KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Áder János azzal kezdte, hogy a miniszterelnök nagyon magasra emelte a lécet, majd utána többször oda-vissza elsétált alatta. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Azért nem reagálok a beszédére, mert az elmúlt időszakban, amikor ezt a beszédet már hússzor elmondta, én már hússzor reagáltam, többet már nem teszem.

Szeretnék viszont a miniszterelnök úr beszédével foglalkozni, mert nemcsak én veszem észre, hanem nagyon sokan persze mások is, hogy egyre több liberális követelés, program, javaslat jelenik meg a miniszterelnök úr különböző beszédeiben, javaslataiban, programjaiban, amit én - másokkal szemben - örvendetesnek tartok. Félreértés ne legyen, ha valaki a mostani beszédet figyelte, akkor azt is láthatta vagy hallhatta, hogy a szocialista javaslatok közül is számos megjelenik. Egy koalíciós miniszterelnök esetében az természetes, hogy a koalíciós pártok különböző programjait, javaslatait igyekszik beépíteni a programjai közé; és a Szabad Demokraták Szövetsége abban bízik, hogy 2005 lesz az az év, amikor nemcsak a bejelentések és nemcsak a különböző, a szavakban megjelenő programok alakulnak a liberális javaslatok mentén, hanem ilyen döntések is születnek, és ez jellemzi majd a gyakorlati cselekvésünket is, merthogy azt számon fogjuk kérni, hogy a jó javaslatokat kövesse a jó liberális kormányzati gyakorlat.

Mert, tisztelt képviselőtársaim, 2005-ben van egy másik veszély is: választások előtti évben vagyunk, a választások előtti években általában megjelenik az ígérgetési spirál, mint ahogy egyébként ez történt 2001-2002-ben, és láttuk, hogy annak milyen következményei voltak, és mint ahogy megjelenik most is. Azt gondoljuk, hogy ezt el kell kerülni, mert, tisztelt képviselőtársaim, most valóban adottak számunkra a lehetőségek, tettekre, józanságra, önmérsékletre van szükség, és akkor a siker nem marad el.

Gondolom, elnézik nekem, hogy a liberális párt elnökeként én elsősorban a liberálisok javaslatai közül emelek ki néhányat. Ilyen volt a sorkötelezettség eltörlése. Régi javaslat volt, most végre ebben a kormányzati ciklusban megtörtént. Liberális javaslat régóta, tisztelt képviselőtársaim, az adók csökkentése. Én úgy látom, hogy most már a patkó mindkét oldalán kezd egyetértés lenni, mindenki elfogadja a liberálisok javaslatát. Akkor viszont itt is azt mondjuk, hogy rendben van, akkor jöjjenek a tettek. Mi a magunk részéről ismertettük a közvéleménnyel a javaslatainkat, kértünk mindenkit, hogy csatlakozzanak ahhoz az adóchartához, amelyben mindenki vállalja, hogy adócsökkentést akar. De akkor egyúttal azt is vállalja, hogy a továbbiakban nem tehet felelőtlen, demagóg, kiadásnövelő ígéreteket, mert a kettő együtt nem megy.

Természetesen mi azt is mondjuk, hogy legyen ez a változás radikális, terjedjen ki a jövedelemadó-rendszerben lévő szociális elemekre is, mert ha nem ezt tesszük, akkor nem lesz sem versenyképesség-növelés, sem igazságosabb adó-, illetve szociális rendszer.

Ezekről szeretnénk vitatkozni, és azt akarjuk, hogy itt is a javaslatokat már az idei évben tettek kövessék majd.

Liberális javaslat volt - elég régóta, 1990 óta -, hogy az ügynökkérdéssel kezdjünk valamit, nézzünk szembe közelmúltunk eme részével, nézzünk szembe a saját történelmünkkel, ne hagyjuk utódainkra ennek a feldolgozását. Nos, úgy tűnik, hogy most megint itt van a lehetőség, hogy végre bátran és határozottan szembenézzünk ezzel. És én megint azt mondom, hogy akkor most következzenek a tettek, azok a tettek, amelyek érdemi nyilvánosságot biztosítanak, azok a tettek, amelyek egyszer s mindenkorra lehetővé teszik számunkra, hogy úgy zárjuk le ezt az ügyet, hogy egyúttal szembe is néztünk saját történelmünkkel.

Mert, tisztelt képviselőtársaim, valóban jó javaslatok születnek, és mindig az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e ezeket tettekre váltani. Tudtuk, hogy melyek az oktatás problémái - a miniszterelnök úr is említette a PISA-jelentést -, és ennek megfelelő cselekvés indult el a közoktatás terén, és ahogy hallottuk, jön a felsőoktatási törvény, ami valóban nagy szakmai támogatás mellett jöhet majd a parlamentbe.

S itt még egy megjegyzést hadd tegyek. Biztos, hogy a következő EU-költségvetési ciklus Magyarország számára fontos kiugrási lehetőséget biztosít. Az is biztos viszont, hogy az, amiben élre kerülhetünk, ma még nem ismert előttünk. Ha sok okos, felkészült, gyakorlati tudással, konvertálható tudással rendelkező állampolgár él majd az országban, akkor viszont számukra is adott lesz a lehetőség.

Sajnálattal figyeltem, hogy miközben a miniszterelnök úr azt mondta, hogy levonta a tanulságot a sikertelen népszavazásból a határon túli magyarok ügyében, aközben a népszavazás másik elemét illetően, az egészségügy kapcsán nem történt semmi. Itt is megvannak a liberális javaslatok; és úgy látom, hogy annak idején nem fogadták el ügynökügyben a javaslatainkat, és lám, igazunk lett; nem fogadták el a sorkötelezettség eltörlését illetően annak idején, lám, igazunk lett; sokáig szembe ment velünk mindenki az adócsökkentés ügyében, lám, igazunk lett. Én azt gondolom, hogy az egészségügyet illetően is igazunk lesz majd, hogy át kell alakítani a finanszírozási rendszerét; hogy lehetővé kell tenni, hogy a nekünk nyújtott szolgáltatásokért legyen verseny a mi érdekünkben. Azt gondolom, hogy ez elől nem szabad elbújni, és biztos vagyok benne, hogy hozzá kell kezdeni az egészségügy érdemi átalakításához.

Mint ahogy számos területen kell előrelépnünk. A drogügyben meg kell akadályoznunk, hogy a fogyasztó bűnöző legyen, és ekként kezeljék és bélyegezzék, ilyen törvényt kell majd elfogadnunk. Mert, tisztelt képviselőtársaim, mi valóban szeretjük, ha megfogadják a javaslatainkat, különösen szeretjük, ha ezeket a javaslatokat a későbbiek során tettekkel megvalósítjuk.

Amit nem szeretünk, az az, ha népszerűséghajhász, felelőtlen, populista, demagóg bejelentések kezdik ismét uralni a politikát, mint ahogy volt erre példa az elmúlt HÉV-es és vonatos országjárások kapcsán. Nem szeretjük, ha a politikai gagyi, a show lép az érdemi politikai viták helyére. Nem szeretjük, ha a politikai PR-tól már nem látni a politikát, legfeljebb a politikust. Nem az államférfit, képviselőtársaim, csak a politikust. Ez ellen fellépni, tettekkel bizonyítani, ez a feladatunk, ekkor lesz sikeres a kormány 2005-ben, és ekkor lesz sikeres Magyarország is 2005-ben. Rajtunk, politikusokon múlik, élünk-e ezzel az eséllyel vagy elherdáljuk azt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu