KÉKESI TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A közbeszerzési törvény módosítására vonatkozó önálló képviselői indítványt a költségvetési bizottság általános vitára alkalmasnak találta.

De el kell mondjam, hogy a bizottság észlelte az önkormányzati szférában most már akuttá vált azon problémát, hogy a kötelező önkormányzati feladatok ellátásával kapcsolatban sérül az a jogosultság, hogy az önkormányzati feladatot egy-egy erre képes vagy ezt szándékozó önkormányzat akár cég alapításán keresztül lássa, láttassa el, és ilyenformán értelemszerűen ne támasszon saját magának versenytársat, adott esetben mint árhatóság ne kelljen ezen keresztül szabályoznia a piac értékítéletét, illetve ne kelljen a cégét ezen keresztül finanszírozási vagy bármilyen más támogatási formában különös megoldásokkal kezelnie.

Az természetes, hogy egy új helyzet az önkormányzatoknak és ennek a szférának az ilyetén történő gazdálkodása számára, hogy az európai uniós csatlakozással, illetve az új közbeszerzési törvénnyel bizonyos tevékenységek esetén a jogszabály továbbra is lehetővé tette, hogy közbeszerzés nélkül lássák, láttassák el ezt a feladatot. Azonban ez logikusan nem minden területre terjedhetett ki, illetve vannak olyan tevékenységek, amelyekre az európai gyakorlat kifejezetten nem enged kivételt a közbeszerzések alól.

(22.00)

Ugyanakkor azt is észlelni kell, hogy eltelt az idő. Ez a probléma nem most került elénk, nem is az első változata a jogszabályra vonatkozó módosítási javaslatnak az, amit most tárgyalunk, hanem már többféle átalakuláson, sokadik változaton vagyunk túl. Úgy éreztük, hogy a korábbi próbálkozások nem érték el azt a mértéket, amivel mi magunk is és aztán majd a jogalkalmazók is megnyugtató módon alkalmazhatták volna ezt az új változatot, ezért ismét és ismét elénk került egy-egy javított elképzelés.

Sajnos, azonban azt kell mondjam, hogy ha a törvény egyértelműen választ adna ezekre a kérdésekre, akkor a jogszabály alkalmazása során nem kellene szembesülnünk azzal, hogy mégsem ilyen egyértelmű a helyzet - tehát ezért is szükség volt a módosítási javaslat megfogalmazására -, és sajnálatos módon még most is ott tartunk, hogy vitatható, esetenként aggályos, hogy bizonyos körben, bizonyos esetekben ez alkalmazható-e. A mostani vita viszonylag rövid szakaszában is úgy látom, hogy már módosító indítvány beadására is nehezen volt idő, nem pedig olyan javításokat elkövetni, amik érdemben kétségtelenné tették volna, hogy ez az uniós szabályozásnak minden tekintetben megfelel.

Csak egy rövid gondolat erejéig megemlítem, hogy a kormányzatnak volt javaslata egyébként a helyzet teljesen jó megoldására, ez a közszerződések gyakorlata lett volna, ami tehát kivette volna a közbeszerzési törvény tárgyi hatálya alól ezeket az eljárásokat, mert nem visszterhes szerződésekről, hanem úgynevezett közszerződésekről lett volna szó, tehát támogatási formában vagy támogatásképpen felfogott módon jártak volna el ezekben az ügyekben. Így már eleve nem került volna ebbe a szabályozási körbe anélkül, hogy a törvényt módosítani kellett volna.

Anélkül, hogy komolyabban megkritizálnám a kapott javaslatokat, azt kell mondjam, hogy a megfogalmazott törvényjavaslat nem adott egyértelmű választ ezekre a kérdésekre, ezért láthatóan nem is került a parlament elé, de láthatóan nem is oldódott meg a helyzet. Időzavarban vagyunk, ma ezt az időzavart kell megoldani. A költségvetési bizottság jobb választ nem talált ennek a problémának a kezelésére, mint - ahogy mondtam - “igen, deö, tehát általános vitára alkalmas, azonban úgy gondolom, rövidesen ismételten vissza kell térjünk erre a kérdésre.

Elnök úr, köszönöm a szót.

Forrás: parlament.hu