DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az egymondatos indokoláson túlmenően egy picit hosszabban kell indokolnom, mert a kormány nem ért egyet a javaslattal.

Nem ismeretlen számunkra az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a közbeszerzésekről szóló törvény módosítására irányul. Ez év októberében tárgyalta az Országgyűlés a mostani törvényjavaslat előzményét, egy korábbi törvényjavaslatot.

A korábbi törvényjavaslat vitája során a kormány képviseletében részletesen kifejtettem, hogy miért nem támogatható a törvényjavaslat által javasolt módosítás, továbbá a bizottsági üléseken is részletesen kifejtésre került a kormányzati álláspont.

Akkori hozzászólásomat szinte szó szerint megismételhetném, mivel az újabb törvényjavaslat tartalmilag nem jelent érdemi változtatást, előrelépést a korábban benyújtott törvényjavaslatban szereplő megoldáshoz képest. Az újabb törvényjavaslatot sem tudjuk ezért támogatni. A törvényjavaslat tehát a korábbi javaslattal megközelítőleg azonos megoldásra tesz javaslatot. Így a javasolt módosítás is a közösségi joggal összeegyeztethetetlen módon kívánja a közbeszerzési törvény hatályára vonatkozó rendelkezést módosítani, egészen pontosan szűkíteni, és ezáltal egyben a közbeszerzési törvény hatálya alóli kivételek körét bővíteni.

A korábbi törvényjavaslathoz hasonlóan a tárgybeli törvényjavaslat elfogadása is azt eredményezné, hogy az önkormányzatok, illetőleg az állami szervek és a saját közvállalkozás közötti szerződéskötés, illetve beszerzés kikerülne a közbeszerzési kötelezettség alól. Ugyanakkor - amint azt már többször is kifejtettük - a közbeszerzési törvény hatálya nem terjed ki valamennyi, az állam és az állam által létrehozott vállalkozás, illetve az önkormányzat és az önkormányzat által alapított vállalkozás közötti szerződésre, szerződéskötésre. Csak azokban az esetekben kell a közbeszerzési törvényt alkalmazni, amikor a törvény alkalmazásának előfeltételei fennállnak, így amennyiben beszerzésre irányuló visszterhes polgári jogi szerződés, például vállalkozási szerződés megkötésére kerül sor, és a szerződés beszerzési értéke pedig eléri az irányadó közbeszerzési értékhatárokat.

Nem kell a közbeszerzési törvényt akkor sem alkalmazni, amennyiben valamely, a törvényben szabályozott kivételi eset áll fenn, így például abban az esetben, amennyiben egy, a törvény alanyi körébe tartozó önkormányzati társaság, vállalkozás kizárólagos jog alapján nyújt valamely szolgáltatást, akár harmadik személyeknek, akár az önkormányzat részére.

A törvényjavaslat ráadásul összekeveri a közbeszerzési törvény alkalmazási körét, hatályát, valamint az ajánlatkérőként meghatározott szervezetek körét. Továbbá nyilvánvaló ellentmondást idéz elő azzal, hogy másként határozza meg az úgynevezett közvállalkozás fogalmát a közbeszerzési törvény módosítani javasolt 2. §-ának (1) bekezdésében és 22. §-a (1) bekezdésének j) pontjában.

A mostani törvényjavaslat előzményét jelentő korábbi törvényjavaslat vitája során is kiderült, hogy a kormány szakértői, illetve a törvényjavaslatot beterjesztő képviselők szakértőinek az irányadó európai közösségi jogi követelményekre vonatkozó álláspontja között jelentős eltérés mutatkozik. Hiszen addig, amíg a kormány szakértői a javasolt módosítást a közösségi joggal ellentétes megoldási javaslatnak tartották és tartják most is, addig az előterjesztők szakértői azt az álláspontot képviselték, illetve képviselik, hogy az általuk javasolt megoldás minden tekintetben megfelel a közösségi jogi elvárásoknak.

Az álláspontok gyökeresen eltérő volta felvetette egy független, magyarországi jogi szakértő bevonásának szükségességét. Az Igazságügyi Minisztérium ezért felkért egy független szakértőt arra, hogy vizsgálja meg a korábban benyújtott törvényjavaslatot és annak európai közösségi joggal való összeegyeztethetőségét. Az elkészített jogi szakvélemény arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a törvényjavaslat szerinti módosítás elfogadása az európai közösségi jogba ütköző megoldást eredményezne, vagyis a szakvélemény a kormány korábbi álláspontját támasztja alá.

Ez a szakvélemény is megerősíti, hogy Magyarországnak a közösségi jog megsértése miatt indítható, úgynevezett kikényszerítési eljárással kell szembenéznie a törvényjavaslat szerinti megoldás elfogadása esetén. A jogi szakvéleményt egyébként az előterjesztők, illetve az MSZP- és az SZDSZ-frakció részére is eljuttattuk.

Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a közbeszerzések területére nagyon részletes közösségi jogi szabályozás vonatkozik. Jelenleg kilenc irányelv van hatályban, és igaz ugyan, hogy 2004 márciusában is elfogadásra került - áprilisban pedig kihirdetésre - két közösségi jogi új irányelv is, a 2004/17-es EK- és a 2004/18-as EK-irányelv. Az új irányelvek azonban csak 2006. január 31-ével váltják fel a jelenleg hatályos irányelveket, egyben eddig az időpontig kell a tagállamoknak nemzeti jogukba átültetniük az új irányelvi rendelkezéseket. Fontos azonban megjegyezni, hogy az új irányelvek a tárgybeli kérdésben, vagyis a közbeszerzési szabályozás hatálya tekintetében nem jelentenek majd változtatást a korábbi irányelvekben foglalt szabályokhoz képest, tehát itt nem lesz eltérés.

A törvényjavaslat által javasolt módosítást az Európai Bizottság is a közösségi joggal összeegyeztethetetlennek minősítette, és ezt jelezte is. Sőt, kilátásba is helyezte az úgynevezett kikényszerítési eljárás azonnali megindítását Magyarország ellen, amennyiben elfogadásra kerül a törvényjavaslat szerinti módosítás.

Nem tekinthetünk el attól sem, hogy jelentős európai uniós támogatásoktól eshetünk el, vagy az esetleg már megítélt támogatások visszafizetésével kell számolnunk a közbeszerzés területén elkövetett közösségi jogsértés esetén.

Mindezek alapján és a korábban kifejtettek alapján változatlanul szeretném hangsúlyozni: a kormány nem tudja támogatni ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu