GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Asszony! Frakcióvezető Asszonyok és Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én úgy értem és úgy hallom a választók egyre türelmetlenebb üzenetét, hogy azt mondják nekünk, politikusoknak, hogy ne menjünk tovább azon az úton, amelyen tizenöt éve közlekedünk. Azt mondják, hogy változtassunk. Hogy az a mód, ahogyan mi vitatkozunk egymással, annak az igényessége vagy éppen igénytelensége, az a fajta kisszerűség, ami ezt a vitát időnként jellemzi, sokak, időnként úgy látom, hogy a többség szemében már nem az emberekről szól, hanem rólunk.

Arról szerettem volna önöknek beszélni, hogy ezen változtatni szeretnénk. Hogy megértettük, hogy a tizenöt év ezen öröksége nem érdemes a folytatásra. Arról beszéltünk, hogy több méltányosság és nagyobb együttműködés kell. Arról beszéltem, hogy a politika nem helyezkedhet ilyen messze a hétköznapok egyszerű világától. Próbáltam azt is mutatni, hogy igen, magam is azt gondolom, hogy egy sor dolgot mi sem tettünk jól, én személy szerint is nyilván nemegyszer. Voltak rossz mondataim, amelyekért elnézést kértem. Talán voltak hibás döntéseim - az a dolguk az ellenzék politikusainak, hogy ezért ostorozzanak.

De nemcsak tisztességes, helyes és igazságos szándékai vannak ennek a kormánynak, hanem ahogy látom, valóságos tehetsége, hogy megmozdítson ügyeket. Lehet, hogy lehetne gyorsabban, lehet, hogy lehetne mélyebben. Azt tudom mondani, hogy nyugodt a lelkiismeretem a tekintetben, hogy az elmúlt négy hónapban, a megelőző években Magyarország lehetőségeit jól, a nemzet javára használtuk, hogy programunk fő elemeit nemcsak teljesítettük, de sikeresen teljesítettük, hogy hazafiként, demokrataként, európaiként a nemzet javára szolgál az, amit teszünk. Nem mindig hibátlanul.

Új politikát ajánlok, új magatartást, több bölcsességgel és több nagyvonalúsággal - azt mondta a frakcióvezető úr, hogy túl sok a gagyi; akkor hadd mondjam azt: kevesebb gagyival.

Ha jól értem a frakcióvezetők egyikének-másikának hozzászólását, azt mondta nekem, hogy köszöni szépen, ő ebből nem kér. Ha nem haragszanak, én mégsem mondanék le erről. Sőt még arról sem, hogy előbb-utóbb talán mégiscsak egyetértenek velem, és majd amikor legközelebb elmondom ugyanezt, akkor már nem azon gondolkodnak, hogy hogyan fogalmazhatnának minél karcosabban, hanem azon, hogy hogyan fogalmazhatnának minél őszintébben. Mert lehet, hogy az is kell a politikához. Hát akkor nekiindulunk.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu