GULYÁS JÓZSEF, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is hozzászólásomat azzal kívánom kezdeni, hogy a megnyitott vitában most már másodszor hallottuk azt ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy vissza kellene vonni ezt a szabályozást, nem kellene az Országgyűlésnek ezt tárgyalnia, meg kellene várnia más szabályozásokat. Azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak, amelyet ma tárgyalunk, éppen az egyik legnagyobb problémája, hogy túl későn került a Magyar Országgyűlés elé.

1996-ban a területfejlesztésről és területrendezésről szóló XXI. törvény rendelkezett arról, hogy alkotni kell egy szabályozást a budapesti agglomerációra. Ez a szabályozás, mint hallhattuk a vitában, közel hétévi előkészület után került ide az Országgyűlés elé. Ugyanakkor, ha megkérdezzük a területrendezésben érintett szakembereket, megkérdezzük az önkormányzati vezetőket, akik képesek elvonatkoztatni azért az aktuális érdekeiktől, és megkérdezzük a főépítészeket, építészeket, akik szakmai értelemben ezer szállal kapcsolódnak ehhez a kérdéskörhöz, akkor mind azt mondják, hogy valamikor a rendszerváltás után viszonylag gyorsan kellett volna ezzel a kérdéssel foglalkozni. Többen azt mondják, hogy nem egyszerűen kilenc évet késett ez a szabályozás, hanem több mint 10-15 évet késett ez a szabályozás.

Magyarország központi térségét érinti ez a szabályozás, a közép-magyarországi régió magterületéről van szó: Budapest, Pest megyének a fővárost körülölelő települései, azok az önkormányzatok, amelyek esetében együttesen - ha a kerületi önkormányzatokat is számoljuk - több mint száz önkormányzatról kell hogy beszéljünk. A száz önkormányzat által határolt területen - amely egyébként, mint ahogy el is hangzott már a vitában, nem egészen az ország területének 3 százaléka -, ezen a területen több mint 25 százaléka él a Magyarország határain belüli magyar népességnek. Ez a 25 százalék, illetve ez a 3 százaléknyi terület adja a nemzeti jövedelem 40 százalékát. Ezekből az adatokból is látszik, hogy mennyire intenzíven igénybe vett területről van szó, mennyire érzékeny ennek a területnek a sorsa, és mennyire komolyan befolyásolja ennek a területnek a sorsa a jövőben a nemzetgazdaság teljesítőképességét, Magyarország versenyképességét, sikerességét.

Azt gondolom ezzel együtt, hogy nemcsak gazdasági oldalról kell ezt a kérdéskört nézni, hiszen ezen a területen emberek élnek, ahogy mondtuk, több mint 2,7 millió ember él ezen a területen, és ennek a népességcsoportnak az életminőségét alapvetően befolyásolja az, hogy létrejön-e ez a szabályozás végre vagy nem jön létre. Azt gondolom, hogy igazából előremutató akkor lett volna ez a szabályozás, ha már évekkel ezelőtt, valamikor a kilencvenes évek elején tárgyalhattuk volna, és akkor azt is kellett volna mondanunk, és szerintem akkor még fideszes oldalról is azt mondták volna a képviselőtársaim, hogy egy komoly, előremutató szabályozást tárgyal az Országgyűlés. Most sajnos azt kell mondanom, hogy egy megkésett szabályozásról van szó, de ez nem jelenti azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek okán le is kell mondanunk erről a szabályozásról. Éppen azt gondolom, hogy ha már ennyit késlekedtünk, akkor nem lehet további hónapokat, éveket várni, és éveken keresztül várakoztatni az érintetteket ezzel a szabályozással.

Mi történt ugyanis az elmúlt években? Éppen azért, mert ez a szabályozás nem létezett, a főváros peremkerületein, az agglomeráció településein olyan folyamatok indultak meg, amelyek sajnos visszafordíthatatlanok. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a zöldterület rovására, a sokszor emlegetett Budapestet védő zöld folyosó, zöld gyűrű rovására történtek fejlesztések, hanem arról van szó, hogy olyan típusú lakóterületi fejlesztés indult meg, amely visszafordíthatatlanná tett bizonyos folyamatokat, és az életminőséget alapvetően rontja nemcsak a fővárosban és a főváros körül, hanem az agglomeráció településein vagy azon a körön túl is. Azt gondolom, hogy ennek a szabályozásnak pont az az értéke, hogy végre megállít egy folyamatot, és lehetőséget teremt arra, hogy a települések ne egyszerűen alkalmi érdekek mentén vagy az éppen vélt érdekeik mentén hozzák meg a döntéseket, hanem hosszú távú stratégiai döntések szülessenek, éppen a szabályozások, az indokolt, szükséges szabályozások figyelembevételével.

A Szabad Demokraták Szövetsége ezért támogatja ezt a javaslatot, mert végre új helyzetet, egy rendezett helyzetet teremt, bár megkésve az elszabadult viszonyok között. Azt gondolom, ha elemeiben nézzük a szabályozást, akkor találhatunk persze olyan pontokat, amelyek éppen települési érdekekre hivatkozva finomíthatóak vagy pontosíthatóak, de ezzel együtt most az általános vitában azt szeretném kiemelni, hogy a szabályozás alapvetően jó és szükséges. Arra szeretném biztatni a képviselőtársaimat, hogy ezt az alapállást elfogadva tekintsünk a vitára és nyúljunk hozzá a részletekhez. Egyébként azt is gondolom, hogy a szabályozás részletei tekintetében is vállalható előterjesztésről van szó. Lehetnek persze olyan pontok, amelyeket a vita során, akár a bizottsági vita során képviselőtársaim módosításra javasolnak, és adott esetben támogatni fogjuk, de ma azt gondolom és azt kívánom megjegyezni, hogy alapvetően a szabályozás vállalt értékeivel lehet azonosulni, és ezek az értékek hosszú távon a települések számára is megfelelő hozadékkal járnak. Fel kellene hagynunk azzal a rövidlátó gondolkodással, hogy éppen azért, mert tudjuk - és ez igaz, és ebben Soltész képviselőtársamnak igaza van -, hogy az önkormányzatok sokszor kényszerhelyzetben hozzák meg a döntéseiket, olyan a finanszírozási rendszer, hogy az önkormányzatok rákényszerülnek külső források bevonására, de a külső források bevonásakor sokszor nem járnak el elég körültekintően, hiszen akkor, amikor egy lakóterületi fejlesztés mellett döntenek vagy egy lakópark megvalósításáról, akkor hosszú távon kellene gondolkodni, és egy kicsit számolni kellene.

Gémesi György képviselőtársam tudja, hogy abban az esetben, ha egy önkormányzat egy komoly lakóterületi fejlesztést végrehajt, belterületbe von ingatlanokat, lakóparkot épít, és mondjuk, azon a területen létrejön több száz lakás, akkor ott előbb-utóbb óvodát kell építeni, iskolát kell építeni, és ennek a működtetési költségei sokszorosan meg fogják terhelni az önkormányzatok költségvetéseit. Azok a remélt százmillió forintok, amelyek egy-egy ilyen belterületbe vonást követően esetleg gazdagítják a települést, hosszú távon éppen az ellenkezőjét fogják generálni, terhelni fogják az önkormányzatok költségvetését, és nem beszélünk arról, hogy ezzel párhuzamosan romlik az életminőség. Nagy ütemben zajlott egy időben a fővárosból a környező településekre való kiköltözés. Ez a folyamat mára lelassult, sőt éppen azért, mert több fővárosi kerület önkormányzata jelentős rehabilitációs programokat indított el, és ezek a programok már meggyőző eredménnyel, hozadékkal járnak, megindult egyfajta visszaköltözés egy jobb életminőséget kínáló viszonyrendszer közé. Eközben mégiscsak igaz, hogy a kiköltözések nyomán egyszerűen olyan környezeti terhelés jelent meg az agglomerációban, amely már káros az életminőség szempontjából, nem képes ezt a környezeti terhelést, a kiköltözött népesség közlekedési igényeit kielégíteni az úthálózat sem Pest megyében, sem a fővárosban. Ennek látjuk már a következményeit. Úgy gondolom, ez is azt igazolja, hogy hamarabb kellett volna lépni a jogalkotónak, hamarabb kellett volna szembenéznünk ezekkel a problémákkal.

Végezetül még egyszer arra hívom fel a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy gondolkodjunk hosszú távon, vállaljuk fel ezt az előterjesztést, álljunk mögé, ismerjük be, hogy ez a szabályozás megkésett, támogassuk, és hozzuk ki belőle a legjobbat. Azt gondolom, hogy ez egy jó szabályozás, még akkor is, ha vannak finomítható elemei, de összességében a Szabad Demokraták Szövetsége szükségesnek és támogathatónak tartja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu