SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Pap János képviselő úr az előbb nem kis meglepetésre vette a bátorságot, és azt mondta, hogy a közutak állapota az elmúlt két évben lett olyanná, amilyenné, akkor ezzel a kijelentésével, gondolom, nemcsak mindenkit meglepett, hanem egyszerűen ellentmondott a rációnak, a józan észnek, a logikának és leginkább a tényeknek.

Ugye, tisztelt Pap képviselőtársam, azt elfogadja, hogy ha a szakirodalom azt mondja, hogy általában 12-15 évenként kell felújítani egy utat ahhoz, hogy az normál állapotban legyen, akkor az nem lehetséges, hogy hirtelen a 30 ezer kilométernek a kétharmada az elmúlt két év során romlott el, és lett olyan állapotú, mint amilyen sajnálatos módon most.

De itt vannak előttem a számok is. Ugye, arról sokat beszéltünk eddig is, ma is, hogy sajnos mennyire rossz, hogy az ÚFCE felváltotta az automatizmust, és az ÚFCE mindig maradékelv alapján részesül költségvetési pénzekből. Ez azt is jelenti, hogy van, amikor nominálisan kevesebb pénz jut erre a célra, mint az előző évben. Volt ilyen most, ennek a kormánynak az időszakában, de volt bizony az előző kormány időszakában is, mert hogy a számokat pontosan idézzem, például 2000-ben 75 milliárd volt az ÚFCE-ra, 2001-ben pedig 55 milliárd. Ha még a pénzromlást is hozzászámoljuk, látható, hogy meredeken zuhan az erre fordított pénz, az ÚFCE-n belül pedig a fenntartásra, felújításra fordított rész 2000-ben 36 milliárd volt, 2001-ben 26 milliárd lett.

Ez tehát egy szinuszgörbét ír le, és minden elmondható róla, csak az nem, hogy itt valami éles változás lett volna ebben az egyébként nem elfogadható fejlődéstörténetben a kormányváltáskor. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nem, sajnos pont az a helyzet, hogy ez évtizedek óta nincs a súlyának megfelelően kezelve...

Forrás: parlament.hu