LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A parlamenti munka vissza-visszatérő ellentmondása, hibája, hogy miután elkészül egy jelentés vagy beszámoló, utána több hónap telik el, és olykor bizony igen megkésve kerül a tisztelt Ház elé. Közben a valóság alakul, változik, és a jelentésekből levont következtetések akár a napi aktualitásokra is vonatkozhatnak. Jó lett volna, ha legkésőbb szeptemberben a Ház elé kerül ez a jelentés, mert akkor talán föl tudtuk volna használni, és föl tudta volna használni miniszter asszony is kormányüléseken a tárca érdekében azokat az érveket, gondolatokat, amelyek itt is elhangzanak.

Nagyon nehéz ily módon beszélni úgy erről a jelentésről, hogy ne legyenek áthallások, és ne vonatkozzanak a jelen valóságára. Nagyon nehéz az adatok hiányában is értékelni egy programot. Ugyan hasznos tájékoztató szerepet tölt be az elénk terjesztett jelentés például a fogyatékossággal élők civil szervezetei számára, mert 94 oldalon keresztül programok és lehetőségek tucatjaival ismerkedhetnek meg, de sajnos nem történt meg ezeknek a részinformációknak az országos szintű összegzése.

Népszámlálási adatok szerint az értelmi fogyatékosok száma hazánkban 250 ezerre becsülhető, 40 ezer a látássérült, körülbelül ugyanennyi a súlyos mozgássérült, 28-30 ezer a nagyothallók száma, és 10-15 ezer siket él Magyarországon. Az értelmi fogyatékosok közül 11 ezren élnek ápoló-gondozó otthonban, 4500-an gyermekotthonban, 5300-an rehabilitációs intézetben. Nem tudjuk, és nem derül ki a jelentésből, hogy ebből a 333 ezer fogyatékossággal élő személyből hánynak nincs megfelelő összegű szociális segélye, hány hallássérültnek nincs megfelelő gyógyászati segédeszköze, például nagyothalló készüléke, hány mozgássérült nem jut kerekes székhez, hánynak a településén megoldatlan a közintézmények, pénzintézetek és bevásárlóközpontok akadálymentesítése. Sajnos, a külön-külön egyébként rendkívül értékes részletek a jelentésben nem összegződnek.

Tisztelt Ház! Az egyéni választókerületben dolgozó képviselőknek naponta kell szembesülniük a mozgáskorlátozottak, vakok és gyengén látók, hallássérültek és értelmi fogyatékosok megélhetési gondjaival. Lehet, hogy a hozzánk érkező panaszok révén elsősorban a problémákkal találkozunk és kevésbé az eredményekkel, emiatt is talán kritikusabbak is vagyunk a jelentés megállapításaival szemben. Segítette volna a képviselőket véleményük kialakításában, ha a jelentés szövegéhez mellékelték volna a fogyatékossággal élők civil szervezeteinek észrevételeit. Ennek hiányában a jelentés elbírálásában csak a legfőképpen illetékes szociális bizottság 12 igenlő és 10 elutasító szavazata jelent némi fogódzót.

Képviselői munkám során négy területen ütköztem gyakrabban olyan gondokba, amelyeket véleményem szerint nem kezel kellő súllyal ez a jelentés. Az első, nem kellő súllyal kezelt gond az akadálymentesítés, a második a foglalkoztatás, a rehabilitáció ügye, a harmadik az állami feladatokat is magukra vállaló civil szervezetek állami támogatásának gondja, a negyedik a fogyatékossággal élők segélyezésének gördülékennyé tétele. A jelentés véleményem szerint nem tükrözte ezeket a súlyos gondokat valós állapotukban, emiatt jogos az aggodalom, hogy késedelmet szenved a megoldásuk is.

(17.20)

Az akadálymentesítés ügyében burkoltan a jelentés utal a kiváltó okokra, a költségvetési támogatás csökkentésére. Erről képviselőtársaim szóltak már, s megvallom őszintén, akár szocialista képviselőtársam, akár Béki Gabriella, Sisák Imre vagy Soltész képviselőtársam gondolataival ezen a területen teljes mértékben egyetértek, és úgy gondolom, vagyunk néhányan a Házban, akik a költségvetési vitákban mindenkor kellő súllyal próbálták ezt a területet a javaslataikkal elősegíteni. Sajnos hiába indítványoztuk ezekben a vitákban konkrétan már az elért támogatások fenntartását, ezek a kormánytöbbség ellenállásán megbuktak.

Az akadálymentesítésre korábban szánt összegek váratlan megvonása olykor bizarr következményekkel járt. Balatongyörökön például a vasútvonal feletti személyi átjáróra szerpentinen felkapaszkodó kerekesszékes döbbenten tapasztalhatja, hogy lefelé már csak lépcső vezet, mert takarékosság miatt a lefelé vezető rámpának még évekkel ezelőtt csak az alapjai készültek el. Számomra ez egy metafora, egy jelkép, amely jelzi azt, hogy elindul egy folyamat, azután megakad, és tulajdonképpen ezt követően ennek a hiányával kell együtt élnünk. A jelentésnek ilyen és hasonló esetek nyomán le kellene vonnia azt a következtetést, hogy az akadálymentesítés nemes ügyét a pénzügyminisztériumi hivatalnokok, a költségvetés tervezői, elfogadói meghiúsították, s a program befejezését a polgári kormány alatt biztosított összeg elvonása miatt a belátható időtávon túli jövőbe tolták ki.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint legkorábban 2050-re érjük el az Európai Unió által meghatározott normákat az akadálymentesítés terén. Itt mindenki a saját életkorához hozzáadhat 48 esztendőt, ha ilyen ütemben halad az akadálymentesítés, körülbelül akkorra valósulhat meg az Európai Unió által meghatározott norma szerinti akadálymentesítés.

Tisztelt Ház! Ha az állami, önkormányzati intézmények kétharmada ma elérhetetlen a kerekesszékkel közlekedők számára, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy bankokba, élelmiszer-áruházakba, gyógyszertárakba 80 százalékos eséllyel nem tudnak bejutni a mozgássérültek a sok lépcső, a kerekesszéket szállító liftek hiánya miatt, a szűk ajtók vagy éppen a forgóajtók miatt. Semmiképpen nem elegendő az, hogy a jelentés csak az állami és önkormányzati épületek akadálymentessé tételének az ügyével foglalkozik, mert rendezni kellene az üzleti világnak is a fogyatékossággal élőkkel szembeni tartozásait. Belátható időn belül valamennyi nagyobb áruháznak, pénzintézetnek alkalmasnak kell lennie mozgássérült ügyfelek fogadására. A programnak ki kellene egészülnie azokkal a határidőkkel, ameddig ezeket az akadálymentesítő munkálatokat a szóban forgó intézményeknek el kellene végezniük, máskülönben mulasztásuk szankciója, büntetése a fennmaradási engedélyük bevonása lenne.

Tisztelt Ház! 2002-t követően Bács-Kiskun megyében is érkeztek olyan panaszok a képviselőkhöz, hogy adóhivatali zaklatások, foglalkoztatási támogatás kifizetését késleltető pénzügyminisztériumi intézkedések miatt egyre több fogyatékossággal élő veszíti el a munkáját. Hogy mennyire nincs szinkronban a valósággal a jelentés és ennek a tárgyalása, jelzi, hogy a Parlament elé a mai napra, február 15-ére tüntetést szerveztek a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató gazdálkodó szervezetek. Nyilván az is az oka annak, hogy ezt visszavonták, mert pontosan érzékelik, hogy ez a jelentés elsősorban a korábbi történésekkel foglalkozik, és nagyon bíznak abban, hogy a miniszter asszony nagyon határozott lesz ezen a területen is. Ugyanis január 1-jén életbe lépett egy jogszabály, mely szerint a fogyatékossággal élőket foglalkoztató vállalatok támogatását befagyasztják a két évvel korábbi, a 2003. évi szinten. Ez azt jelentheti, hogy a 2004-ben felvett 8-10 ezer fő utcára kerülhet. A miniszter asszony nyilván pontosan tudja ennek a következményeit.

Történhettek-e a támogatási igénybevételek során visszaélések? Igen, történtek, de ezek egyedi ellenőrzések révén feltárhatók, azaz teljes mértékben indokolhatatlanok a fogyatékossággal élő, törvénytisztelő többség elleni munkaügyi megszorítások. Szorosan véve a jelentésnek nem tárgya ez a mai helyzet, de megkerülhetetlen a mai helyzettel való foglalkozás annak érdekében, hogy alakítsunk, finomítsunk az országos program céljain és eszközein.

Mondandóm második részét majd egy újabb felszólalásban fogom elmondani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu