ÉKES JÓZSEF (független): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amivel Pap János és Kóródi Mária képviselőtársam, részben én magam is vitatkoznék, hiszen az önök padsoraiban ül egy olyan neves politikus, aki párhuzamot próbált vonni a fenntartható fejlődés és a fenntartható növekedés között. Itt ebben az esetben az az óriási nagy kérdés, hogy a növekedést hogyan kívánjuk elérni. Korszerű technológiával? Alternatívok helyes kiválasztásával, amelyek valóban csökkentik a gázok kibocsátásának a lehetőségét, és ezáltal valóban megteremtik a jövő nemzedéke számára a fenntartható fejlődés szinten tartását vagy annak a növekedését? Tehát ez egy óriási nagy kérdés.

(A jegyzői székben dr. Vidoven Árpádot Pettkó András váltja fel.)

Ahogy az előbbi vitában a kétpercesben is elmondtam, az Európai Unió is és az Európa Tanács is nagyon keményen foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, hiszen az Európai Unión belül ez évben zárult le az emissziókereskedelemről szóló törvényjavaslat vitája, a másik oldalon pedig az Európa Tanácson belül tovább folytatódik a kiotói egyezmény és a globális felmelegedés kérdéskörének a további tárgyalása.

Itt csatlakoznék vissza Kóródi Mária képviselő asszony mondandójához: valóban, a törvényből, a rendeletalkotásból, hiszen kormányrendelet még emögött tulajdonképpen nincs, nem tűnik ki, hogy Magyarország esetében a fenntartható fejlődést vagy adott esetben a globális felmelegedés hatásait, amelyek Magyarországot már elérték, és ezután még fokozottabban fogják sújtani, hiszen nem csak a levegőről van szó, hanem a talajról és a vizeinkről is szó van, ezen bevételekből vagy ezen bevételek visszaszármaztatásából hogyan próbálja Magyarország hosszú távon megtervezni, és egy olyan gazdasági légkört kialakítani, amely egyrészt aláveti magát a globális felmelegedésből adódó károk csökkentésének. A másik oldalon pedig országosan is egy olyan program készül, amely választ kíván adni, hogy Magyarországnak melyik irányba kell eljutnia. Ilyen a Tudományos Akadémia által készítendő VAHAVA program, hogy hol tartunk most és mit kívánunk tenni a jövőben, és ebben számos területen felhívja Magyarország figyelmét az egész Kárpát-medencére kivetítve, hogy milyen hatások érhetik Magyarországot.

Ha pontosan az ilyen bevételekből nem próbálunk ezekre koncentrálni, akkor Magyarország be fog futni abba a csőbe, amiről a német képviselők is az Európai Parlamentben beszéltek, hogy milyen veszélyek rejlenek magában az emissziókereskedelemben. Hiszen egyrészt, ha minden mennyiséget értékesítünk, abban az esetben - ahogy az előbb is elmondtam -, ha technológiai romlás van, vagy amortizálódnak a berendezések, vagy olyan helytelen utat választunk, amikor az erdeinket irtjuk annak érdekében, hogy bioenergiát termeljünk vagy biomassza-energiát termeljünk, holott a jogi háttér, az erdőtelepítési háttér nincs meg mögötte ahhoz, hogy valóban ezen tevékenységet a környezetvédelem hatásai alatt tudjuk végrehajtani, mellette pusztítjuk az erdeinket, és további kibocsátásokat fogunk eszközölni ezáltal.

Tehát nem lesz meg a gazdasági társaságok lehetősége adott esetben, hogy korszerű és új technológiát, magyarországi kutatás-fejlesztési eredményeket próbáljunk meg a rendszerbe beépíteni. Ettől félek én, és erre hívták fel a vitában is a képviselők a figyelmet - és ez szomorú számomra -, hogy a magyar költségvetés ebben megint egy bevételi forrást lát, és tovább nem gondolkodik. A továbbgondolkodásnak pontosan az lenne az elsődleges feltétele és eredménye, hogy a fenntartható fejlődés hosszú távú érdekeit hogyan tudja ez az emissziókereskedelem szolgálni. Sajnos, ezt nem lehet benne látni.

Az Európai Unió részéről is nagyon keményen megfogalmazódott, hogy ha valaki él ezzel a lehetőséggel, de egy bizonyos idő után kibocsátóvá válik, tehát szennyezi a légkört, akkor abban a pillanatban kötelezhetik az azonnali technológiaváltásra vagy adott esetben bezárásra is. Tehát ez önmagában egy nagyon súlyos megfogalmazás, és ezért hozzák létre azt az uniós hatóságot is, amely ezt nagyon keményen kontrollálni fogja. Ebbe bele kell gondolni azt is, hogy Magyarországon nem egy-egy szennyező üzemre vetítve adják meg a kvótát, hanem összegészében Magyarországnak a szennyezési eredményei alapján határozzák meg azt a kvótamennyiséget, amit majd a magyar kormány visszaoszt egy-egy gazdasági társaság megtakarításaira. Tehát pontosan ebbe kellene sokkal mélyebben és sokkal komolyabban belegondolni, ha élünk vele és maximálisan kihasználjuk a kereskedelmi jogot, akkor adott esetben a gazdasági élet szereplőire vagy pedig az ország által elért kibocsátási mennyiség esetére később ezek milyen hatással lesznek. Ezt sajnos ebben a tervezetben nem lehet viszontlátni.

A másik pedig az, hogy az adott környezet védelme is hihetetlen fontos lenne, hiszen ha azt vesszük, hogy évi 111 millió tonna kerül ki a levegőbe, ez valahol leülepedik, ez valahol részben meg is található. Magyarországon is felmérésre kerültek a kibocsátó szennyező üzemek, azok nem most épültek, hanem adott esetben saját környezetüket is bizonyos mértékig elszennyezték, és nem tűnik ki ebből, hogy adott esetben a bevételekből milyen rekultivációs folyamatokat próbálnak meg elindítani, vagy adott esetben az ott élő lakosság számára ebből milyen előnyök származhatnak. Hiszen ahhoz, hogy az üzemi tevékenység mellett az emisszió kibocsátásának csökkenése létrejöhetett, mindenképpen az állampolgároknak is egyfajta hozzájárulásuk kellett, hogy valóban azon a területen az a tevékenység életképes tudjon maradni vagy életképessé tudjon válni.

Itt szeretném még egyszer valóban kihangsúlyozni, hogy én ebben most jelen pillanatban veszélyeket látok, mert ha ilyen alapon történik a törvény megfogalmazása, és nem helyezünk mögé egy olyan programot, amely alapján valóban ösztökéljük a gazdasági társaságokat a technológiaváltásra, úgy abban az esetben sajnos Magyarország előbb-utóbb nem értékesítővé fog válni, hanem vásárlóvá kényszerül válni, mert adott esetben olyan szigorítások fogják érni a magyar gazdasági élet szereplőit, amely alapján egészen biztos, hogy komolyabb szankció fog vele szemben megfogalmazásra kerülni.

Itt még egyszer nem kívánom elmondani a '97-es kiotói egyezmény történését. Valóban, Magyarország ebből a szempontból nem késett el, hiszen az Európai Unió is most fogadta el a maga részéről május előtt - tehát a régi parlament utolsó időszakában - az emissziókereskedelem európai uniós szintű megteremtésének a lehetőségét. De mindenképpen igazodni kellene ahhoz az Európai Unió által megfogalmazott fenntartható fejlődés, globális felmelegedés kérdéseinek a komolyabb magyarországi hatásvizsgálatához és annak egy programszerű megjelenítéséhez, mert ha valóban úgy valósul meg, hogy a kormányzati szinten a költségvetési bevételek növelése, a nagy kalapba történő besöprése valósul meg, és ez nem kerül visszafordításra a valódi csökkentés érdekeinek a további megfogalmazására, úgy abban az esetben az egész ország kárt fog ebből a szempontból szenvedni.

Egészen biztos, hogy az Európai Unió nem fog ezen a szinten megállni, tehát ezen a szigorítási szinten, ezen a százalékon nem fog megállni, hiszen a globális felmelegedés további hatásait érezzük, és egészen biztos, hogy ebből a szempontból további szigorítások fognak előbb-utóbb felszínre kerülni, és ezt nagyon szigorúan be is fogja tartatni az Európai Unió.

Számomra az egy hihetetlen fontos lépés volt, hogy október 8-án az orosz duma is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és Oroszország is ma már partnerévé vált a kiotói egyezménynek. Ezáltal csökkent azon nagy kibocsátó országok száma, amelyek jelenleg a mai viszonyok között a kiotói egyezményt még nem fogadták el. Így tulajdonképpen tényleg üdvözölni lehet az orosz hozzáállást, de ehhez tudni kell, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács is hihetetlen kemény politikai lépéseket tett annak érdekében, hogy Oroszország is ratifikálja a kiotói egyezményt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a függetlenek, a Fidesz és az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu