DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, egyetértünk abban, hogy egy-egy temetés, illetve végtisztesség módja mindenkor az adott társadalom kulturáltságától függ, és annál jobb egy társadalom lelkiállapota, ha ezek az elvek érvényesülnek, és minél kisebb mértékben kell a jogszabályra hagyatkozni. Az élet azonban időnként sajnos erre rácáfol.

(16.20)

Ahogyan itt már elhangzott, hosszú évtizedeken keresztül lényegében törvényi szinten nem volt ez az élet részének tekintendő ellátás - vagy minek fogalmazzam - jogilag szabályozva, holott földi életünk két kiemelkedő pontja, a születésünk és a halálunk körül nagyon komoly gazdasági érdekeltségek csapnak időnként össze, s ez is indokolta, hogy 1999-ben megalkotásra került ez a törvényjavaslat.

Valóban, az élet igazolta, hogy a törvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen alapvetően - úgy gondolom - az előterjesztőt a mostani módosításra az infrastruktúra kialakításának a határideje s annak a lejárta miatti módosítási kényszer vezette, s ennek örve alatt pontosításokat hajtott végre a törvényjavaslaton. Pontosításokat és nagyon jó pontosításokat hajtott végre, habár megvallom őszintén, csodálkoztam azon, hogy a graduális, posztgraduális oktatási tevékenységet végző egészségügyi intézmények kihasználták ezt a kiskaput, és ennek örve alatt beengedték a falaik közé magának a szolgáltatásnak a szervezését, jóllehet akkor egyértelmű volt a jogalkotó szándéka, hogy ezekre az intézményekre is ki kell terjednie a tiltásnak. Itt alapvetően érvényesülne az a kulturáltság és egy-egy jogkövető magatartás, hogy minél kevesebb jogszabályi tiltás váljon szükségessé.

Mint ahogyan az élethez igazodik az, hogy az intézményen belüli, az elhunytakkal kapcsolatos tevékenységet élesen különválasztja a temetési szolgáltatásoktól s a temetési vállalkozók által nyújtott tevékenységtől, ez hosszú évek óta folyó nemtelen vita, illetve időnként piaci verseny végére tehet pontot, és alapvetően az egészségügyben dolgozók érdekeit szolgálja, illetve védi is. Egyebekben nagyon nehéz beszélni magáról a törvényjavaslatról, hisz fel lehetne sorolni valóban azokat a pontosításokat, életszerű módosításokat, akár az elektronikus adathordozón való tárolást vagy a különböző adatok pontosítását az adott nyilvántartásokban, vagy a korábbi elírások, hiányok pótlását. A szolgáltatási tevékenységek közül az 1999. évi törvényben lényegében a sírásás és sírnyitás, behantolás valami oknál fogva kimaradt, de az élet ezeket a hibákat most felszínre hozta, és az előterjesztő ezt nagyon korrekt módon, valóban az érintettekkel egyeztetve tette a tisztelt Ház asztalára.

A Magyar Demokrata Fórum részéről azt tudom mondani: a valóban kisebb módosítások… - itt az egészségügyi tevékenységgel kapcsolatban, ha végignézzük az egészségügyi törvény kibővítését, és a kadáverrel kapcsolatos tevékenységi sort logikailag végiggondoljuk, akkor nem feltétlenül a rekonstruálás az utolsó pont egy ilyen felsorolásban, de ezek tényleg csak stilisztikai módosítások; illetve végig kell gondolni, hogy esetlegesen a végrehajtási rendeletből nem lenne-e célszerű egy-egy passzust vagy egy-egy részt beemelni a törvénybe, annak nagyobb nyomatékot biztosítva. Hála istennek, tegnap a Ház haladékot adott magának ebben a tekintetben, úgyhogy január végéig alkalmunk lesz ismételten alaposan végiggondolni a törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatainkat, szintén egyeztetve az érintettekkel. Ezt meg is fogjuk tenni.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja az előterjesztést, és elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu