ÉKES JÓZSEF (független): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Pont amit Gőgös Zoltán mondott el: nem a kemény, totálisan kizáró piacvédelmet kell alkalmazni, hanem azt a magyar terméket kell olyan állapotban, olyan támogatási formában és olyan piaci védelemben hozni, hogy itthon és külföldön is versenyképesebbé tudjon válni, mint adott esetben egy más országból származó termék. Azt mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy ha egyszer egy piacot elveszítünk, akkor utána hihetetlen költséges annak az újra történő megszerzése.

Itt van a Pick szalámi kérdése, a magyar sertésállomány kérdése. Már tavaly elmondtam a parlamentben: örültem annak, amikor egy osztrák képviselő asszonnyal a tavalyi évben az Európai Parlament bizottsági ülésén azért harcoltunk, hogy szigorítsuk meg az élőállat-szállítást. Ebben neki is az volt a gondolata, és nekem is az volt a gondolatom, hogy a magyar vágóipar, tehát a feldolgozóipar kerül jobb helyzetbe abban az állapotban, ha az élőállat-szállítás meg van szigorítva, hisz a legközelebb eső vágóhídon kell az élőállatot levágni. Mi történik a Pick szalámi esetében? Már nem magyar sertés, hanem holland, dán sertés. Mi van a magyar mangalicával? Tehát pontosan a piacvesztésnek az is egy szegmense lehet, ha a vásárló rádöbben arra, hogy nem azt a minőséget kapja a Pick szalámiban, mint amit megszokott hosszú éveken és évtizedeken keresztül.

Ezért lenne fontos a piacvédelmet úgy megfogalmazni, és olyan támogatási rendszert kialakítani, ami a jó minőségű magyar terméket tudja védeni és védelmezni. Csak egy példát mondok erre: Brüsszelben ettem az epret, kókusszal volt megszórva, vagy tejszínnel, vagy cukorral volt ízesítve, de ha ezt mind lepucoltuk volna róla, akkor az epernek nem lett volna íze. Ezt kellene a magyar paprikával, paradicsommal, a magyar gyümölccsel... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és így tovább. Ezért is kívántam ezt erőteljesebben megfogalmazni.

Forrás: parlament.hu