DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgy és Urak! Az igazságügyi szakértői tevékenységről szólva a Házban egységes a vélemény. Tulajdonképpen alig képzelhető el bírósági eljárás, alig képzelhető el jogszolgáltatás szakértői tevékenység nélkül, legyen az büntető- vagy polgári ügy. Büntetőügyben az igazságügyi orvos szakértőtől a fegyverszakértőn keresztül bizony nincs is olyan eljárás, legalábbis megalapozott döntés-előkészítés nélkül, ahol az igazságügyi szakértőnek valami szerepe ne lenne; de polgári ügyekben is.

A legegyszerűbb ügy, akár egy házassági vagyonközösség megszüntetése, amikor azon vitatkoznak a felek, hogy a nachtkastli mennyit ér, illetve a Schaffhausen aranyóra arany-e vagy csak rézveret. Már itt is megjelenik a szakértő. A szakértő mennyiben tanú és mennyiben több? - feltette ezt a kérdést kedves Devánszkiné Kati. Több, erre ez a törvényjavaslat is rámutat, pontosan a második részében, amikor a nem peres eljárás keretében a szakértő kirendeléséről beszél. Azt mondja, lehet-e előzetes bizonyítást kérni. Lehet, semmi akadálya nincs. Valaki elballag a szakértőhöz, az előttem szóló Gyimesi képviselőtársam szólt róla, megbízza, a szakértői névjegyzékből kiválasztják, megbízza, csinál egy szakvéleményt, az alapján elmegy a bíróságra. A bíróság meg azt mondja, kérem, van egy szakvélemény, engem az nem köt, nem én rendeltem ki, nem én tettem fel a kérdéseket. Innentől kezdve annyi, mint egy tanú.

Viszont egy kirendelt szakértő már több mint tanú. Sőt, amennyiben a bíróság olyan kérdésekre vár választ, amelyek bizonyos szabadságjogok korlátozásával is járnak, annak bizony az érintett fél alá kell hogy vesse magát. Ha polgári ügyről van szó, és nem veti alá magát, akkor azt kockáztatja, hogy elveszíti a pert. Büntetőügyben pedig ez szóba sem kerülhet, hiszen hivatalból elrendelt eljárásoknál ezt az eljárás alá vonttal szemben bizony meg lehet tenni. Az eddigi szabályozás, igazságügy-miniszteri rendelet, kormányrendelet, bizony nem volt a jogalkotási hierarchiában olyan szinten, mint amit ez a tevékenység maga megkövetel. Örömmel üdvözöljük, hogy most egy egységes törvényben az igazságügyi szakértőkről szóló rendelkezések megjelennek. Tehát a törvényalkotási hierarchia csúcsára kerülnek ezáltal, kiváltképp, hogy itt az Országgyűlésben ekkora hatalmas érdeklődés mellett tárgyaljuk ezt az igencsak fontos törvényt.

A szakértő mint természetes személy, gazdasági társaság vagy jogi személy - nagy vita volt itt erről. Gyimesi képviselő úr egyenesen a bűn előszobájának minősítette, ha egy kicsit talán túlzok is. Annak idején, valamikor a '80-as évek elején egy ipari céget képviseltem jogtanácsosként a Legfelsőbb Bíróság előtt. Három alperes volt, az egyik mi, és egy felperes, egy beruházó. A bíróság rendre szakértőket vett igénybe annak megállapítására, hogy az adott objektum, ami elkészült, éppen miért nem felel meg a rendeltetésszerű használatnak, amelyben dolgozott egy építőipari és két gépészeti cég. Egyik szakértő, másik szakértő, természetes személyek, aztán már egyetem, aztán már Akadémia, mindenki vizsgálgatta, szakértői felülvizsgálatot kértek, szakértői főtanácsot kértek. Ez eltartott három évig.

Majd, tekintettel arra, hogy a szakvélemények egymásnak ellentmondóak voltak, lévén olyan pertárgy, amely a magyar szabványban nem is létezett, ez annak idején egy szovjet szabvány alapján, de a magyar szabványban nem szereplő berendezés volt, nagy bölcsen a következő döntést hozta. Az kétségtelen tény, hogy a legyártott termék rendeltetésszerű használatra nem alkalmas, viszont hárman voltak benne, így egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban kötelezte kártérítésre az alpereseket. Mondjuk, ezt megtehette volna szakértők igénybevétele nélkül is, és nem kellett volna annyi pénzt kifizetni, és nem tartott volna annyi évig.

A mai világ ennél egy picikét még bonyolultabb. Azóta eltelt húsz év. Vannak ügyek, ahol az eseti szakértő kellő rálátással, szakmai tudással, szakmai fölkészültséggel el tud egy ügyben járni, de bizony vannak olyan összetett problémák, ahol már maga a technológia, a technikai apparátus, amit igénybe kell venni, olyan bődületes költség, akkora infrastruktúra, amit ezek az igazságügyi szakértők nem tudnak létrehozni. Én egy nagyon jó gépész szakértő vagyok, értek még a vízügyekhez is, és akkor ha nekem modellezni kell egy kísérletet, akkor vagy elmegyek az egyetemhez, és bérlem a laboratóriumot, és elkezdek ott úsztatni, vagy létrehozok egy olyan intézményt, amelyben ezeket el tudom végeztetni. Az, hogy ebben a visszaélés lehetősége milyen, szerintem semmivel sem több, mint ha természetes személyről van szó - vagy becsületes, vagy nem becsületes.

Itt jön a kontroll. Ez a törvény beszél az igazságügyi szakértői kamaráról is. Tehát nem elég, hogy én bölcs, okos ember vagyok, megfelelő szakértelemmel és rálátással, és ad absurdum már a szakértői névjegyzékbe is felvetettem magamat, amelyet az igazságügy-miniszter és a szakma szerint illetékes szakminiszter vezet. Az is kell, hogy a szakmai hátteremet, az alkalmasságomat a kamarával is elismertessem, és a kamara felelősségvállalása mellett tevékenykedjek. Itt a gazdasági társaságban folytatott munka megfelelő kontroll alá kerül.

Gyimesi képviselő úr maga mondta, hogy ez már gyakorlat, ezt akarja szentesíteni a törvény. Kérem szépen, a bíróságnak is megvan a felelőssége. A bíróság az ügy ura, nem a szakértő. A bíróság Magyarországon, ha jól tudom, független, megfelelő szakmai felkészültség mellett működik, és tisztességes, ami alapvető követelmény. Egy tisztességes bíróság tisztességes kirendeléssel, tisztességes kérdésfeltevéssel tisztességes szakvéleményre számít, amely szakvélemény, amennyiben valamelyik félnek nem felel meg, és itt a másik kontroll ebben a törvényben, most már nem egy felülvizsgálati eljárásban lesz kénytelen elszenvedni a perben szereplő fél, hanem az igazságügyi szakértői testület, amelyre Devánszkiné utalt, úgy jár el, mint egy bírósági tanács, nyilvánosan jár el, és a szóbeliség elvének megtartásával.

Tehát a kontroll most már nem egy laboratóriumi lombikban, mindenféle piromániás és ördögűző technológiával végzett tevékenység, amiből majd kijön valami, hanem egy nyilvános, mindenki számára kontrollált és megfelelően rendezett rendszer. Ezért nem félek annyira attól, hogy a gazdasági társaságok mint igazságügyi szakértői tevékenységet folytató szervezetek ebben a törvényben megjelennek. Az természetesen fontos dolog, hogy a gazdasági társaságok milyen kontroll és milyen tevékenységi körben mozoghatnak. Erre, azt gondolom, mód lesz mind kormányrendeleti szinten, mind pedig akár igazságügy-miniszteri szinten ezeket a részletszabályokat úgy megtenni, mint amire Gyimesi képviselő úr is utalt, hogy a gazdasági társaságok által alkalmazott természetes személyek, igazságügyi szakértők a jegyzékben úgy szerepeljenek, hogy annak a gazdasági társaságnak mind a szakmai, mind pedig a mobil háttere megteremthető legyen.

Kérem szépen, amikor az igazságügyi szakértői díjazásról van szó, itt is előrelépés mutatkozik, mert nem szívesen vállaltak igazán szakértői tevékenységet azok, akik kirendelés alapján mentek olyan ügyekbe, amiben a hatósági eljárás kötelező volt, vagy a hatósági eljárás esetlegesen nehezen volt kikerülhető. Most azt mondja az előterjesztés, hogy ilyen esetekben a kamarai iránymutatásnak megfelelő díjszabás irányadó, másrészt megenged egy piacorientált díjszabást azáltal, hogy az elvégzett tevékenység valóban igazodjon a díjazáshoz. Magyarán, a szakértői körben is elinduljon egy verseny, a megfelelő szakmai háttér és tudás megszerzése, és az etikai morál fenntartása irányába is, csökkentve ezáltal azt a veszélyt, amelyre Gyimesi képviselő úr ugyancsak utalt, hogy esetlegesen valamelyik peres fél érdekét szolgálandó, egyéb juttatásokra is igényt tarthat valamelyik társaság.

(13.30)

Fölmerül az állam alapellátási kötelezettsége, ami egy bizonyos intézményi háttér fenntartását teszi szükségessé, az marad változatlan a jövőben is, ez nagyon helyes. Itt, ezeknél az eljárásoknál már a díjtételben való elmozdulás természetesen elindít egy versenyhelyzetet.

A másik oldalon - és ennek is nagyon örülhetünk - az a garanciális szabály is bekerül a törvénybe, amely azt mondja, hogy az elvégzett munka után jár a díjazás. Nem öt év múlva, tíz év múlva, hanem ha elvégezte a munkát, függetlenül attól, hogy az a per majd mikor és hogyan zárul le, a letétbe helyezett díjból - nyilván annak érdekében, akinek a szakértői tevékenységet kifejtették, vagy aki kérte, annak a terhére - ez a szakértői díj kifizetésre kerülhessen, és abban a díjazási tételben, ahogy azt a szabályzat, illetve bizonyos esetekben a piaci viszonyok ezt megkövetelték.

Hogy a nem peres eljárásban mennyiben könnyíti meg a fölösleges perindítást az, hogy most az előzetes bizonyítás helyett itt a szakértő kirendelése polgári peres eljáráson kívül lehetségessé válik, nos, olvasom a hirdetéseket, nagyon szépen megjelennek, hogy közvetítői tevékenységet vállalunk, bár akkor ezt is fölvethetjük, hogy milyen díjtételek mellett. Olvastam olyat is, hogy óradíj 100 ezer forint. Nem garantálunk semmit. Odajönnek a felek, én meg bölcs kádiként közvetítek, és azt mondom: gyerekek, ugyan én ehhez az ügyhöz nem értek, abszolút nem értek, de egy nagyon jó jogász vagyok vagy egy jogász és közgazdász legfeljebb, és úgy látom, hogy ha ti ebből pereskedni kezdtek, akkor x, y további költségetek keletkezik, inkább egyezkedjetek.

Nos, mennyivel jobb a jelenlegi rendszerben, amivel nagyon sokszor találkoztam, hogy reped a fal, itt járnak a 20 tonnás autók, ő kéri majd a szakértőt, hogy állapítsa már meg, hogy a 20 tonnás autók meg a repedező fal összefüggésben van-e egymással, és ő addig nem akar pert indítani, nem akarja az eljárási illetéket kifizetni, amíg nincs egy szakértői véleménye. Jobb esetben elballag a közjegyzőhöz, és a közjegyzővel csináltat egy papírt, hogy kirendelik ott Kovács Jóska építész szakértőt, aki szépen megnézni, azt mondja, közel van az út, közel van a ház, reped a fal, mennek a nagy kocsik. Kész, van egy pöcsétes papír, amivel az út fenntartójához elballag a tisztelt károsult, és azt mondja, hogy itt van egy szakvélemény, ezt én csináltattam, én tettem föl a kérdéseket, én vagyok az, aki megrendelőként szerepelek, és ebben a szakvéleményben szépen le van írva, hogy az ok-okozati összefüggés a repedés és az úthasználat között márpedig megvan, még egy építész szakértőnk is van, aki meg megállapította, hogy a keletkezett kár 11 millió forint. Erre az útfenntartó azt mondja, engem aztán ez abszolút nem érdekel, menjen le a bíróságra, aztán ott majd rendezzük a dolgokat, mert ez azon túl, hogy neked van egy papírod, igaz, hogy ezt igazságügyi szakértő készítette, akit nem a bíróság rendelt ki, engem nem köt. Ezt hívják egy olyan bizonyító erőnek, ami nem több, mint egy tanúvallomás.

Viszont azzal a Pp.-módosítással, amit most itt az Igazságügyi Minisztérium előterjeszt... - én itt valóban értem Gyimesi képviselő urat, hogy ha előzetesen a bíróság rendeli ki, akkor érdemes lenne abba a szabályozásba belemenni, hogy előzetes kirendelés esetén legyen módja a potenciálisan ellenérdekelt félnek is megmondani, hogy kérem, még nem pereskedünk, szó nincs róla, meg lehet, hogy nem is fogunk, de legalább akkor a kérdések összeállításában mind a bíróságnak, mind pedig a vitatkozó feleknek együttesen, azáltal, hogy ez a szakértői vélemény már egy olyan hatást is kiváltson a felek irányába, ami esetleg eltántorítja őket a további pereskedéstől, vagy egyáltalán a per megindításától, mondván, valóban egyértelmű, egzakt szakvélemény, amelyben megjelenik mind a két fél által vagy több fél által felteendő kérdés és arra szakmai válasz. Tehát azt gondolom, ennek a kimunkálását meg kellene tenni, mert akkor igazán meghatározó és meggyőző erejű egy szakértői vélemény, ha annak a megállapításait az érintettek valamennyien elfogadják mint elfogulatlan, megfelelő szakértelemmel és megfelelő közhatalmi jogosítványokkal rendelkező szerv által kirendelt és elvégzett munka teljesítményét.

Összegezve: az SZDSZ az igazságügyi reform keretében törvényerőre emelt, igazságügyi szakértőkről szóló szabályozást jónak tartja, nyilván módosító indítványokkal, amelyek mind kormányzati, mind ellenzéki oldalról megjelentek, lehet ezen és kell is alakítani, és ezt követően javasoljuk, hogy az Országgyűlés fogadja el, és a jogalkotás további menetében mind a kormány, mind az Igazságügyi Minisztérium gondoskodjon arról, hogy az itt lefektetett alaptézisek a gyakorlatban megfelelően alkalmazhatók legyenek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok, szórványos taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu