KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Hallva a kétszeri hozzászólását, engedje meg, hogy azt mondjam, ön egy rosszhiszemű képviselő, ettől függetlenül szeretnék válaszolni a hozzászólására, mert nem szabad így hagyni, ahogy ez itt maradt az Országgyűlésben, noha két képviselőtársam is megpróbálta helyretenni az ön szavait.

Megjegyzem, a Fidesz nem tapsolt a hozzászólásomnak, úgyhogy ne hozza olyan helyzetbe a Fidesz-Magyar Polgári Szövetséget, mintha az én hozzászólásom után tetszést nyilvánított volna. Ez téves megjegyzése volt önnek; mint ahogy az is téves megjegyzése volt, hogy a Jobbik Európa-ellenes párt. A Jobbik Európa-barát párt, azonban a bürokrácia által vezérelt Unióval szembehelyezkedik. Ugye nem kell önnek elmagyarázni, hogy mi a különbség Európa és az Unió között? Erre most nem szeretném fecsérelni az időmet, csak egy nyelvbotlását szerettem volna kijavítani.

Érdemes visszamenni az elmúlt időszak népszavazásaihoz, mert fontos kérdésről van szó. Először is senki nem mondta, hogy holnap kell kiírni. A javaslatomban is az szerepel, hogy jövő év május 31-ig kerüljön rá sor, valamikor jövő tavasszal.

Ha végiggondoljuk, hogy mi történt az Unióhoz való csatlakozás kapcsán kiírt népszavazással, akkor pontosan tudjuk, hogy mind a négy parlamenti párt az igenek pártján volt, és az Országgyűlés nem biztosított költségvetési támogatást azoknak a civil szervezeteknek a számára, amelyek úgymond, a nem-kampányt vitték volna, magyarul a vitát vitték volna a társadalom elé az egységes igennel szemben.

(19.40)

Szerintem ez nagy hiba volt, mert nagyon sok kérdésre már akkor választ kaptak volna a magyar választópolgárok, és talán kisebb elvárással és nagyobb türelemmel lettek volna az Unióval szemben, amelynek a hétköznapokban lecsapódott legújabb ügye a magyar mézbotrány. Azért a méztermelők számára az uniós csatlakozás annyit jelent, hogy most elmennek Brüsszelbe, és demonstrálnak amiatt, ami a magyar méz körül történik. Magyarul: akkor a “nemö-kampány elspórolása nem használt az országnak, hanem ártott. Most egy más típusú népszavazás volt, más típusú módon került ez reflektorfénybe, hiszen kormánypénzen kampányoltak a “nemö mellett, nem ellenzéki párti javaslat volt egyik javaslat sem, egy parlamenten kívüli párt és egy civil szervezet javaslata volt, és az Országgyűlés ismét nem bocsátott költségvetési keretet a kezdeményezők részére, hogy elmondhassák a maguk érveit.

Magyarul: ha én a tegnapi napból érzelmi, emocionális alapon vontam volna le következtetést, akkor én magam vontam volna vissza a módosító javaslatomat, mert a tegnapi nap szerintem arculcsapása volt a magyar nemzetnek. Azonban nem lehet összekötni a tegnapi nap történéseit azzal, hogy mit látnék én helyesnek az uniós alkotmányos szerződés ratifikálása során.

Én azt látnám helyesnek, hogy a tegnapi és az uniós csatlakozással kapcsolatban megtartott népszavazás hibáin okulva most végre mód nyílik arra, hogy megvannak azok a hordozó közegek, politikai pártok, civil szervezetek, műhelyek, amelyek az uniós alkotmányos szerződést megfelelő módon oda tudják tenni a választópolgárok elé, és nem nekik kell azt feltétlenül végigolvasni, de senkinek nincs megtiltva. Lehetséges, hogy az elmúlt két év népszavazási kampányai és a tegnapi eredmény éppen arra sarkallja a magyar választópolgárokat, hogy egyre komolyabban vegyék a népszavazást mint jogintézményt.

Egyébiránt, ha már ismét szót kértem, az én javaslataim között nyilván ez volt a módosító javaslatként megfogalmazott javaslat, de visszatérnék arra is, hogy óriási lehetőség előtt áll az Országgyűlés. Hiszen úgy tűnik, mintha kicsit a kormánypártoknak lenne fontosabb az uniós alkotmányos szerződés ratifikálása, amely kétharmados, úgy tűnik, hogy az ellenzék pártjai azok, amelyek egyértelműen - nem úgy tűnik, egyértelműen - kiálltak az igen mellett, ez egy másik kétharmados jogszabály, a kettőről lehet, hogy együtt lehetne tárgyalni, és akkor lehetne normális hangon mind a két kérdésben az Országgyűlésben meghozni a megfelelő döntést.

Egyébiránt más szempontból én nem tartom katasztrofálisnak a tegnapi eredményt, mert hogyha a beteg elmegy az orvoshoz, és megkapja a röntgenfelvételt, az önmagában persze lehet kiábrándító, még akkor is, hogyha az igenek győztek, de jobb tudni, milyen lelkiállapotban van az ország, mintsem homokba dugni a fejünket, és úgy tenni, mintha nem tudnánk arról, milyen lelkiállapotban vagyunk. Én kíváncsi lennék egy uniós alkotmányos szerződés ratifikációs népszavazása során, hogy képes-e a magyar politika és a magyar szellemi műhelyek azt a munkát elvégezni, hogy valami kedvező képet kapjunk a társadalom részéről az uniós csatlakozásunk megítélése kapcsán. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért tettem meg a kezdeményezésemet.

Köszönöm szépen, elnök asszony, a türelmét. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

Forrás: parlament.hu