DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Nem nézhetjük tétlenül a hazai gyermekszegénységet, nem nézhetjük tétlenül a gyermekek kiszolgáltatottságát és romló körülményeiket. (Folyamatos zaj.)

A kormánypártok azon gondolkodnak, hogy melyik ciklusban fogják beváltani választási ígéreteiket. A kezemben a jóléti rendszerváltoztatás 2002-es programja, amiből csak néhány gondolatot szeretnék a figyelmükbe ajánlani. “A gyermekek utáni adókedvezmény alacsonyabb jövedelem mellett is teljes egészében igénybe vehető lesz. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Emelt összegű családi pótlékot kapnak azok, akik ma egyáltalán nem jutnak hozzá a családi adókedvezményhez. Gyest és gyedet rugalmasan a gyermek 6 éves koráig lehet majd igénybe venni, és ingyenessé tesszük a bölcsődei és az óvodai étkeztetést.ö - ez a mai napig is megtalálható a www.mszp.hu-n.

Ezek igen szép tervek és üres ígéretek. Mi ezzel szemben a valóság? És ne csak a hazai gyakorlatot nézzük, nézzük meg, hogyan látnak külföldről minket a hazai gyerekszegénységünkkel. 2002-ben született meg Darvas Ágnesnek és Tausz Katalinnak egy közös kutatása, az Európai Unióval közös kutatás, amely sokkolta a magyar társadalmat; tízből négy gyermek él a szegénységi minimum alatt. Minden hatodik-hetedik gyermek úgy nyilatkozik, hogy kilátástalan az élete, a jövője.

És aztán jött 2003-ban az ENSZ gyermekalapjának egy felmérése, hogy a világ fejlett országaiban ki hol áll a gyermekeket ért erőszakos hatásokkal. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a jelentésnek is nagyon szomorú a kicsengése Magyarországra nézve, hiszen az UNICEF jelentése szerint a 15 évesnél fiatalabb népességet tekintve az olyan halálesetek száma, amelyeket hivatalosan a gyermek bántalmazására vezettek vissza, a legmagasabb az Egyesült Államokban, Mexikóban és Portugáliában; őket követi Csehország, Új-Zéland és Magyarország.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aztán 2005-ben az UNICEF-nek megjelent egy újabb felmérése, amelyik összefoglalja a fejlett országokban a gyermekszegénység helyzetét - erre sem lehetünk büszkék, tisztelt képviselőtársaim. A Magyar Demokrata Fórum szerint szégyen, hogy Magyarországon 2005-ben 20 ezer gyermek éhezik; 20 ezer gyermek éhezik úgy, hogy napokig nem jutnak élelmiszerhez - a szó legszorosabb értelmében vett éhezői körről beszélek.

Demagóg kampányígéretekből nem volt hiány, azonban a választások elmúltával a politika szolidaritásérzete alábbhagyott. A magyar társadalom azonban nemrégiben bebizonyította, hogy szegénysége ellenére is szolidáris és adakozó társadalom. A magyar társadalom a szökőár okozta katasztrófa idején megmutatta a maga adakozóképességét. Minden tiszteletem azoké, akik szervezték ennek az adakozásnak a menetét, és minden tiszteletem azoké, akik adakoztak is szép összegekkel ahhoz, hogy meg tudjuk segíteni a délkelet-ázsiai szökőár sújtotta gyerekeket.

Azonban örvendetes lenne, ha ez a kezdeményezés bizony a hazai gyermekszegénységre is kiterjedne, és ez az adakozó lendület a magyar elesettek és rászorultak számára is jelenthetne valamilyen változást az életkörülményeikben.

Pontosan ezért a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezi egy gyermeksegítő adományozó program elindítását úgy, hogy a program elkészítéséhez segítségül hívja az érintett civil szervezeteket és társadalmi szervezeteket. Én a magam részéről örömmel hallgattam a miniszterelnök urat, hogy kész a civil társadalmat segíteni, de ez most egy tipikusan olyan helyzet, hogy a kormány és a politika nem teszi meg azt, ami tőle elvárható lenne ebben a helyzetben. Ezért kisegítő dolog az, hogy a civil társadalomra szeretnénk ebben támaszkodni, hiszen olyan országban élünk ma, ahol a gyerekeket nevelő családok 40 százalékában alig több mint 20 ezer forint jut egy gyermekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a kezdeményezésünkkel a hazai gyermekszegénységre, több tízezer gyermeket nevelő család kilátástalan helyzetére, nélkülöző és éhező gyerekek támogatására kívánjuk a figyelmet felhívni. Tisztelt Képviselőtársaim! Amíg a politika alszik, a kormány pedig azon gondolkodik, hogyan tud kibújni a maga kötelezettsége és vállalása alól, addig a civil társadalommal, a karitatív szervezeteken keresztül, megoldást találunk a legkiszolgáltatottabb helyzetű gyermekek megsegítésére. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) A kormánytól pedig azt kérjük, hogy legalább a külföldi tükör fényében - az ENSZ, az UNICEF hatására - tegye meg a legalapvetőbb lépéseket…

Forrás: parlament.hu