JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a hozzászólásokat, azt is, hogy sok kérdést azért hasonlóan látunk, hasonlóan vélekedünk, hogy ha van egy probléma, akkor azt meg kell oldani. Hogy mi a jó megoldás, úgy gondolom, akkor derül ki, ha beszélgetünk ezekről a kérdésekről. Higgyék el, hogy igen hosszan és igen alaposan körbejártuk ezeket a problémákat, amelyek felmerültek, és tudjuk, hogy nem ad minden problémára jó választ a mi indítványunk.

Farkas képviselő úr is szólt egy kérdésről, Hargitai képviselő úr is említette, hogy például, akinek se gépkocsija, se jogosítványa, azzal most mi történik. Igen, vannak ilyen fölmerült dolgok, és azt gondolom, hogy közös felelősségünk, hogy keressük a megoldásokat.

A hozzászólásokkal kapcsolatban Hargitai képviselő úr két konkrét dolgot vet fel. Az egyik az, hogy a számítások, az ő és egy tanárnő számításai nem ezt a 9 forintot igazolják vissza. Képviselő úr, vessük össze a számításokat, azt gondolom, hogy úgy korrekt. Természetesen sok dolgot kell figyelembe venni. Egy havibérlet a hónap minden napjára érvényes. Ha ahhoz viszonyítjuk a forint/kilométert, hogy 31 napra, akkor más számot kapunk, mintha ahhoz viszonyítjuk, hogy hány munkanapot dolgozik egy dolgozó. Tehát azt gondolom, hogy először ebben a peremfeltételben kell megegyeznünk. Amikor azt mondtam, hogy mi, képviselők azt szeretnénk, ha a szabályozás az élet valóságos helyzetéhez igazodna, akkor azt kell hogy elfogadjuk közösen, hogy itt olyan munkanapok számával kell számoljunk, ami a valóságos.

A másik... (Dr. Hargitai János közbeszól.) Képviselő úr, meg fogjuk tudni beszélni a dolgot, de mi a számításainkat nem 31 napra végeztük. A másik: a bérlet egy tól-ig számot mond. Nem mondtam el a felszólalásomban, hogy a nagyon kis kilométereknél nagyon torz számok jönnek ki, tehát ezt feledjük el. De van, ahogy ön mondja, hogy 20 és 30 kilométer között. Más a Volánnál és más a vonatnál a kilométer tól-ig kategória, teljesen más. A Volánnál sokkal kisebb kilométerekre külön jegy van. Egy dolgozónál, ha úgy lakik, hogy a vasútállomásig már két kilométert kell neki menni, teljesen nem mindegy, hogy két kilométert a munkahely felé megy vagy pedig ellenkező irányba. Mert a gépkocsihasználat a munkahely és a lakása közötti kilométerre vonatkozik. Azt gondolom, ha azt elfogadja a képviselő úr, hogy ettől eltekintünk, és azt a kilométert vesszük figyelembe, amely a bérletre rá van nyomtatva, akkor én most is állítom, hogy az a szám jön ki, hogy nyolc forint néhány fillér és tíz forint néhány fillér közé esik a munkanapokra vetített, ugyanolyan kilométerre számított költségfedezet.

Azt gondolom - és mondtam is -, hogy nem fedezi a teljes költséget. Persze, sokkal kényelmesebb személygépkocsival járni a munkába, és nem is szándékunk, hogy a személygépkocsi-használat teljes költségét térítsük meg. Azt a célt tűztük ki, hogy kapják meg ugyanazt a pénzt, mintha bérlettel jártak volna, mint a múlt évben.

A képviselő úr azt is fölvetette - és erre már utaltam -, hogy állítsuk vissza a régi rendszert. Az államtitkár úr nem mondta, én értem, hogy miért nem mondja. Farkas úr felolvasta, amit Járai úr mondott. Én is azt mondom, hogy igen, egyre gyakoribbá vált, hogy a munkáltatók egy része jövedelmet biztosított a dolgozóinak adómentesen úgy, hogy a munkaadó se fizette meg a járulékokat és a dolgozó se. Ha ez a folyamat így folytatódott volna, mint ahogy megindult, akkor, azt gondolom, egy nagyon rossz irányba ment volna el.

Pontosan tudják a szemben ülő képviselők, hogy a munkaadók és a munkavállalók minden olyan lehetséges eszközt kihasználnak, hogy járulék nélküli jövedelmet fizessenek és kapjanak - ez tény. Azért merem ezt így mondani, mert nemcsak Hargitai úr, hanem én is beszéltem ma egy választópolgárral, aki megkeresett - önöket is megkereste, minden képviselőnek elküldte az észrevételeit ezzel az üggyel kapcsolatban, önök közül is volt, aki válaszolt, én is válaszoltam neki, telefonon is beszéltünk. Ő is elismerte ezt a problémát, sőt ő vetette fel ezt a problémát, amikor arról beszélgettünk, hogy miért nem lehet visszaállítani. Balaton-felvidéken lakik, nem mondom a nevét, de ő vetette fel ezt a problémát. Tehát azt is tudom mondani, hogy egy, számomra teljesen ismeretlen választópolgár is azt mondja, hogy azt bizony tényleg nem lehetne visszaállítani. Tehát én is azt gondolom, hogy azt ne állítsuk vissza.

Képviselőtársaim! Azt kértem és reméltem, hogy nem lesz módosító indítvány, akkor hamarabb túl lettünk volna ezen a törvényen. Ha lesz módosító indítvány, akkor még tovább vitatkozunk, de annak a reményében, hogy jobb megoldás születik, azt a vitát is vállalom, és a képviselőtársaim is vállalják, a kormánynak meg köszönjük a támogatást.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu