KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Herényi Károly képviselőtársammal abban, hogy annak idején, valóban a nyolcvanas évek végére az a mezőgazdaság, nem utolsósorban azért, mert nem rendelkezett fizetőképes piacokkal, és azért is, mert igénytelen piacra termelt, valóban nagy válságban érkezett a rendszerváltáshoz. Aztán mindenki hajlamos elfelejteni, hogy ennek természetesen voltak, vannak, kellett hogy legyenek következményei. Ne felejtsük el, hogy annak idején, így vagy úgy a lakosság 20 százaléka élt mezőgazdasági termelésből, egy olyanból, ami egyébként szintén támogatott volt, csak más módon, Patyomkin-szövetkezetekkel együtt. De azért mondom ezt el, mert egyrészt ennek vannak következményei, amelyek bizony, tisztelt képviselőtársaim, máig hatnak.

Másodsorban ne felejtsük el, hogy az elmúlt 15 évben végig a politika játékszere volt a mezőgazdaság, az agrárpolitika, és el kell mondanom, hogy e tekintetben a politika nagyot bukott, tisztelt képviselőtársaim. Miniszterelnök úr említette már a '90-94 közötti időszak bizonyos tévedéseit, amelyeknek egyébként részben megint csak politikai okai voltak; emlékszünk még annak idején a reprivatizációval, a különböző szintű kárpótlásokkal, a szövetkezetek szétbontásának folyamatával kapcsolatos vitákra. De hadd emlékeztessek arra, hogy annak idején, a Horn-kormány időszakában egy olyan törvény, illetve kormányrendelet-csomag érkezett, amely arra volt hivatott 1997-től, hogy felkészítse az országot, a mezőgazdasági termelésből élőket az európai uniós követelményekre, akkor bizonyos nyilvántartás, regisztráció előírásával. Az akkori ellenzék vagy annak egy része - engedjük meg - azonnal az utakra vezényelte a gazdákat, mire a kormány visszavonult. Ennek is lett a következménye a mai helyzet, meg persze annak, tisztelt képviselőtársaim, hogy '98 és 2002 között az akkori Orbán-Torgyán-kormány, Fidesz-kisgazda kormány valóban semmit nem tett a mezőgazdaság versenyképessége érdekében, sőt ellentétes irányú folyamatokat indított el. Ráadásul elfelejtette felkészíteni az európai uniós csatlakozásra a mezőgazdaságot az akkori szinten, pedig pontosan lehetett tudni, hogy melyek voltak a feladatok. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Hallgatva Áder János képviselőtársamat, azt kell mondanom, hogy tényleg kicsi az a zsemle. Egyébként pedig, tisztelt képviselőtársaim, a bajok aztán persze tovább folytatódtak. Azt gondolom, hogy mindenkinek be kell ismernie a hibáját, mert attól kezdve nyílik meg a megegyezés lehetősége. Persze, az új kormánynak a nulláról kellett elindítania a nyilvántartási rendszer, az ellenőrzési rendszer kiépítését. (Zaj, közbeszólások.) Ennek az lett a következménye, hogy akkor kell kipróbálni kvázi a próbaüzemet, amikor egyébként azt a gyakorlatban is már működtetni kellene. Ez az önök felelőssége, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kellő időben nem indították el a felkészítést. Az meg viszont a mi felelősségünk, hogy nem kell azt mondani februárban, hogy tavaly megtörténnek a kifizetések (sic!), ha egyszer az nem biztosítható, mert az megérthető, ha a gazdák ennek az ígéretnek az alapján hiteleket vettek fel, és most problémáik adódnak a hitelek visszafizetésével.

Aztán tovább tudok menni, mert ha beadták a gazdák májusban a földalapú támogatási igényeiket, és csak decemberben kapnak rá választ, akkor valóban a kieső időben nem tudták pótolni a hibákat, amikor ezek hibák voltak.

(13.40)

Rögtön hadd tegyem hozzá, azok pedig, aki, mondjuk, földbérbeadóként is megigényelték a támogatást, pedig nem járt nekik, vagy aki értékesítette a földjét, és mégis megigényelte a támogatást, pedig nem járt neki, vagy egy nagyobb táblában, ha a felek nem tudtak megegyezni, és egy rossz igénylés érkezett, és emiatt az egész kiesik, nos, tisztelt képviselőtársaim, ezért nem a kormány a felelős. Arról beszélek csak, hogy bizony-bizony a gazdáknak is van felelősségük a kialakult helyzetben. Ezt viszont nekik kell elismerniük, mert ez meg a másik fele annak, hogy tárgyalni és megegyezni lehessen. Mert abban biztosak lehetünk, hogy muszáj tárgyalni, muszáj dűlőre jutni, nemcsak azért, hogy kezeljük a mostani helyzetet, hanem azért is, hogy a mostani helyzetnek azokat a tanulságait levonhassuk, amelyek segítségével aztán az idén már zökkenőmentesebben, a megadott időre megtörténhetnek a kifizetések, a gazdák hozzájuthatnak a támogatásukhoz. Ez nem megy másként, csak tárgyalásokkal.

Most aztán a zsarolás, vagy akár a politikai színezet erősítése természetesen lehetséges. De ettől nem történtek meg tavaly a kifizetések, ettől nem lesz jobb a nyilvántartási rendszer, ettől nem lesznek hibátlanabbak az igénylések, sőt továbbmegyek: ettől nem fogják tavaly megkapni természetesen a szükséges támogatásokat. Mint ahogy az is biztos, hogy nincs több pénz a költségvetésben, és mint ahogy az is biztos, hogy nem jöhetnek számításba olyan megoldások, amelyek az európai uniós szabályokat, a magyar jogrendet és a magyarországi korlátokat nem veszik figyelembe, hanem azok felrúgására törekszenek. Ettől kezdve aztán lehet bármilyen többletpénzt követelni, és lehet beállni ezeknek a követeléseknek a támogatására felelőtlenül, majd másnap adócsökkentést ígérni, harmadnap pedig a költségvetési hiány lefaragásáért aggódni, majd negyednap pedig elkezdeni arról beszélni, hogy eladósodik az ország, és ez milyen rettenetes dolog.

Nem, tisztelt képviselőtársaim, egyetértek a miniszterelnök úrral, ez valóban nem megy. Ez valóban nem működik! Természetesen az ellenzék beszélhet, kritizálhat, szíve joga, sőt ez a feladata. Van azonban egy pont, amin túl már felelősségvállalással nem lehet elmenni, vagy egy pont, tisztelt képviselőtársaim, amelynél már mindnyájunk közös felelőssége megjelenik. Mert a 15 év alatt mindnyájan itt voltunk; az elmúlt 15 év agrárpolitikájáért mindenki felelős, a jövőre nézve pedig az agrárpolitikát valóban úgy kell kialakítani, hogy abból egy versenyképes, a támogatásokat befogadni tudó, egyébként pedig a falun élők életét, életminőségét biztosítani képes mezőgazdaság jön ki.

A miniszterelnök úr mondott számokat a különböző támogatásokkal kapcsolatban. Ehhez csak azt szeretném hozzátenni, hogy szívesen látnék én is nagyon sok területet, ahol ilyen mértékben nőhettek a támogatások - nem nőttek. Ezen a területen nőnek, nyilván az európai uniós előírásoknak megfelelően, meg az önként vállalt kötelezettségeinknek megfelelően. Azt azonban látni kell, hogy ez az a pénz, amit ma az ország erre a területre képes fordítani. Közös felelősségünk és egyúttal közös érdekünk is, hogy ezt megfelelő módon használjuk fel, és az ezzel kapcsolatos megegyezések megszülessenek. Ezek azonban tárgyalásokon fognak megszületni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu