SISÁK IMRE JÁNOS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Csak egy mondattal szeretnék utalni Béki Gabriella képviselőtársam utolsó részben felvetett kijelentéseire. Annál is fontosabb és időszerűbb lenne az újabb négy évre tervezett fogyatékosügyi program benyújtása, merthogy a szociális bizottság ülésén, amely 2004. szeptember 8-án volt, Horváth Péter úr, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal munkatársa - aki a tárcát képviselte - azt mondta, hogy 2004 októberében benyújtásra kerül az Országgyűléshez. Ehhez képest én legalábbis még nem találkoztam vele.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az Országgyűlés a mai napon egy rendkívül fontos előterjesztés általános vitáját kezdte meg. Erre egyébként az 1998. évi XXVI. törvény is kötelezi a parlamentet.

(17.00)

Tisztelt Ház! Rendkívül fontos lenne véleményünk szerint, ha a jogszabályi változtatásokon túl az egyes évek költségvetési törvényei elfogadása során komoly nagyságrendű forrásokat biztosítanának a közigazgatási szervek, az egészségügyi, a nevelési, az oktatási és a szociális intézmények teljes akadálymentessé tételéhez. Az építésügyi jogszabályok módosítása fontos kérdés, azonban ennél sokkal fontosabb, hogy az egyes minisztériumok és a felügyeletük alatt álló költségvetési szervek ténylegesen biztosítsák az újonnan induló beruházásoknál a fejlesztési források 2 százalékának akadálymentesítésre fordítását.

Felvetődik az anyag olvasása közben, hogy miért nem készültek végrehajtási ütemtervek valamennyi minisztérium tekintetében az akadálymentesítés költségeinek felmérését követően. A Magyar Demokrata Fórum nevében szeretnék választ kapni arra is, hogy befejeződött-e az intézmények akadálymentesítési programjának megvalósítása érdekében az akadálymentesítés aktuális költségeiről készítendő felmérés, melynek határideje 2004. augusztus 31. volt. Ugyan most a 2001-2003. évek programját vizsgáljuk, de azt hiszem, jó lenne, ha az Országgyűlés minden egyes tagja ezt a felmérést mielőbb megkapná.

A jelentés érinti azt a problémakört, hogy a szociális és oktatási ágazat intézményei túlnyomórészt önkormányzati tulajdonban vannak. Nem készült azonban sem ütemterv, sem kötelező érvényű szabályozás, mely egy-egy önkormányzati intézmény záros határidőn belüli akadálymentesítését rendelné el - írják a jelentéstevők az anyagban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Komoly aggodalmaim vannak a jelentésnek ezzel a gondolatával, hiszen az önkormányzatok napjainkban súlyos pénzügyi gondokkal küszködnek, amelyek nem teszik lehetővé még kötelező jogi szabályozás esetén sem ezeknek a feladatoknak a megoldását. Csakis olyan feladatokat írjunk elő az önkormányzatok számára, amelyekhez az állami költségvetés a forrásokat is biztosítja. Ezt azért is fontosnak tartom, mert ugyanez az anomália a szociális és a gyermekek védelméről szóló törvény, valamint a költségvetési törvény között napjainkban is fennáll. Tudjuk, hogy megfelelő lakosságszámhoz kötődően az önkormányzatoknak kötelező feladata lenne szociális és gyermekvédelmi intézményeket felépíteni. Sajnos az önkormányzatok ezrei mulasztásos törvénysértést követnek el, mert azok a pályázatok, azok a források, amelyek ezeknek az intézményeknek a megépítését biztosítanák, ma egyszerűen nem léteznek.

A közlekedési területen is fontos lenne a fogyatékos személyek jogainak a biztosítása. Az önkormányzatok 2002-ben elkészítették a Belügyminisztérium, valamint az akkori Közlekedési és Vízügyi Minisztérium felhívása alapján a fogyatékosok közlekedését segítő stratégiai tervet. Ekkor azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a Belügyminisztérium, valamint a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium a fogyatékosok közlekedésének esélynövelése érdekében együttműködik azért, hogy a központi költségvetésből jelentős támogatás álljon rendelkezésre e célra. Sajnálatos módon hiába készültek el ezek a stratégiai tervek és kerültek megküldésre a KVM közlekedési irodájára, erre a célra csak minimális pályázati forrás állt rendelkezésre az elmúlt három évben. Különösen fájó, hogy a 2001-ben és 2002-ben rendelkezésre álló 200-200 millió forintos előirányzat 2003-ra 100 millió forintra csökkent. Sajnálatos, hogy csak az országos közutakra vonatkozó tervezésnél van kötelező érvényű szabályozás az akadálymentesítési megoldásokról, míg az önkormányzati utaknál csupán ajánlás van erre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati okmányirodák - ahogy azt miniszter asszony is jelezte - 2004. július 1-jétől végzik a parkolási igazolványok kiadását mozgáskorlátozott személyek részére. Komoly gondot jelent, hogy az okmányirodák jelentős része nem tudja biztosítani a mozgáskorlátozott személyek akadálymentes közlekedését. Ezen feladatok teljesítéséhez nem állt rendelkezésre megfelelő pályázati forrás. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy többek között az én városom, Pásztó pályázata is elutasításra került, holott pontosan az okmányiroda akadálymentes megközelítését célozta volna meg a pályázatunk.

Az egészségügy területén ugyancsak komoly gondok mutatkoznak, pedig a fogyatékossággal élők talán ezeket az intézményeket veszik igénybe a leggyakrabban. Az ÁNTSZ által koordinált, önbevallásos módszerrel készült felmérés eredményeként szomorú statisztikai adat látott napvilágot. Az anyag csak az önkormányzati fenntartású intézményekre tartalmaz adatot, amelyeknek 38,2 százalékánál biztosított csupán az akadálymentes közlekedés. Kérdés, hogy az állami tulajdonban lévő egészségügyi intézményeknél miért nem mutatják ki ugyanezeket az adatokat.

A foglalkoztatás területéről megállapítható, hogy a távmunka, a rész-, illetve a rugalmas munkaidő ösztönzésére történtek lépések annak érdekében, hogy azok a fogyatékos személyek is vállalhassanak munkát, akiknek a munkahelyükre való eljutás komoly gondot jelent. Véleményünk szerint nemcsak az integrált foglalkoztatás ösztönzésére, hanem a foglalkoztatás bővítésének feltételeire is programot kellene kidolgozni. Integrált foglalkoztatás lehetőségéről akkor beszélhetünk, ha vannak olyan munkahelyek, ahol ez megvalósítható. A hátrányos helyzetű, foglalkoztatási gondokkal küzdő térségekben, különösen a kistelepüléseken alig van foglalkoztatási lehetőség, több településen csak az önkormányzat tud munkalehetőséget biztosítani.

A szövegből javasoljuk törölni a “szankcióö szót, mert valamennyi pontban, ahol az intézkedési tervben kötelezettséget állapítunk meg, ott mindenütt a szankciót is érvényesíteni lehetne. A szankciót a támogatási rendszer kialakításakor, annak érvényesítése során a jogszabály tartalmazza.

A rehabilitációs információs centrumoknak nemcsak a fogyatékos személyek foglalkoztatását kell segíteniük, hanem valamennyi megváltozott munkaképességű személyét, köztük a tartósan egészségkárosodottak és a fogyatékosok foglalkoztatását is. Ennek megfelelően javasoljuk a szöveget pontosítani.

Érdemes és ugyancsak fontos lenne a VSZOSZ által képviselt munkáltatók jelzéseire is figyelni. A 2003-2004-es esztendőben az áfatörvény változása miatt több, a VSZOSZ által képviselt munkáltató jutott a csőd szélére, pedig a törvény módosításánál erre az ellenzék figyelmeztetett. A rehabilitációs foglalkoztatást, illetve annak fejlesztését jelentősen nehezíti a 27/2004. FMM-ICSSZEM-PM együttes rendelet, mely a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/83. EüM-PM rendeletet módosította. Ez szigorította a dotáció összegét azért, hogy tartható legyen a 2005. évi költségvetési törvényben erre a célra rendelkezésre álló 53 milliárd forintos támogatás. A mintegy száz célszervezet - amelyek a VSZOSZ-hez tartoznak - 40-50 ezer fogyatékos ember foglalkoztatását valósítja meg. Ahogy már Béki Gabriella képviselőtársam is jelezte, ennek a kormányrendeletnek a módosítása százszámra szüntetheti meg ezeket a munkahelyeket.

A felelőtlen tervezés eredménye az, hogy míg a tényleges támogatás ezeknek a személyeknek a foglalkoztatásához az elmúlt esztendőben - mindannyian tudjuk - a tervezett 42 milliárd forinthoz képest meghaladta a 62 milliárd forintot, ezt 2005-ben mégsem vesszük figyelembe. Ugyancsak több mint 10 milliárd forinttal kisebb összeg van tervezve az elmúlt évi teljesített összegnél a költségvetésben. Azzal egyetértünk, hogy a lehetséges visszaélések elkerülése érdekében ezen foglalkoztatók akkreditációját mielőbb el kell végezni, de amíg ez nem történik meg, ezeknél a foglalkoztatóknál is érvényesülnie kell az ártatlanság vélelmének.

A kormány egyszerre törekszik a költségvetési források kiáramlásának visszafogására, az államháztartási hiány csökkentésére, ugyanakkor a foglalkoztatási szint jelentős bővítését is szeretné elérni. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint - de ugyanezt mondják a VSZOSZ által képviselt foglalkoztatók is - a jelenleg foglalkoztatott létszám megtartásához is indokolt lenne a piac által is elismert foglalkoztatásoknál a normatív dotáció folyósítása, mely törvénymódosítás nélkül biztosítható, hiszen a rehabilitációs foglalkoztatás támogatására szánt összeg a költségvetésben a Pénzügyminisztérium fejezetében felülről nyitott, és rendelkezésre áll a forrás.

A szociális törvény változtatása lehetővé tette a lakóotthoni ellátást, ehhez azonban jelentős pályázati forrásra lenne szükség.

Igen érdekes képet mutat a jelentésnek az a része, amely azt taglalja, hogy az egyes minisztériumok a megvalósult beruházásaik esetén a fejlesztési források 2 százalékát ténylegesen akadálymentesítésre fordították-e. A jelentés nem győzött meg arról, hogy ennek minden minisztérium eleget tett. Annál riasztóbb, hogy a szociális alapellátás területén működő 1439 intézmény közül csak 303-ban, tehát az intézmények 21 százalékában biztosított az akadálymentes közlekedés, 1136 intézményben pedig nem. Miután önbevallásos módszer volt, ezért az intézményeknek csak az 56 százaléka tette meg ezt a bejelentést. Így a program készítői azt prognosztizálják, hogy az elkövetkezendő években több mint 2 ezer intézmény akadálymentesítéséről kellene gondoskodni.

Itt megint visszatérnék az önkormányzatok problémájára. Az anyag arra tesz javaslatot, hogy a területfejlesztési tanácsoknál rendelkezésre álló forrásokból oldjuk meg ezeket a problémákat. Szeretném jelezni, hogy az önkormányzati törvény 8. § (1) bekezdésében 27 önkormányzati feladat van felsorolva.

(17.10)

A területfejlesztési tanácsoknál rendelkezésre álló területi kiegyenlítő keret és cél jellegű decentralizált előirányzat, amely 2001 óta változatlan nagyságrendű, összességében 16,9 milliárd forintos forrás, az akadálymentesítés problémáját nem képes megoldani. Tudjuk, hogy erre a célra nyolcéves ütemezéssel az anyag készítői 15 milliárd forintos nagyságrendű összeget tartanának fontosnak. Sajnos, az elmúlt évben - ugyan ez a 2001-2003-as év programja, de mindenképpen meg kell nézni a 2004-es és a 2005-ös esztendőt - hiába kerestük a tárca költségvetésében az akadálymentesítésre fordítható összeget, egyetlen forint sem szerepelt. Aztán a mai napon nagy nehezen sikerült kideríteni, hogy európai uniós forrás, 4 millió euró állt rendelkezésre erre a célra, a tárca talán 80 millió forintos nagyságrendű önrészt biztosított ehhez a programhoz. A 2005. évi költségvetés sem túlzott nagyságrendű forrást állít be, összességében 453 millió forintot. Viszont a tényleges támogatás csak 400 millió, 53 millió a személyi kiadásokat célozza.

Csak mellesleg jegyzem meg, hogy az anyag néhány helyen hiányos, hiszen például a 90. oldalon a súlyos mozgáskorlátozott és mozgásszervi fogyatékos személyek lakáscélú támogatásának előirányzatát csak 2001 vonatkozásában adja meg, 2 milliárd az előirányzat, 2,3 milliárd forint nagyságrendű a tényleges felhasználás. 2002-ről, 2003-ról egyáltalán nem tartalmaz adatot ez az anyag. Tudjuk, hogy a Gazdasági Minisztériumtól átkerült a Belügyminisztériumhoz ennek a feladatnak a támogatása, ettől függetlenül a Belügyminisztériumnak még ugyanúgy kötelessége lett volna 2002-es, 2003-as adatot szolgáltatni.

Az országos fogyatékosügyi programról szóló jelentés egyáltalán nem tartalmaz tájékoztatást a fogyatékos személyek támogatásáról rendelkező 164/1995. (XII. 27.) számú kormányrendeletben foglaltakról. Megállapítható, hogy a súlyosan mozgáskorlátozott személyek kedvezményei évről évre változatlan nagyságrendet mutatnak. A 7 ezer forintos alapösszegű közlekedési támogatás méltatlanul alacsony. Egy picikét talán ezen érdemes lenne elgondolkodni, hogy a költségvetési források hiánya vagy a fogyatékos személyek támogatása fontosabb. A személygépkocsi-szerzési támogatás 300 ezer forintos összege pedig, ha viccesen akarnám magamat kifejezni, annyi, mint pincérnek a borravaló. Ráadásul 40 ezer súlyosan mozgáskorlátozott személy áll sorban, személygépkocsi-szerzési támogatási utalványra várva.

Ugyanez a helyzet a személygépkocsi-átalakítási támogatásnál, 30 ezer forint áll rendelkezésre erre a célra. Ezen összegek fölött, a gépjárművásárlás költségét tekintve, régen eljárt az idő. Jó lenne, ha ezt tudomásul vennénk, és megfelelő intézkedéseket foganatosítanánk. Amennyiben az államnak nincs erre pénze, ezt ki kellene jelenteni, habár ez egy jelentős visszalépést eredményezne. Miután éves szinten 6 ezer fő kaphat támogatást, kérdés, mikor érünk el a 40 ezer jogos igény kielégítéséig.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! El kell ismerni, hogy nincs könnyű helyzetben az előterjesztő az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról szóló tájékoztató során. A jogi szabályozás terén megállapítható, hogy a polgári kormány és a jelenlegi kormány is pozitív lépéseket tett. A célok megfelelő módon kerültek megfogalmazásra, azonban a jogszabályi előírások és a célok eléréséhez szükséges források elenyésző mértékben álltak rendelkezésre. Az egyes évek költségvetési törvényeinek elfogadásánál a szociális és a fogyatékosügyi területnél mindig a maradékelv érvényesül, ezt súlyosan kifogásolom.

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha a 2004-2005-ös költségvetési évet tekintjük, tehát a beszámolási időszakon túlra tekintünk, szintén megállapítható, hogy nincs okunk a bizakodásra. A költségvetés rendkívül magas hiánya és ezáltal a fogyatékosügyi program végrehajtására szánt források jelentéktelen nagyságrendje azt mutatja, hogy a programban megfogalmazottak jelentős lemaradást mutatnak. Nem akarok itt a 2005. január 1-jei határidőre utalni. Az Országgyűlés által jelenleg tárgyalt kérdés mind a négy parlamenti párt számára rendkívüli fontosságú. Közmegegyezésre lenne szükség ahhoz, hogy a fogyatékkal élő magyar állampolgárok jogai és esélyegyenlősége biztosítható legyen.

A programot a hiányosságai és a források alacsony volta mellett is elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu