FONT SÁNDOR (független): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatekintve a Nemzeti Bank körül húzódó civakodásra - mert szerintem nyugodtan lehet ezzel a szóval illetni -, 2002-ben kezdődött a baloldali hatalom színre lépésével, amikor a nyári törvényalkotásnál azzal kezdték, hogy újra felállították a felügyelőbizottságot. Azt hiszem, ez volt az első intő jel, majd pedig az akkori miniszterelnök, az azóta megbukott Medgyessy Péter folyamatosan hangsúlyozta fél éven keresztül, hogy túl erős a forint; tarthatatlan, túl erős a forint, máskülönben nem indulhat be a magyar gazdaság.

Meglett a következménye, a 2003. év elején bekövetkezett a jegybanki alapkamat-emelés. Aztán tovább hergelték a közéletet, túl erős a forint, ez is tarthatatlan, még további beavatkozást kell tenni, megtörténik a további beavatkozás, sávkiszélesítés. Aztán természetesen a gazdasági élet erről nem vett tudomást, mert nem az volt az alapvető problémája, amit önök a közvéleménybe próbáltak sulykolni és fenyegetni a Magyar Nemzeti Bankot, sokkal mélyebb problémák veszik körül ma is a magyar gazdaságot, a válság jelei veszik körül. Ugyanakkor továbbra is erősítették, hogy csak a Magyar Nemzeti Bank felelőtlen politizálása az, ami ezt a kialakult nagy hiányt és a kvázi válsághelyzetet okozza.

Aztán amikor tarthatatlan lett a helyzet a 2003. év végén, újabb jegybanki alapkamat-növelésre kerül sor, és kiderülnek a pénzügyi turpisságok. A 2003. év végén elfogadott költségvetési terv már 2004 januárjában gyakorlatilag megbukik. Ez egy pénzügyminiszter-cserével párosul, hiszen az önök által megszavazott verzióban egyértelművé válik, hogy lehetetlen azt a hiánynagyságot tartani, ami akkor is fikció volt, amikor megszavazták, de januárra egyértelművé vált. Persze, most év végére még egyértelműbbé válik, hogy az hiánynagyság, amit év közben még tovább növeltek, az sem fog teljesülni, az önök által tervezettre gondolok.

De térjünk vissza 2004 kora tavaszi részéhez, februárhoz, márciushoz, amikor, mint említettem, pénzügyminiszter-váltással próbálják a válságot korrigálni, illetve megállítani. A pénzügyi bizottság ülésén Draskovics kijelölt pénzügyminiszter urat hallgattuk meg, és nagy elánnal arról beszélt, hogy egy új szakasz kezdődik a pénzügyi kormányzat és a Magyar Nemzeti Bank kapcsolatrendszerében. Hitet tett amellett, hogy ezután kiegyensúlyozott párbeszédre és együttműködésre törekszik a Magyar Nemzeti Bankkal. Tessenek majd visszanézni a meghallgatáskor tett kijelentését! Mondhatnánk, mivel még nem volt mögöttes pénzügyminiszteri időszak, próbáljuk meg elhinni, hogy tényleg ezek után így lesz.

Azonban volt egy számunkra riasztó jel, hogy 2004 elején Szekeres Imre, aki akkor a Miniszterelnöki Hivatal helyettes minisztere volt, még abban a pozíciójában szervezett egy nemzetközi konferenciát, ahol jeles kormányzati szakértőket, közgazdászokat, kormányzati tanácsadókat, gazdasági stratégákat hívtak meg a világ számos pontjáról, de döntő mértékben az Amerikai Egyesült Államokból. Az egyik neves előadó azt fejtegette, hogy az egész központi banki rendszerben, ami működik ma a fejlett gazdaságokkal rendelkező társadalmakban, túlzottan nagy a szerepe a központi bankoknak. Ő szidta az USA-ban hasonlóképpen működő FED-et, hogy az már borzasztó, amit a FED megengedhet magának, és nemkülönben - vonta a párhuzamot - a Magyarországon lévő Magyar Nemzeti Bank is hasonlóan túl nagy szabadságjogokkal rendelkezik. Mondom, a gyanú az volt, hogy a kormányzati vezető körökből szerveződött az előadás, és mint tudjuk, a meghívottak személye nagyban befolyásolja az előadás hangulatát. Tehát tartottunk tőle, hogy nem véletlenül kezdenek el egy olyan rendezvényt, amelyben a világban egyébként jegyzett személyek elkezdik sulykolni, hogy túl nagy a központi bankok, a jegybankok szerepe.

Ennek a kiteljesedését aztán a Gyurcsány-kormány színre lépésével lehetett egyértelműen megérteni, hogy miről is szólt az az előkészítő tárgyalás akkor az idei év elején, január végén. Arról szólt, ami miatt most a köztársasági elnök úr visszaküldte a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, és konkrétan azon belül számtalan félreértelmezés, de az egész törvény szellemiségét sértő, a monetáris tanács ilyetén való egyoldalú kibővítését; azaz a jegybank elnöke teljes mozgási szabadságának a megtörése, mint említettem, ez 2002-ben kezdődött, amikor újra felállították a felügyelőbizottságot az MNB elnökének a nyakára, majd pedig most, amikor tovább fokozták ezt a kormányzati arroganciát, és a monetáris tanácsot egyértelműen a kormány jelölési és befolyási hatásköre alá szeretnék vonni ezzel a törvénnyel. Ez így meg is fog történni, hiszen ismerjük az eljárási szabályokat, az önök szándékát pedig különösen.

Önök persze megpróbáltak az Európai Unió felé valami szép arcot felmutatni. Itt már Varga Mihály képviselőtársam említette azokat a jelzőket, hogy ez az egész törvénytervezet a hatékonyságot, a Magyar Nemzeti Bank hatékonyságát segítené elő, és volt még merszük azt is leírni, hogy a függetlenséget próbálja megerősíteni, a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét erősíti meg a monetáris tanács ilyetén való kibővítése és az abban való jelölési jogosultságok átrendezése. Természetes, hogy erre fölfigyelt az Európai Unió Központi Bankja, a társ nemzeti bankok vezetői, akik egyértelműen leírták, hogy semmi oka nincs ennek a törvénynek, mármint az önök által jelzett indokok alapján nincs oka ezen törvény létrejöttének.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De önöket ez nem érdekelte, mert az eredeti szándék a Magyar Nemzeti Bank elnökének kordában tartása, és a mögöttes szándék, az infláció elszabadítása és a forint értékének a gyengítése nyilvánvalóan az önök túlélését szolgálja; mert az a hatalmas költségvetési hiány, amelyet most halmoznak és görgetnek maguk előtt évről évre... - és hiába kozmetikázzák az adatot, hogy az év végére hogyan állítják be majd 5 százalék alá a hiányt, majd aztán 2005 elején a most ki nem fizetett pénzeket, azt a 100 milliárdos áfát, a mezőgazdaságtól elcsalt pénzeket egyszer csak majd ki kell ám fizetni, és akkor megint kezdhetik a kozmetikázást, hogy hogyan érjünk 2005-nek a végére úgy, hogy a költségvetési hiány az Unió által elfogadott legyen.

De önök e cél végrehajtása érdekében felrúgtak minden, Európában eddig szokásos szabályt, ami a független jegybankokat koordinálta, és kezükbe szeretnék venni a jegybank két legfontosabb szerepét, amely értelmében a jegybanknak van értelme működni. Ez az infláció szabályozása és az árfolyam stabilitása. Úgy döntöttek, hogy ezt már nem hagyhatjuk többé a Magyar Nemzeti Banknál, mert ő a racionális döntései alapján mindig is a piaci körülményeknek és a magyar gazdaság teljesítőképességének megfelelően próbálta az árfolyam-stabilitást biztosítani és a növekvő inflációs nyomást mérsékelni. Ezek persze ellentétes álláspontok és érdekek az önök jelenlegi kormányzati tevékenységével, és ezzel a köztársasági elnök úr által is sérelmezett módon való módosítással gyöngítik a Magyar Nemzeti Bankot, Európai Unióban nem szokásos módon próbálják eszköztelenné tenni, és saját kormányzati túlélési érdekeiket szeretnék ezzel csak érvényesíteni.

Nyilvánvalóan az eddig elmondottakból, remélem, önök is érzékelik, hogy jómagam és a Nemzeti Fórum, akiknek a képviseletében itt többen is meg fogunk szólalni, egyáltalán nem támogatják ezt a törvényt. Bármilyen trükkel próbálnak most módosító indítványokat benyújtani hozzá és kozmetikázott szócsavarokkal megfelelni az esetleges jogszerűnek tűnő törvényeknek, ezzel a törvénnyel egyet lehet tenni, azt, hogy vissza kellene vonni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nem okoznának nemzetközi feszültséget, és a gazdasági élet szereplőit is megnyugtatnák.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu