MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Hölgyek és Urak! Először Körömi Attila javaslatával szeretnék foglalkozni, és ha lesz időm, utána a többivel.

Nagyon szíven ütött a javaslata, hiszen én is azok közé tartozom, akik elsőként próbálták a népszavazás intézményét foganatosítani. Annak idején, 1985-ben, a Duna-kör átpolitizálása folyamán rávettük a Duna-kör tagjait arra, hogy népszavazást kérjünk. Az akkori alkotmányban volt egy fél mondat, hogy a népköztársaság Elnöki Tanácsa fontos országos vagy helyi kérdésben népszavazást rendelhet el. Több mint 10 ezer aláírást gyűjtöttek össze akkor, meglehetős rendőri ellennyomás mellett az aktivisták, amelyek nagy részét a rendőrök elkobozták. Háromezer aláírással adtuk be a kérelmünket az Elnöki Tanácshoz. Mondanom sem kell ugye, hogy nem lett belőle semmi, hiszen nem is volt törvény, amely a végrehajtást biztosította volna. Ezt a törvényt a mi követelésünkre 1989-ben még a régi, pártállami parlament hozta meg.

Tehát a népszavazás a szívünk ügye. A szívünk ügye, hiszen annak idején ezt hosszú időn keresztül követeltük, és a nemzeti tárgyalások is azzal fejeződtek be, hogy bejelentettük, hogy ugyan nem írjuk alá a közös okmányt, de népszavazást fogunk kérni négy sarkalatos kérdésben. Azóta a népszavazások története eléggé hullámzó volt, és szembekerültek itt bizonyos alapvető filozófiai problémák, hogy a közvetlen demokrácia intézményei és a képviseleti demokrácia intézményei hogyan férnek meg egymás mellett. Ennek a gyakorlata még nem alakult ki. Ezért volt elég sok kudarcos népszavazás, ezért kellett több alkalommal leszállítani a népszavazások érvényességi szintjét ahhoz, hogy elfogadható eszköz legyen.

Ugyanakkor a modern kor egyre inkább halad afelé, hogy a képviseleti demokráciát, a képviseleti rendszert kiegészítse egy nagy fokú állampolgári aktivitással; erre az új, modern eszközök, például az internet, az e-társadalom, az e-parlament, az e-kormányzás, mind-mind segítséget fognak nyújtani. Tehát nem lehet leírni a népszavazást, nem lehet azt mondani, hogy itt egy csomó kudarc miatt egy rossz megoldás született. De meg kell vizsgálni, mi a legfőbb oka annak, hogy csak ritkán sikerültek népszavazások, talán egyszer igazán, és miért nem lehet azt elérni rövid időn belül, hogy ezek sikeresek legyenek. Ez pedig abban van, hogy az elmúlt rendszer legnagyobb bűne és legnagyobb kártétele nem az volt, hogy minket börtönbe csukott, hogy akasztgatott, hogy elnyomorított, hanem az, hogy hihetetlenül passzívvá tette az embereket, egy álgondoskodással, egy alacsony szintű paternalizmussal, megkövetelve azt, hogy az emberek ne legyenek önállóak. Az embereknek fel kell szabadítani önmagukat ahhoz, tömegesen, hogy felelősen tudjanak dönteni.

A svájci vezérkari főnököt fogadtam egyszer, és megkérdeztem tőle, hogyan lehet az, hogy a svájciak, akik takarékos népek, népszavazáson úgy döntöttek, hogy az olcsóbb F16-os harci repülőgép helyett a drágább F18-ast vásárolják meg. Erre elmondta: felvilágosítottuk az embereket, hogy a teljes élettartama idejében az F18-as 40 százalékkal kevesebbe kerül nekünk. Ezért 20 százalékkal drágábban megvették az F18-ast, azért, mert tudták, hogy 30 év alatt jól fognak járni. Tehát ez a felelős magatartás, amely Tell Vilmos óta ott van a svájci polgárok nagy részében, ez az alapja, amit el kell érnünk. Először ezt kell elérnünk, utána tudjuk igazán alkalmazni a népszavazást.

De most egy ilyen hihetetlenül fontos kérdésben, mint az európai alkotmány elfogadása, úgy gondolom, ez meddő kísérlet lenne. Dolgozzunk közösen azért, hogy az öntudatos polgárok száma minél jobban megsokszorozódjék!

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu