TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány olyan ügyről szeretnék szólni, amelyekhez módosító indítványt adtunk be, és eltérően a délelőtt elhangzott hozzászólásoktól, azoknak a javaslatoknak is rendelkezésre áll a fedezete, amelyeknek anyagi vonzatuk van. Tehát a javaslataink komolyak, és azon dolgoztunk az elmúlt időben, hogy jobb körülményeket teremtsünk azokban az intézményekben, ahol a gyermekeink ellátása történik, ahol a beteg embereket ápolják, és ahol a különböző közszolgáltatásokat nyújtják. Elsősorban az oktatás területére benyújtott módosító indítványokról fogok szólni, de mivel az oktatási intézmények egy jelentős részét a települési és a megyei önkormányzatok tartják fenn, így óhatatlanul érinteni fogom az önkormányzatokat érintő finanszírozási kérdéseket is.

Mindenekelőtt kapcsolódnék Farkas Imre képviselőtársam felszólalásához. Igen nagy jelentőségűnek tartom azt az egyébként már megszavazott és legfeljebb finomításra szoruló indítványt, amely a külterületekről naponta iskolába járó gyerekek bejárását könnyíti, ha szervezett formában oldja meg az önkormányzat. Sok esetben a két-három kilométerre lévő településekről egymás iskolájába járó gyerekek után igénybe tudták venni a fenntartók a bejáró normatívát, viszont az a település, amely a saját külterületéről, sokszor nyolc-tíz kilométer távolságról, nagyon rossz közlekedési körülmények között oldotta meg a gyerekek iskolába járását, ezt a támogatást nem kaphatta meg. Kérjük ehhez az Országgyűlés segítségét.

Ugyancsak megoldani látszódik egy tizenöt éve húzódó probléma. Az óvodai ellátások esetében tizenöt éve csak az október 1-jéig harmadik életévüket betöltő gyerekek után tudnak az önkormányzatok normatív támogatáshoz jutni, és ha - mondjuk - december 1-jén lett a gyerek hároméves, akkor az önkormányzat, illetve az intézmény fenntartója egy évig nem kaphat utánuk állami támogatást. Nagy örömömre a kormányzat támogatta, hogy megfelelő előkészítés után - nyilván fel kell mérni az óvodákban a tanév során várható hároméves gyerekeket, de gondolom, ennek egy-egy településen nem lesz akadálya - az októberi statisztikában már szerepeltetni lehet azoknak a gyerekeknek az adatait is, akik a tanév során fognak bekapcsolódni a munkába, és természetesen az ellátási idő arányában részesülhetnek a normatívában.

Az általános iskolai és általában az iskolai ellátások, szolgáltatások esetében a legfontosabb követelmény, hogy minden egyes gyerek jó minőségű közszolgáltatáshoz jusson. Törekvésünk van a benyújtott módosító indítványokban arra, hogy ez a szemlélet több területen érvényesüljön a finanszírozást érintően is.

(16.10)

Így módosító indítványt adtunk be egy teljes körű mérési, értékelési rendszer elindítására, amely a 4., 6., 8. és 10. év után minden évben, minden tanévben kötelezően felmérné anyanyelvből és matematikából a gyermekek ismeretét, fejlődését, és ezzel lehetne garanciát teremteni arra, hogy ne 16 éves korban, a szakmunkásképző iskolában derüljön ki először, hogy egy gyerek nem tudott megtanulni tízévi iskolába járás alatt írni, olvasni, számolni. Beszélhetünk felzárkóztatásról, esélyteremtésről, tehetséggondozásról, ha ezeket a kérdéseket nem tudjuk megoldani, akkor nem jutunk igazából előre. Kérem majd a parlament támogatását ezen indítványunkhoz is.

Nyilvánvaló, hogy később az iskolák jövőjét illetően nagyon fontos következtetések, oktatáspolitikai döntések meghozatalára ad ez a mérési rendszer lehetőséget, hiszen az az elképzelésünk, hogy nem azt kellene számolgatni, hogy hatvan, nyolcvan vagy száz gyerek jár egy iskolába vagy ezer, hogy mikor életképes egy iskola, hanem hogy az adott iskolában hozzájut-e a gyerek ahhoz a szolgáltatáshoz, ahhoz az oktatáshoz, neveléshez, képzéshez, amely őt megilleti. És ha az ezerfős iskolában nem jut hozzá, ott is be kell avatkoznunk, és az ötvenfős iskolát pedig békén kell hagyni, ahol teljesülnek a feltételek.

Farkas Imre képviselőtársam említést tett arról az új elosztási szempontról, amelynek a lényege a következő: a szeptembertől belépő, mindössze gyermekenként tízezer forintos normatíva elosztásánál ne a csoportlétszám legyen a meghatározó, hanem hogy a gyerekeket egy iskolában milyen arányban látja el szakképzett pedagógus. Ez a gyerekek valóságos érdeke, egy ilyen mutató bevezetésének valóságos hatása lehetne arra, hogy azt is figyeljük, ne csak azt, hogy ötven gyerek jár egy iskolába vagy száz gyerek, hanem azt is, hogy mi történik, hiszen alapvető joga van minden egyes magyar gyermeknek ahhoz, hogy őt szakképzett pedagógus, az adott tantárgyra kiképzett pedagógus tanítsa és nevelje.

Így lehetőséget kapnánk arra, hogy tisztán lássuk, hogy milyen ellátást kapnak a gyerekek, és ha az összekapcsolódik majd a mérési rendszerrel, a kettő együtt valóban megfelelő minőségi előrelépésre ad lehetőséget. Ennek a kimunkálásában még vannak vitáink a frakción belül is, a kormány és a munkacsoportunk között is. Én a kormányzat és az Országgyűlés segítségét is kérem a képviselőtársaim nevében, hogy lépjünk előre ezen a területen.

Néhány szót a művészeti oktatásról, amely nagy visszhangot váltott ki. Szeretném leszögezni, hogy a kormány is és a kormánypárti frakciók alapvető jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy magas színvonalú művészeti nevelés folyjon Magyarországon, hogy az állam megfelelő támogatásban biztosítsa azokat az iskolafenntartókat, amelyek a hozzájuk beiratkozott gyerekekkel színvonalasan foglalkoznak, legyen szó csoportos művészeti oktatásról vagy egyéni képzésről, itt a zeneiskolákra gondolok. A zeneiskolák esetében, az egyéni képzés esetében a 105 ezer forintos normatíva a támogatott. Szeretném itt is bejelenteni, hogy a technikai hiba kijavításához benyújtottuk a módosító indítványt, és nem 43 500 forint, hanem 59 ezer forint lesz várhatóan az a normatíva, amelyet a csoportos művészeti oktatás fenntartói kapnak a következő évben.

Természetesen nem mulasztom el a lehetőséget, hogy az ország nyilvánossága előtt is elmondjam, mindent megteszünk azért, hogy azok az iskolafenntartók, amelyek a felvett állami normatívát valóban a gyerekek oktatására, nevelésére fordítják, zavartalanul tudják a munkájukat végezni, ugyanakkor elvárjuk a kormánytól, hogy egyetlenegy normatívát egyetlenegy iskolafenntartó se tudjon felvenni úgy, hogy mögötte nincs valóságosan nevelt gyermek.

Ebben a képviselőtársaim segítségét is kérem, választókerületükben, látókörükben járuljanak hozzá ahhoz, segítsék, hogy kiderüljön, hol nem folyik normális képzés. Hiszen előbb-utóbb, illetve minden ilyen esetben azok húzzák a rövidebbet, akik becsületesen dolgoznak, és ahol nincs megfelelő munka a lehívott normatíva mögött, ott még az alacsonyabb normatívát is megéri igénybe venni, hogyha nem végzik ezt a munkát. Azt hiszem, nem ez a célja a finanszírozásnak, és jó volna, hogyha a szakma is, ha nézik most a televíziót azok a kollégáim, akik a művészeti iskolákban dolgoznak, kérem, hogy fogjanak össze, mert veszélyezteti a rendszer fenntartását az, hogy néhányan nem arra a célra veszik igénybe ezeket a támogatásokat, amiért ezt az Országgyűlés biztosítja.

Szakképzés: megfelelő módosító indítványokat nyújtottunk be a hátrányos helyzetű gyermekek esetében, különösen ott, ahol az első szakképesítéssel nem tudnak munkát vállalni, hogy egy-egy jó szakma, egy jó második szakma elsajátítása továbbra is ingyenes legyen. De nem az a cél, hogy két szakmát tanuljon egy gyerek, hanem az a cél, hogy már az első szakma is olyan legyen, amivel el tud helyezkedni. Tehát emiatt a második szakképesítés ingyenességét a rászorultak, a hátrányos helyzetű gyerekek esetére tartjuk fenn.

Szeretnék még néhány szót szólni a közoktatással kapcsolatban arról, hogy az esélyek megteremtését, az esélyegyenlőségre való törekvést szolgálják azok a javaslataink is, amelyek azokra a normatívákra vonatkoznak, normatívaemelésekre, amelyek elsősorban a hátrányos helyzetűeket érintik. Így, ahogy már említettem, a bejáró tanulók, a társulásokat működtető iskolafenntartók esetében jelentős emelést végeztünk, a napköziotthonos ellátás támogatását növeltük, és a kollégiumi ellátás összegét, a fejkvótát is növeltük, illetve adtunk be módosító indítványt, megalapozott módosító indítványt ezek növelésére.

És végül csak egy megjegyzést a felsőoktatásról: megköszönjük az Alkotmánybíróságnak, hogy jó időben jelezte, hogy az úgynevezett bolognai folyamatot előkészítő jogszabályainkkal alkotmányossági gondok merültek föl. Így lehetőségünk volt, hogy még a költségvetési törvény kereteit felhasználva időben tudjunk olyan módosító indítványt beterjeszteni, ami lehetőséget ad a kifogásolt részek kijavítására, és így nem lesz semmi akadálya annak, hogy a felsőoktatásban megkezdődött átalakulási folyamat zökkenőmentesen folytatódhasson.

Én mindezekhez a módosító indítványokhoz kérem az önök támogatását, segítségét, és bízom benne, hogy jó ügyet fog szolgálni, ha ezeket az indítványainkat is támogatni fogják.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu