DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Ha azokat a szavakat, hogy “jogállamiságö vagy “igazságügyi reformö a Magyar Országgyűlés jegyzőkönyveinek számítógépes nyilvántartásában lévő keresőprogramba beütnénk, akkor tíz évre visszamenőleg vagy még hosszabban rendkívül sokszor találkozhatunk ezekkel a kifejezésekkel, és nem kockáztatok nagyot, ha azt mondom, gyanítom, még fogunk is sokáig találkozni.

Ma is ezekről a kulcsszavakról lesz részben szó egy sajátos vetületben - például az, hogy jogállamiság, az alkotmányos jogok védelme, a jogviták független és pártatlan elbírálása -, tehát ezeket az elvi jelentőségű szempontokat az igazságügyi reform során mindvégig szem előtt tartottuk és szem előtt kell tartani ezután is. Ezen alapelvek továbbiakkal egészülnek ki, a jogkereső állampolgárok érdekeit szolgáló, az igazságszolgáltatás valamennyi területén érvényesítendő hatékonyság és az időszerűség követelményeivel; ezek további kulcsszavak a mai témánk tekintetében.

Az igazságügyi reform soron következő eleme az igazságügyi szakértőkre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata. A társadalmi és technikai változások folytán minden eddiginél jobban felértékelődött a szakértők szerepe az igazságszolgáltatásban. Ezt mindannyian tudjuk, akkor is, ha nem országgyűlési képviselők vagyunk, csak jogkereső állampolgárok. Egyre több az olyan büntető- vagy polgári eljárás, amelyben szakértőt kell igénybe venni, mert a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns tényeket kellő szakértelem hiányában nem tudja értékelni.

(12.30)

A jelenlegi jogi és szervezeti keretek között a meglévő díjazási rendszerben a szakértői tevékenység már nem tudja betölteni az igazságszolgáltatásban nélkülözhetetlen szerepét, legalábbis nem megfelelő módon. Az igazságügyi szakértői tevékenység szabályozása jelenleg több különböző szintű jogszabályban történik. Igazságügyi szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak az alapvető eljárási törvényeink, a polgári perrendtartás, a büntetőeljárás s a többi, az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény, az igazságügyi szakértőkről szóló 53/1993. számú kormányrendelet, illetve több igazságügy-miniszteri rendelet is.

Az igazságügyi szakértők jelenlegi helyzetének felmérése és értékelése, valamint a tevékenységükre vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálata megtörtént az elmúlt időszakban. A kormány- és miniszteri rendeleti szintű szabályozás helyett a legfontosabb kérdésekben olyan általános törvényi szabályozás indokolt, amely rendezi mind az igazságügyi szakértők státusát, mind a szakértői működés alapvető feltételrendszerét. Nagyon sok területen igaz, hogy bár elfogadható szabályozást találunk a magyar jogrendben különböző alacsonyabb szintű jogszabályokban, alapvető garanciális feltétel és érdek az, hogy a szabályozás leglényegesebb momentumai törvényi szinten történjenek meg. Részben ez történik most is.

Figyelemmel azonban arra, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység különböző szakterületein teljesen egységes szabályozás a szakterületek sokszínűsége miatt teljesen nem alakítható ki, a részletes szabályokat továbbra is az igazságügy-miniszter rendelete határozza meg, egyes esetekben a szakterület felügyeletét ellátó miniszter bevonásával.

Az igazságügyi szakértői tevékenység újraszabályozásának központi eleme egy olyan jogi konstrukció kidolgozása, amely egymás mellett, de a funkciókat egyértelműen elhatárolva teszi lehetővé az állam által működtetett, illetve a privát gazdasági szférában végzett igazságügyi szakértői tevékenységet.

Az új törvényjavaslat megalkotása az igazságügyi szakértői intézetek mint költségvetési szervek elsődleges feladatának pontos meghatározását is szükségessé teszi, definiálva azt, hogy az állam közvetlen ellátási-szolgáltatási kötelezettsége milyen ügykörökre terjed ki, és hogy melyek azok a közvetett módon teljesítendő feladatok, amelyek révén a piac működésének fogyatékosságait az állam korrigálni képes. Az üzleti alapon, egyéni vállalkozóként, társas vállalkozás formájában, önálló tevékenységként is végezhető igazságügyi szakértői tevékenységnek különösen azon jogviták elbírálása kapcsán van jelentősége, ahol a felek egy közvetlen, hatásában költségesebb, de áttételesen - gyorsasága és magasabb színvonala folytán - olcsóbb szolgáltatás igénybevételében érdekeltek. Erre elsősorban a hagyományos gazdasági jogi, polgári jogi jogvitákban lehet szükség.

Hasonlóan a végrehajtási jog érdemi átalakítása során érvényesített szempontokhoz, e jogterületen is biztosítani kell, hogy a szabályozás illeszkedjen a piacgazdaság feltételrendszeréhez. Az igazságügyi szakértői törvény egyik fontos jogpolitikai célja az igazságügyi szakértés kínálati oldalának szélesítése és színesítése. A cél a professzionális igazságügyi szakértés támogatása, amelynek egyik formája a törvénytervezet szerinti új lehetőség, az igazságügyi szakértés gazdasági társasági formában történő gyakorlása. Az igazságügyi szakértők jelentős része jelenleg is egyéni vállalkozóként tevékenykedik, amihez képest a gazdasági társasági működés még további garanciákat biztosít a szakértői feladatok határidőben és minőségileg garantáltan történő elvégzéséhez.

Az igazságügyi szakértő tevékenysége sajátos, közjogi elemekkel áthatott magánjogi jogviszonyt hoz létre a szakértő és a felek, illetve a bíróság között. A közjogi jelleget az indokolja, hogy a szakértői bizonyítás során az eljáró szakértőnek természetesen pártatlannak kell lennie, valamint az, hogy a bizonyítási eljárásra - összhangban például a polgári perrendtartás új alapelveivel - csak akkor és ott kerülhessen sor, amikor az a bíró mérlegelése szerint összhangban van az eljárás általános elveivel, így elsősorban nem jár együtt a per aránytalan elhúzódásával. A bíró feladata az, hogy a felek perbeli önrendelkezési joga és a jóhiszemű pervitel követelménye közötti összhangot feltétlenül biztosítsa. Ez sokszor nem könnyű.

Az előzőekben említett célok megvalósítása érdekében elkerülhetetlen, hogy az eljáró szakértő munkadíja igazodjon a szolgáltatás üzleti értékéhez, és hogy a szakértők között - legalábbis ott, ahol erre lehetőség van - olyan versenyhelyzet alakuljon ki, amely a peres felek számára elsősorban a szolgáltatás színvonala és az eljárás időtartama tekintetében a jelenleginél kedvezőbb helyzetet teremtsen.

Az időszerűség és a perhatékonyság előmozdítását szolgáló versenyhelyzet kialakulásának előfeltétele az, hogy az igazságügyi szakértés alanyi joggá váljon mindazok számára, akik az adott szakterületen a jogszabályban rögzített képesítési és más alkalmassági feltételeknek megfelelnek. Megszűnik tehát a miniszter korlátlan diszkrecionális jogköre arra vonatkozóan, hogy ki kerül bejegyzésre az igazságügyi szakértői névjegyzékbe. Az igazságügyi szakértői névjegyzékbe történő felvétel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás új eljárási szabályainak alkalmazásával történik, így a miniszterhez érkezett kérelemről legkésőbb hatvan napon belül döntés születik. Ennek elengedhetetlen előfeltétele a szakmai kamara és a szaktárcák közreműködése.

A javaslat egyik legfontosabb eleme a szakértői díjazás reformja. Az igazságügyi szakértő díjának meghatározására olyan szabályok irányadók, amelyek csökkentik a díjszabás realitásoktól való elszakadásának veszélyét, mivel ez utóbbi azzal a következménnyel járna, hogy miközben a közvetlenül fizetendő munkadíj viszonylag csekély mértékű, addig például a peres eljárás elhúzódása, a szakvélemény esetleges nem megfelelő színvonala folytán a felek számottevő mértékű közvetett kiadást, azaz hátrányt vagy veszteséget szenvednek el.

A javaslat szerint az egyes szakértői tevékenységekért kérhető díj összegét a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara javaslata alapján az igazságügy-miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben évente rendeletben határozza majd meg. A névjegyzékben rögzítésre kerül az igazságügyi szakértők, az igazságügyi szakértői intézmények és a gazdasági társaságok által alkalmazott díjszabás is, azonban a tiszta versenyhelyzet biztosítása érdekében nyilvánosan közzétételre nem kerül. Az igazságügyi szakértői tevékenységen kívül a felek szabadon állapodhatnak meg az elkészítendő szakvélemény díjában.

Tisztelt Országgyűlés! A polgári perekben elrendelt bizonyítási eljárás során jelenleg igazságügyi szakértő az lehet, akit a bíróság meghatározott feltételek fennállása esetén a szakvélemény elkészítésére kirendel. A peres felek ugyan nincsenek elzárva attól a lehetőségtől, hogy akár a per megindítása előtt, akár a per során szakértőt bízzanak meg, azonban az így, nem bírósági kirendelés alapján készített szakvéleményt a bíróság csak mint a fél tanúvallomását vagy mint okirati bizonyítékot veszi figyelembe a bizonyítékok mérlegelése során.

Az igazságügyi szakértők peren kívüli igénybevételéről szóló törvényjavaslat ezt a lehetőséget bővíti ki egy koncepcionálisan új eljárással. Ez a sajátos nem peres eljárás lehetővé tenné majd, hogy a kérelmező egy adott szakkérdésre szakértő kirendelését kérje a bíróságtól. Ennek megfelelően az igény felmerülésekor valamely szakkérdés megítélése érdekében mód nyílna arra, hogy bárki kérje a bíróságtól igazságügyi szakértő kirendelését. A kérelemnek, illetve a kirendelésnek tehát az előzetes, illetve perbeli bizonyítástól eltérően nem kellene jogvitához kötődnie, illetve nem feltételezné a perindítást, de természetesen nem is zárná ki azt.

Az eljárás két meghatározó szempontból különbözik az előzetes bizonyítás keresetindítás előtt történő kérelmezésétől.

(12.40)

Egyrészt szűkebb az előzetes bizonyítás nyújtotta lehetőségeknél, hiszen e nem peres eljárás kizárólag igazságügyi szakértő kirendelésére irányulhat, míg előzetes bizonyítás keretében bármely bizonyítási eljárás lefolytatása elrendelhető, ugyanakkor nem feltételezi a keresetindítást, sőt, az elsődleges célja éppen az, hogy ennek révén elkerülhetőek legyenek bizonyos perek.

Számos esetben előfordulhat, hogy valamely különleges szakértelmet igénylő kérdés megítélésének szükségessége nem jogvita kapcsán merül fel, vagy a felek a vitájukat nem kívánják peres útra terelni. Elég, ha a mediációra utalok. A hatályos jogszabályok azonban nem teszik lehetővé, hogy ebben az esetben az érintettek egy pártatlan, bíróság által kirendelt szakértő által készített szakvélemény birtokában döntsenek a felmerülő probléma rendezéséről, esetleg közvetítői eljárás vagy per megindításáról, illetve, hogy az így elkészült szakvélemény egy későbbi polgári peres eljárásban is érdemben felhasználható legyen. A javaslat ezt a lehetőséget teremti meg.

Az új eljárás részletes szabályait a javaslat tartalmazza, tekintettel arra, hogy dogmatikailag ez a nem peres eljárás sem az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény keretei közé, sem a polgári perrendtartás szabályaihoz nem illeszthető.

A törvényjavaslat az új nem peres eljárás szabályainak megteremtése mellett a polgári perrendtartás módosításáról is rendelkezik: a fél mellett a szakértő számára is lehetővé teszi a megállapított határidő egyszeri meghosszabbításának kérelmezését, azonban ezt a szakértőnek a határidő lejárta előtt kell kérnie. Ha a szakértő ezt nem vagy késedelmesen teszi meg, a bíróság a szakértő díját a késedelem minden napja után 1 százalékkal csökkenti. Remélhetőleg ez megfelelő ösztönző erővel fog hatni.

A szakértő kirendelésével és a szakvélemény elkészítésével kapcsolatban gyakori problémaként jelentkezik a szakértői díjak kifizetésének kérdése, amely az eljárás félbeszakadása miatt hónapokig, évekig is elhúzódhat. Ezen probléma megoldása érdekében a polgári perrendtartás előírja az eljáró bíróság számára, hogy a tanúdíjat, szakértői díjat megállapító jogerős végzés alapján a díj letétbe helyezett összegét a bíróság az eljárás félbeszakadásának tartama alatt is köteles kifizetni.

A félbeszakadással kapcsolatos érdeksérelmek orvoslását szolgálja az a rendelkezés is, amely lehetővé teszi ügygondnok kirendelését és az eljárás folytatását a kirendelt szakértő méltányos érdekeinek sérelme esetében is. Ebben az esetben az ügygondnok kirendelése csak a szakértői díj megállapítása és a letéttel fedezett díj kiutalása vonatkozásában szünteti meg az eljárás félbeszakadását.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében megállapítható, hogy a két önálló, de tartalmában természetesen alapvetően összefüggő, szakértőket érintő törvényjavaslat az önök támogatása révén hozzásegítheti az igazságszolgáltatást ahhoz, hogy hatékonyabban és időszerűbben végezze a tevékenységét annak megfelelően, ahogyan ezt az igazságügyi reform a jelenlegi szakaszában is célul tűzte ki. Egy naponta megjelenő problémáról van szó.

Nagyon remélem, hogy a törvényjavaslat a megfelelő vita és az esetleges módosító javaslatok elfogadása után támogatásra talál a Ház mindkét oldalán, hiszen egy alapvetően szakmai törvényjavaslatról van szó - illetve két törvényjavaslatról. Kérem, ezek után támogassák majd.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu