KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! “A tanulás gyökerei keserűek, de a gyümölcsei édesek.ö A címbeli idézet egy piciny erdélyi, felcsíki falu kisiskolájának bejárata felett olvasható, amely felirat a tanulásért hozott áldozatvállalás értelmére bátorít.

A 2005. évi oktatási költségvetésből sajnos nemhogy az áldozatvállalás, de még a szakmai buzdítás is hiányzik. A jövő évi költségvetés az iskolafenntartókat és az iskolavezetéseket iskolabezárásokra akarja kényszeríteni, ugyanis nem csupán az eddigi érvényű intézménykihasználtsághoz, hanem egy új konstrukcióhoz, az intézményfinanszírozás kihasználtságához köti az igényelhető normatívákat. Ezzel az intézkedéssel lehetetlen helyzetbe kerül számos intézmény. Hiába felel meg sok iskola intézményi szinten az előírt kihasználtságnak, mégis egy-egy osztály létszáma miatt elesik jelentős normatíva igénylésének lehetőségétől. Még nagyobb bajban vannak azok a kisiskolák, amelyek osztályszinten sem tudják az előírt létszámhatárokat teljesíteni, ugyanakkor 70-80 tanulót látnak el.

Egyenesen diszkriminatívnak tartják az érintett szakpedagógusok, hogy az intézményfenntartó társulás alapján igényelhető normatívát is létszámhatárokhoz köti a törvénytervezet. Pedig ezek az intézményfenntartó társulások a kilencvenes évek elején éppen az iskolák és a finanszírozás optimális kihasználása érdekében jöttek létre, és látják el az oktatási intézmények működését a körjegyzőségekhez kapcsolódóan. Vagyis, amire ösztönözni kíván az elvonás, az a racionalizálás már korábban végbement az aprófalvas térségekben.

Hogy milyen abszurd helyzetet idéz elő vidéken ez a költségvetési szabályozás, az már most számszerűsíthető. A több millió forintos normatív támogatástól eleső önkormányzatok a jövőben intézményeiket nem tudják majd működtetni. A közelben lévő esetleges befogadó iskolák viszont nem tudják osztályaik létszámát kétszer, háromszor 8-10 fővel növelni, ekkora többletkapacitással ugyanis nem rendelkeznek.

(18.20)

Egy községből így több helyre kell utaztatni a tanulókat. Az utazás miatt pont a délutáni szervezett foglalkozásoktól esnek el a tanulók, mint a napközi, a tanulószoba, a szakkörök, a tehetséggondozás és a művészeti oktatás foglalkozásaitól. Az oktatási tárca által erőltetett mamutiskolák személytelenné válnak, és pont a NAT követelményeit, mint az egyéni képességfejlesztést, a személyre szabott foglalkozásokat, az integrált oktatást nehezen tudják teljesíteni. A kistelepülések iskoláiban ezzel szemben teljeskörűen megvalósíthatóak az új NAT feladatai. A szakos ellátás a kisiskolákban most is jó, hiszen a szaktanárok óraadóként utaznak egyik iskolából a másikba.

Az elmondottak igazolják, hogy sem szakmai, sem ökonómiai érvek nem szólnak a költségvetés által kikényszerített iskolabezárások mellett. Akkor hát miről is lehet szó? Csak nem a szocialista idők vidékfelszámolási programjának reinkarnációját éljük? Hiszen ma már Ceauşescu is, ha még élne, költségvetési eszközökkel hajtaná végre a falurombolást, nem buldózerekkel.

Választókörzetemben, az Ormánság falvaiban az iskola az egyetlen még működő intézmény és megtartó erő a lakosság számára. A jövő évi költségvetés vészhelyzetbe sodorja térségünk legalább 6-7 önkormányzati társulásban működtetett iskoláját, körülbelül 550 iskolás tanulót érintően, ahol a tanulók 70-80 százaléka ráadásul még hátrányos helyzetű is. Az Ormánságban a foglalkoztatási helyzet még Borsod megyénél is rosszabb. A családok többségénél a különböző járadékokból összetevődő jövedelem a létminimumot sem éri el. “A tanulás gyökerei keserűek, de a gyümölcsei édesek.ö A tervezett intézkedés hatására 2005-től kezdődően nagyon sok ormánsági gyermek nemhogy a tanulás gyümölcseihez, de már a tanulás gyökereihez sem férhet hozzá.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu