DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Végighallgatva most ismét az írásban már megismert kérdését, kénytelen vagyok elismerni, hogy valóban kényes kérdés, amit ön föltett, hiszen a Pénzügyminisztérium korábbi politikai államtitkáraként, úgy látom, az alapkérdésekkel sincs tisztában. Ha meg tetszik engedni, akkor most néhány adatot azért ismertetek önnel, amit illene tudnia. (Moraj a Fidesz soraiban. - Halász János: Oktasd ki, te olyan okos vagy!)

Ugyanis, ha most valaki önt hallgatja (Dr. Répássy Róbert közbeszólása. - Az elnök csenget.), akkor valóban azt hiheti, hogy a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának olyan anomáliái vannak, amelyeket ön most itt interpellációjában ismertet, ez egy szívtelen, gonosz szocialista-liberális koalíció (Közbeszólás a függetlenek soraiból: Úgy van!), amely megszigorította a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását.

De akik jól ismerik a kérdést, azok világosan látják, hogy az eddig működtetett rendszer álságos, hamis és félrevezető volt. Azért mondtam, hogy sajnálom, hogy ön mint a Pénzügyminisztérium egykori politikai államtitkára nem tudja, hogy például 2001-ben, tehát az önök kormányzása alatt a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására a költségvetés 24,7 milliárd forintot fordított a zárszámadási törvény szerint (Domokos László közbeszólása.), erre az évre 55 milliárdos előirányzat szerepel összesen erre a témára. Tehát valóban több mint kétszerese annak, mint amit önök erre ténylegesen ráfordítottak.

De egyébként ez a kialakult támogatási rendszer azzal jár, hogy nem azok élvezik a hasznát, akiknek a számára ezt eredetileg létrehozták. Az ellenőrzések tapasztalatai világosan mutatják, hogy azt az állami dotációt, amelyet a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására az állam kifizetett, illetve kifizet, számos esetben nem valós foglalkoztatásra, nem a csökkent munkaképességűek társadalmi beilleszkedésének segítésére és helyzetük javítására használják fel. És itt nem kevés összegről van szó, ahogy az előbb már említettem, az idei előirányzat 55 milliárd forint. Sajnálatos módon a támogatásnak ez a kialakult rendszere szinte tálcán kínálta fel a visszaéléssel történő haszonszerzés lehetőségét számos olyan kalandornak, akiknek legkevésbé az volt a céljuk, hogy ezeken a nehéz sorsú embereken ténylegesen segítsenek.

Csak egy-két példát hadd említsek. Kérdés, hogy vajon a csökkent munkaképességűek érdekeit vagy saját anyagi hasznát tartja-e szem előtt az a vállalkozó, aki egy napon - természetesen csak papíron - 100 új foglalkoztatási telephelyet létesít, és ezt követően a telephely utáni támogatás százszorosát igényli meg a költségvetésből. Vajon a csökkent munkaképességűek érdekeit szolgálja-e az a célszervezet, amelyik előbb aláírat egy nagyon alacsony bérezést rögzítő munkaszerződést egy csökkent munkaképességű emberrel, hogy minél több, egyes esetekben akár kétmillió forintot is meghaladó állami támogatást vegyen igénybe? Vagy kérdés, valóban arról van-e szó, hogy csökkent munkaképességűeket foglalkoztat az a cég, amelyik kerekes kocsival közlekedő embereket egy olyan nehezen megközelíthető telephelyre vinne, amit mondjuk, 23 lépcsőn lehet csak megközelíteni.

Vagyis itt arról van szó, hogy szeretnénk elérni azt, hogy valódi támogatást nyújtsunk azoknak, akik erre rászorulnak, és ne tegyük lehetővé azt, hogy ezzel visszaéljenek.

(16.20)

Ezért ettől a félévtől megindítjuk azt az akkreditációs rendszert, amely lehetővé teszi, hogy ezeket a vállalkozókat, akik nem a valódi foglalkoztatásra koncentrálnak, kiszűrjük. Ez a célunk, és még egyszer mondom: ez az 55 milliárd forint, amely több mint kétszerese a 2001. évinek, ezt a célt szolgálja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu