DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gyurcsány miniszterelnök úr országértékelőnek nevezett beszédében azt találta mondani, hogy vége van a Kádár-rendszernek egyszer és mindenkorra. A magam részéről, őszintén szólva, azt gondoltam, hogy most fog Németh Imre miniszter úr fölpattanni és azt mondani, hogy nade, miniszterelnök úr, a mi küldetésünk nem ez volt; miniszterelnök úr nálunk él, és amíg én a tárca élén vagyok, élni is fog ez a gondolat.

Ez a szűnni nem akaró kádárizmus és az eltelt három esztendő mulasztásai és szándékos kártevései okozták azt, hogy ma a gazdák ismét kikényszerültek az útra. A tárcának ugyanis legalább két alapvető feladatnak eleget kellett volna tennie. Mindenképpen 2002-től meg kellett volna hoznia azokat a döntéseket, amelyek alkalmasak kellett volna legyenek arra, hogy a legsúlyosabb helyzetben lévő mezőgazdasági ágazatok túlélhessék az európai uniós csatlakozás első két, esetleg három esztendejét. Ehelyett az állattartókat olyan helyzetbe hozták, amely, mindannyian tudjuk, már túl van a válsághelyzeten, ehelyett megszüntették az állatjóléti támogatásokat, és ezt az ágazatot végképp válságba döntötték.

De nem tudott a tárca eleget tenni annak a feladatának sem, amely a másik alapvető feladata lett volna, hogy biztosítsa az európai uniós és a hazai kiegészítő támogatások felvételét a gazdák számára. Én nagyon jól emlékszem, minden egyes alkalommal halljuk, és újra és újra elmondják azt a valótlanságot, hogy amikor a tárcát átvették, akkor teljes felkészületlenségben vették át. Pedig akkor már élt a SAPARD-iroda, élt az AIK-hivatal, csak egyesíteni kellett volna a kettőt, és nem elzavarni az ott lévő szakembereket azért, hogy a csapnál a klientúra emberei üljenek.

Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a húzás azt eredményezte, hogy miniszter úr előbb azt ígérte, hogy 2004 májusában, aztán azt ígérte, hogy 2004 októberében, aztán azt mondta, hogy majd december végére, most azt mondja, hogy március végére az akkreditáció megtörténik, de nem történik meg, mint ahogy eddig sem történt meg, mert ez az intézményrendszer nem működőképes.

Arra is emlékszünk - talán ez az egyik legsúlyosabb dolog e pillanatban -, hogy milyen nagy dérrel-dúrral és mekkora nagy sajtóháttérrel jelentették be, hogy kész van a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer. És ez a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer tökéletesen csődöt mondott.

Tisztelt miniszter úrnak mondom, nem az államtitkár úrnak elsősorban, a tárcának kell mondanom: nem a magyar paraszt csalt, nem a magyar paraszt akart rossz adatokat leadni, hanem annak a rendszernek az alapján, amelyet létrehoztak, az eredményeként közel egymillió hektár differencia mutatkozott. Lehet az, hogy fél éven keresztül ebből semmit nem vettek észre a hivatalban? Nem vették észre, hogy ebben az országban nem annyi a terület, hanem amannyi? Ez csak egyféleképpen lehet, tisztelt hölgyeim és uraim, ha ez a rendszer teljességgel működésképtelen.

A másik alapvető feladat, amely már talán a harmadik, de legalább ilyen fontos, mint az első kettő: meg kellett volna védeni az európai uniós szabályok figyelembevételével a hazai árutermelést. Meg kellett volna védeni a hazai mezőgazdasági termékeket. Történt ebben valami? Hogyan lehetséges az, megkérdezem, hogy ma elöntik a Dél-Amerikából ideszállított baromfival, a rossz fagyasztott hússal a magyar piacot? Hogyan lehetséges, hogy a holland kereskedőknek megéri hetente 10-14 ezer vágóállatot Magyarországra szállítani, itt levágni és értékesíteni?

Hogyan lehetséges ez, kérdezem, és hogy lehet az, hogy még annak sem tudtak eleget tenni, amire pedig szabály van, amit ők harcoltak ki, ezt el kell ismerni, hogy a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej árusítására csak a magyar gazdák lennének jogosultak, ehelyett itt van Prágából ugyanez a zsírtartalmú tej? Hogyan lehetséges? Csak úgy, hogy nem volt semmilyen érdeklődés, nem volt semmilyen affinitás aziránt, hogy megvédjék a magyar gazdatársadalmat.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, azonban a másik olyan súlyos helyzet, ami előállott, nyilvánvalóan két okból következett be. Előbb az aszály miatt - nem tudták kezelni -, majd utóbb, most a jó termés miatt. Hol vannak az intervenciós raktárak? Tavasztól kezdve mindenki tudta, hogy 14-15 millió tonna gabona fog teremni. Mindenki tudta, hogy el kell helyezni. Azt is láttuk, hogy kik vették ezt igénybe jó előre: a spekulánsok. Miért nem tett valamit a tárca, amikor tehetett volna?

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ha azt kérdezik, hogy miért tüntetnek ma a gazdák: az életükért tüntetnek. Azért tüntetnek, mert meg akarnak maradni, és ez nem csak az ő érdekük, az egész ország érdeke, mindannyiunk érdeke. Mert ha a vidéken bekövetkezik a tragédia, és összeomlanak a családi gazdaságok, akkor Magyarországon a városok is meg fogják ezt végletesen sínyleni. Meg kell tartani a gazdatársadalmat, de ahhoz ezen az agrárpolitikán változtatni kell.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu