BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. A magam nevében, illetve a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja nevében is szeretnék véleményt mondani a javaslatról, ami röviden és tömören természetesen támogató, hiszen ezt megelőzően 2004 áprilisában tárgyalta a Ház és fogadta el azt az országgyűlési határozati javaslatot, ami a szóban forgó négy cikk - egészen pontosan úgy van, ahogy Csáky képviselő úr mondta, két teljes és két részleges cikk - beemelését tartalmazza.

Ha már van rá lehetőségem, hogy erről a kérdésről beszéljek, akkor szeretnék egy kicsit visszatekinteni az időben, emlékeztetve magunkat arra az 1999-es tárgyalássorozatra, amikor első ízben történt meg a kérdés törvényi szabályozása. Az, hogy Magyarország 1991-ben aláírta a Kartát, egy gesztus volt. Utána viszont évekig nem történt semmi. Egészen pontosan az 1999. évi C. törvény sorolta fel azokat a cikkelyeket, amelyeket magára nézve Magyarország is kötelezően elismer. Ez volt az az alkalom, amikor tényleg érdemi tárgyalás volt ezekről a kérdésekről a tisztelt Házban.

A Karta - amelyről tudni való, hogy az Európa Tanács dokumentuma, és már 1961-ben létrejött - eredetileg 19 cikket tartalmazott. Ezt követően négy alkalommal került sor kiegészítésre, 1988-ban, 1991-ben, 1995-ben és 1996-ban készült módosító jegyzőkönyv, illetve kiegészítés ehhez a dokumentumhoz. Számunkra a feladat először úgy jelentkezett, hogy a 19 szakaszból - amelyek közül hét cikkely jelentette a dokumentum kemény magját - válasszunk ki tizenkettőt, amit Magyarországra nézve kötelezően elfogadunk. A szabályozás egészen pontosan olyan, hogy a kemény magnak számító hét cikkből el kellett fogadni ötöt. Ezek akkor a munkához való jog, a szervezkedési jog, a kollektív alkuhoz való jog, a szociális és egészségügyi segítségre való jog, valamint a család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemhez című cikkek voltak.

Az 1999-es vitában Bauer Tamás képviselőtársammal együtt nyújtottunk be módosító indítványokat annak érdekében, hogy többet vállaljon Magyarország, mert már 1999-ben úgy ítéltük meg, hogy többre vagyunk képesek az akkori állapotok szerint is. Egészen pontosan - ezt tényleg csak az érdekesség, illetve a teljesség kedvéért idézem fel - a javaslatunk a 10. cikk, a szakmai képzéshez való jog beemelésére, a 12. cikk (1) bekezdésének a beemelésére - amely a társadalombiztosításhoz való jogot tartalmazta -, valamint a 15. cikk beemelésére irányult, amelyik a fizikai vagy értelmi fogyatékossággal élő személyek szakmai képzéséhez, rehabilitációjához és társadalomba történő újrabeilleszkedéséhez való jogát írta le.

Ha képviselőtársaim megnézik az előttünk lévő javaslatot, illetve a tavalyi országgyűlési határozati javaslatot, akkor azt látják, hogy az akkori javaslatok teljes egészében egybeesnek a mostani javaslatokkal. Ez a törvényi kihirdetés arra irányul, hogy a 10. cikket és a 15. cikket teljes egészében, a 12. cikket pedig részben, éppen az (1) bekezdés vonatkozásában fogadjuk el, valamint a már emlegetett 7. cikket, amelyik a gyermekek és fiatalok védelemhez való jogát tartalmazza, de azt is csak részben.

Én ma is azt gondolom, hogy például a társadalombiztosításhoz való jog elfogadására lett volna lehetőség 1999-ben is, egészen pontosan az első szakasz vonatkozásában, hiszen a társadalombiztosítás jelenleg hatályos rendszerét az 1997-es reformcsomagban alakítottuk ki, és az 1999-ben értelemszerűen már hatályban volt. Azóta nem történt a társadalombiztosítást illetően semmi olyan, ami most alkalmassá teszi Magyarországot erre a lépésre, korábban pedig ne tette volna. De ezt tényleg csak a teljesség kedvéért idéztem fel.

Azt gondolom, az Európai Kartával kapcsolatban lesz még jó néhány tennivalónk, mert jó lenne, ha Magyarország idővel eljutna arra a pontra, hogy a még nem ratifikált cikkelyeket is elfogadja magára nézve kötelezőnek. Éppen ezért érdemes megnézni, hogy mi az, ami a 19 cikkből még most is a figyelmünkön kívül van.

Sorrendben kezdem, de azt gondolom, ez fontossági sorrend is, mert az Európai Karta szövege szerint a 4. cikk mondja ki a méltányos díjazáshoz való jogot.

(15.40)

Azt gondolom, ha van tennivalónk, akkor ezen a területen mindenképpen nagyon sok tennivalónk van. Jó lenne, ha mielőbb el tudna jutni Magyarország oda, hogy ezt a cikket is, a méltányos díjazáshoz való jogot magára nézve kötelezőnek elismerje.

Már szó volt róla, hogy a 7. és a 12. cikkek csak részben kerülnek elfogadásra. A 12. cikk vonatkozásában a vitát '99-ben is az képezte, hogy van ennek a cikknek egy olyan (3) bekezdése, amelyik azt tartalmazza, hogy javítani kell az ellátásokat, egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy “a bekezdésben foglalt követelmény az ellátások színvonalának növeléseö, és ez az, amit Magyarország nem tudott akkor vállalni, és azt gondolom, ma sem tudnánk erre rövid határidőn belül ígéretet tenni. De akkor is az volt az álláspontunk, hogy lehet cikket úgy beemelni, hogy az csak részleges, néhány bekezdésre vonatkozó beemelés, ami most ez idő szerint meg is történik.

Van még két további cikk, amelyikről nincs megállapodás, illetve Magyarország nem vállalja, ez a más szerződő fél területén folytatott kereső foglalkozáshoz való jog, a 18., valamint a 19., a migráns dolgozók és családjaik védelemhez és segítséghez való joga.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezt a törvénymódosítást most röviden el fogjuk intézni, és meg fogja szavazni a Ház, és talán még meg sem szárad rajta a pecsét, amikor máris a kezünkben lesz a következő javaslat, a következő országgyűlési határozat a néhány további szakaszra vonatkozó kiterjesztéssel kapcsolatban, ami egészen pontosan a H/14340. számon került benyújtásra, de ennek majd egy későbbi alkalommal lesz a vitája.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu