannak a preambulumban történt megjelenítés tekintetében, hanem nekünk magunknak tovább is kell vinni ezt a gyakorlatot és ezt a gondolatot.

Nagy érdeklődéssel figyeltem Hargitai képviselő úr okfejtését, és szeretnék még valamit hozzátenni. Ez az alkotmányos szerződés például az Európai Unió számára lehetővé teszi azt, hogy az Európai Unió csatlakozzon az európai emberi jogi konvencióhoz, ami által például számtalan olyan elem megjelenhet az európai uniós bíráskodásban, amely eddig nem volt benne, hanem csak a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság napi gyakorlatát jelentette.

Egyetértek azzal is, hogy végig kell gondolni a kisebbségi törvényünk módosítása mentén mindazokat a szempontokat, amelyeket a képviselő úr említett. Hozzá kell tegyem, ha következetesek akarunk lenni saját eszmeiségünkhöz, nevezetesen hogy a kisebbségi kérdésekben a pozitív diszkrimináció elvét magunk is követendőnek tartjuk, akkor valószínűleg végig kell gondolni a mi kisebbségi törvényünk mentén, a mi alkotmányunk mentén azt a dilemmát, hogy Magyarországon azért nincs a kisebbségeknek például parlamenti képviselete, mert azt a fajta pozitív diszkriminációt ma vitatják számtalan oldalról jogászok, alkotmányjogászok, hogy a szavazategyenlőség problémakörét hogyan lehet tulajdonképpen összhangba hozni a kisebbségek parlamenti képviseletével. Hiszen ez volt eddig az igazán komoly alkotmányjogi probléma annak útjában, hogy ezt a kérdést a magyar parlament megoldja.

Azt gondolom tehát, hogy az európai uniós csatlakozásunk mentén, az uniós alkotmánytervezet elfogadása mentén megjelenhetnek az első eredmények a hazai jogalkotásban és a jogalkalmazásban is egyaránt.

Ami a másik két módosító indítványt illeti, Lezsák képviselő úr, akivel egy nagyon magányos, de nagyon érdekes vitát folytattunk néhány nappal ezelőtt itt kettesben a Ház plénumán, úgy fogalmazott ma, hogy azért kellene visszahozni a keresztény gyökerekre való utalást az országgyűlési határozati javaslatba, mert - ha pontosan jegyeztem föl a szavait - a keresztény gyökereket tagadó politikusok okán nem került be az erre való utalás az európai alkotmány preambulumába vagy egyéb részeibe.

Nos, ez egy meglehetősen kemény megfogalmazás volt, amelyet valószínűleg Giscard d'Estaing, a Konvent elnöke igen komoly fejcsóválással hallgatna végig, hiszen ő volt az egyik leghangosabb ellenzője ennek, és talán éppen abból a megfontolásból, ami itt is egy vita kapcsán elhangzott. Kelemen képviselő úr utalt arra, hogy Törökország szekuláris állam, függetlenül attól, hogy lakóinak döntő többsége mohamedán vallású. Nos, Franciaország is szekuláris állam, függetlenül attól, hogy lakóinak ha nem is akkora többsége, de egy része ma keresztény vallásúnak vagy keresztyénnek mondja magát. Hozzá kell tegyem persze, van majd’ ötmillió muzulmán, mohamedán vallású polgára ma már Franciaországnak, de Franciaország éppen ebből a meggondolásból ellenezte és ellenzi ma talán a leghangosabban a kereszténységre való utalást ebben az alkotmánytervezetben, mert úgy gondolják, pontosan a szekuláris állam felfogásából fakadóan, hogy ennek nincs helye.

Én itt nem érzem pontosnak egyébként Hörcsik képviselő úr hivatkozását az alapító atyákra, két dolog miatt. Az egyik az, hogy amennyiben az európai alkotmányszerződés hatályba lép, akkor tulajdonképpen az összes uniós alkotmányos erejű szerződést hatályon kívül helyezi, kivéve egyet, az Euratom-szerződést, amely az első szerződés volt, tulajdonképpen a mai Európai Unió alapító szerződésének tekintjük az akkori Európai Szén- és Acélközösség létrehozásakor. Nos, ebben azért nagyon nehéz volna felfedezni ugyanezeket az utalásokat, mint amit most szeretnének a módosító indítványok tevői ebbe az anyagba betenni.

Pontatlanul idézték Medgyessy Péter korábbi miniszterelnök úr elkötelezettségét. Medgyessy miniszterelnök úr annak idején azt mondta, ha az Európai Unió másik 24 tagállama a Konventben vagy azt követően egyetértésre jut a keresztény gyökerekre való utalás tekintetében, akkor Magyarország természetesen nem fogja ezt meggátolni. Nem rajtunk múlott, hogy ez nem került be, de abban természetesen látni kell azt a lehetőséget is, hogy önmagában Magyarország számára sokkal fontosabb volt a kisebbségekre való utalás bekerülése, mint ez az egyébként nagyon vitatott kérdés.

Más kérdés, és megvizsgálható persze, hogy miért nem sikerült a kereszténység ügyében közös álláspontra jutni. Az egyik lehetséges magyarázat persze az, hogy amikor a keresztény gyökerekre való hivatkozás különböző országokban valóban megjelenik az egyes hazai jogalkotás tekintetében, akkor más-más értelmet kap a dolog. Itt is elhangzott a keresztény szeretetre való utalás. Hát Európa történelme sok mindenről tanúskodik - hogy a keresztény szeretet vonult volna-e végig Európa kétezer éves történelmén, úgy gondolom, ebben azért meg tudunk egyezni, hogy ez nem feltétlenül így volt. Még a legutóbbi, mondjuk, a második világháborúval bezárólag említhető időszakban sem.

Az pedig - ez már csak egy megjegyzés, amit Pósán képviselő úr mondott -, hogy lám, a monogám házasság is a keresztény kultúra eredménye; én nem vagyok ebben biztos, hogy a keresztény kultúra volt az első, amelyben a monogám házasság intézménye belépett a történelmi gyakorlatok közé.

(20.20)

De egy dolog biztos, hogy a válás tekintetében, ami egy monogám házasságot valamilyen módon lezárhat vagy felbonthat, nem hiszem, hogy a keresztény gyökerekre való hivatkozás - ha már ilyen példákat használunk - ugyanúgy helytálló.

Summa summarum, elnök úr, tisztelt Országgyűlés, azt kell mondjam, úgy tűnik, a Magyar Országgyűlésben egyetértés van abban, hogy a ratifikációs eljárás során a kisebbségi kérdésben a Magyar Országgyűlés hangsúlyozottan fejtse ki álláspontját, ezt a kormány a maga részéről üdvözli, egyébiránt pedig kéri ezzel a módosító indítvánnyal az országgyűlési határozat elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu