SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk lévő ajánlás 7. számú pontjához szeretnék hozzászólni. Podolák György képviselőtársammal közösen beadtunk egy módosító indítványt, amelyet nagy örömünkre mind az előterjesztő, mind a kompetens gazdasági és környezetvédelmi bizottság tudott támogatni.

Ez egy tájrendezési célelőirányzat létrehozataláról és egyúttal a Magyar Bányászati Hivatal felügyelete alá sorolásáról szólt.

Röviden összefoglalva ennek az a lényege, hogy az 1993-ban létrehozott bányatörvény rendelkezett arról, hogy a törvény hatálybalépését megelőző évek, évtized során a bányászati tevékenységgel okozott környezetvédelmi károkat - amelyeknek már nincs meg a gazdájuk, a felelősük, mert a cégek talán már nem is léteznek; tehát ahol nem nyomon érhető a károkozó személye - költségvetési pénzből, pontosabban, az évente befizetésre kerülő bányajáradék egy bizonyos részéből, 10 százalékából - a 10 százalék felpántlikázásra kerül kifejezetten erre a célra - hozzuk rendbe és csináljuk meg a tájrendezést, valamint a rekultivációt. Az 1993-as törvény egyúttal arról is rendelkezett, hogy ennek a feladatnak a gazdája a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium lesz.

Az elmúlt évek során azonban többfajta probléma adódott a kivitelezéssel kapcsolatban. Egyrészt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban is sok minden más egyéb hasznos feladatot végezvén nem mindig volt bizonyos, hogy az erre szánt pénzek pont erre a feladatra kerülnek-e felhasználásra, de az utóbbi időben sajnos ennél is súlyosabb problémát jelentett, hogy a költségvetés egyszerűen nem finanszírozta a KVVM-et a bányajáradékból visszaforgatott 10 százalékkal, igazából nem volt átlátható a rendszer működése, miközben a bányászati tájsebek nem gyógyultak a megfelelő hatékonysággal és gyorsasággal. Ez mindannyiunk közös kára.

Ezért gondoltuk úgy képviselőtársammal, hogy az eddigi gyakorlat nem folytatható, nem jó, tiszta vizet kell önteni a pohárba, átlátható rendszert kell létrehozni, létre kell hozni egy célelőirányzatot, amit a felelős, a területet és a kérdést legjobban átlátó Bányászati Hivatal kezel, amelynek nincs más egyéb jellegű tevékenysége, a költségvetés pedig a visszaforgatott pénzt erre a célelőirányzatra fizeti be.

Erről szólt a 7. számú módosító indítványunk, és öröm volt, hogy ezt mindenki támogatni tudta. Időközben azonban konzultációt folytattunk egyrészt a Környezetvédelmi Minisztériummal, másrészt szakértőkkel, és nem szokványos módon az egyszer már elfogadott és mindenki által támogatott módosító indítványunkat tökéletesítendő, egy ahhoz kapcsolódó új módosító indítványt adtunk be ma délután, és ehhez kérem az önök támogatását.

A tájrendezési célelőirányzat maradt, azt a kapcsolódó módosító indítványunk természetesen alapjaiban egyáltalán nem érinti, itt-ott stiláris módosítást hajtottunk végre, és kiegészítettük a tájrendezési célelőirányzat hatáskörét. Most már a tájrendezési célelőirányzat finanszírozásába nemcsak a bányászati tevékenységgel megváltozott külszíni területek rekultivációja vagy a meddőhányók rekultivációja tartozik, hanem ideértjük a bányászati célú mélyfúrások környékének rendbehozatalát, valamint a bányászati tevékenység során megsérült régészeti lelőhelyek stabilizálását és megmentését is.

(17.40)

Ezen túl mint új fogalom a bányászati célú mélyfúrás bevonult kiegészítésül olyan értelemben is, hogy ezeket a bányászati célú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mélyfúrásokat az eddigi KVI-fennhatóság alól a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ fennhatósága alá soroljuk, ez rendelkezik a vagyonkezelői jogokkal a módosító indítványunk értelmében. Valamint a GKM-miniszter mellett a pénzügyminiszter és a környezetvédelmi miniszter is felhatalmazást kap arra, hogy egyetértésben alakítsák ki a célelőirányzat kezelésére és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat. Kérem, hogy az előzőekhez hasonlóan ezt is támogassák a viták során.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu