JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Farkas Imre és Kovács Tibor képviselőtársaimmal a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítását kezdeményezzük. Indítványunk lehet, hogy kiérdemli a mindenkori legkisebb módosítást tartalmazó önálló indítvány nem létező címét, mert a személyi jövedelemadó törvény egyetlenegy paragrafusa egyetlen bekezdésének egyetlen pontja egyetlenegy számának a módosítását tartalmazza, konkrétan egy 3-as számnak 9-esre történő módosítását. A módosítás mennyisége ebben az esetben egyáltalán nem fejezi ki a módosítás fontosságát. Módosításunk nagyon sok munkába járó ember problémáját kívánja megoldani. A talán kicsit laza felvezető mondat után lássuk a konkrét tartalmat és az okokat!

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 25. § (2) bekezdése sorolja fel azokat a nem önálló tevékenységből származó bevételeket, amelyeket nem kell figyelembe venni a jövedelem számításánál. Ezek között a b) pont tartalmazza azokat a bevételeket, amelyeket a magánszemély kap a munkáltatójától saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén, legfeljebb a munkahelye és a lakóhelye közötti oda-vissza távolság figyelembevételével, a jelenleg hatályos törvény szerint 3 forint/kilométer értékben. Ezt indítványozzuk megemelni 9 forint/kilométer értékre.

Mi a probléma a jelenlegi szabályozással, és miért most jelentkezik ez a probléma? Ez a szabály 1995 óta hatályos, azóta lehet alkalmazni. Azóta ebben nem történt semmilyen változás. Mégis ez év elején jelentkezett a gond. Engedjék meg, hogy talán egy kicsit leegyszerűsítve, de érthetően mondjam el, hogy mi a gond. Ez év elejéig jegy, bérlet leadása nélkül is el lehetett számolni adómentesen a jegy, bérlet árának 80, illetve 86 százalékát, attól függően, hogy vasúti vagy busz-tömegközlekedést vett igénybe a dolgozó.

Január 1-jétől a nevezett törvény 1. számú mellékletében előírtuk, hogy csak akkor adómentes a munkába járás költségtérítése, ha a bérletet, a jegyet vagy annak a megvásárlását igazoló számlát a dolgozó leadja. Azt most nem kívánom taglalni, hogy erre a szabályozásra miért volt szükség, de szeretném megerősíteni, hogy ez a szabály mindhármunk véleménye szerint szükséges. Ez eddig nem volt sem megengedő, sem tiltó formában benne a törvényben; úgy gondolom, valamennyien elfogadják, hogy ezt szabályozni kellett. A probléma azoknál a dolgozóknál jelentkezett január 1-jétől, akik nem tudják a munkába járásukat megoldani tömegközlekedési eszközzel, és ez döntően a vidéki embereket érinti, azokat, akik olyan helyen, például kistelepülésen laknak, ahova naponta egyszer vagy kétszer megy be a Volán busza, illetve nagyon kevés buszjárat van, és akik több műszakban dolgoznak, sok esetben három műszakban, vagy éppen olyan munkahelyen, ahova egyáltalán nincs tömegközlekedés, például víztisztító műveknél vagy akármilyen mezőgazdasági üzemben.

Úgy gondoljuk, hogy a probléma megoldása érdekében nem az 1. számú mellékletben korábban nem benne lévő szabályt kellene megváltoztatni, és nem is erre teszünk javaslatot, nevezetesen hogy ne kelljen leadni a bérletet vagy a számlát. Meggyőződésünk szerint akkor jó egy szabály, ha az élethez alkalmazkodik, és a valós helyzetet szabályozza. Ez pedig azt jelenti, hogy a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését ne a tényleges költséghez alakítsuk - mert a tényleges költség ennél jóval magasabb -, hanem ahhoz a mértékhez, amit a dolgozó eddig is megkapna akkor, ha rendelkezésére állna a tömegközlekedés. Számításokat végeztünk busz- és vasúti bérletek vásárlásánál különböző távolságkategóriákban, és azt láttuk, hogy 8 forint néhány fillér és 10 forint néhány fillér között van az az egy kilométerre számított térítés, amit a buszbérlet vagy a jegy 80, illetve 86 százalékával eddig megkapott a dolgozó. Ennek figyelembevételével azt javasoljuk a tisztelt Háznak, hogy a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítésének az adómentes határát 9 forintban határozzuk meg. Ez azt jelenti, hogy ennél kaphat nagyobb költségtérítést is a dolgozó, kaphat olyan költségtérítést is a munkaadójától, amely fedezi a teljes gépjárműhasználat költségét is, de az legyen az adómentes határ, amely megegyezik az előző években is alkalmazott tömegközlekedési költségtérítéssel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon remélem, hogy az indítványunkat támogatni fogják, és azt is nagyon remélem, hogy nem lesz módosító indítvány, és akkor nem kell részletes vitát lefolytatni. Ebben az esetben van reális lehetőség arra, hogy áprilisra ez a törvény megjelenjen a Magyar Közlönyben, hogy a munkaadók ezentúl e szabály figyelembevételével térítsék a munkába járás költségeit. S ha valaki elolvassa, akkor láthatja, úgy kívánjuk életbe léptetni, hogy a személyi jövedelemadó bevallásánál, az elszámolásnál ezt a szabályt visszamenőleg január 1-jétől érvényesíteni lehessen.

Köszönöm a figyelmüket. Kérjük önálló indítványunk támogatását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu