KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen hálásak lehetünk az MSZP-nek ezen törvénytervezet benyújtásáért. Hálásak lehetünk, hiszen egy jogos illúziónkat foszlatta el végérvényesen, miszerint a pártállami jogutód párt MSZP valóban kívánja a közélet megtisztítását. A jogutód párt deklarált szándékával ellentétes valós szándéka a törvénytervezet kézhezvételekor nyilvánvalóvá vált. Az előterjesztés az állampárt elsődleges felelőseinek nyilvánosságáról említést sem tesz. Helyettük a média már hetek óta ismét a közéleti szerepet nem betöltő és az állampárt által üldözött egyházakkal foglalkozik. Vagyis a jogutód marad a sztálinista retorikánál: még mindig a klerikális reakciózás a fedőtevékenység, hogy a pártállami felelősség továbbra is tabu téma maradhasson.

Téved azonban a jogutód párt. Az elhallgatás és az eltitkolás módszere nem tarthat örökké.

(15.10)

Rendszerváltásról ugyanis addig nem beszélhetünk - ezt az elmúlt tizenöt év fényesen igazolta -, amíg a diktatúrát működtető párt felelősei a nyilvánosság előtt megnevezésre nem kerülnek. Az alsóbb szinteken - az ügynökök szintjén, a nemzetbiztonsági szolgálatok szintjén - ezek a felelősségek nem zárhatók le, hiszen az állambiztonsági szolgálatok is a párt megrendelésére, direkt pártirányítás alatt dolgoztak.

A közélet megtisztítását szolgáló törvény meghozatalával a Magyar Országgyűlés mindmáig adós. Az eddigi részleges törvények végrehajtását is rendre elszabotálta az MSZP. Ennek a rendszerváltó törvénynek a hiánya nem csupán a demokráciadeficitet, hanem a le nem zárt diktatúra köztünk maradását és továbbélését jelenti. Soha ne feledjük: a pártállami diktatúra a világ egyedüli tudományosan kidolgozott és tudományosan működtetett diktatúrája. Egy nagyon fontos dolgot azonban nem vett figyelembe a jogutód párt: 2004. május 1-je óta némiképp megváltozott a helyzet. Már nemcsak minket, kifosztottakat, megfélemlítetteket zárnak el a múlt megismerését szolgáló közérdekű adatok nyilvánosságától. 2004. május 1-je óta mindannyian egy olyan unió állampolgárai vagyunk, amely ugyancsak érdekelt a magyarországi közélet feddhetetlenségét illetően. Egy tisztességes törvény meghozatalát várja el az Unió, amelynek sikeres végrehajtása érdekében - szerintem - készek a náluk hiánytalanul rendelkezésre álló adatokkal rekonstruálhatóvá tenni az egyébként jogelőd párt által széthordott, jelenleg töredékére ritkított dokumentációt.

A törvény előterjesztésében még egy igen fontos dolgot nem vett figyelembe - természetesen tudatosan - a jogutód párt. A terrorizmus elleni szövetségeseink vélhetően nem nézik jó szemmel a nálunk kormányzatilag támogatott terrorista kockázati tényezőket. A megfelelő törvényre azért is szükség van, mert tarthatatlan, hogy a nemzetközi terroristaveszély közepette Magyarországon a közigazgatásban jelentős százalékban - minimum 15 százalékban - és igen magas pozíciókban az egykori irreguláris párthadsereg fegyverforgató elemei találhatók. Az irreguláris hadsereg tagjai a világon mindenütt magát a terrorizmust testesítették meg. Főállású irreguláris terroristákkal mégsem lehet terrorizmus elleni harcot folytatni. Az irreguláris munkásőrség cselekményeiről pedig ma már komoly történészi publikációk olvashatók. Bizonyosságképpen felmutatom ezt a könyvet (Felmutat egy könyvet.), remélem, olvasták azon az oldalon is.

Ezek az emberek természetesen ma sem végeznek valós közigazgatási munkát, hiszen másra lettek kiképezve. A nevükre kiállított végzettség, sokszor a tudományos fokozat sem volt más, mint fedőtevékenység. Nemzetközi szerződéseinkkel összeegyeztethetetlen ezeknek az irreguláris fegyverforgatóknak a közigazgatásban tartása. Egyébként nem ezen irreguláris állomány az oka a köztisztviselői karban lévő létszámtöbbletnek? Voltaképpen a jogutód pártnak a diktatúrát megtestesítő jogelődhöz való, még ma is lehetségesen aktív kapcsolatára az MSZP előttünk fekvő törvénytervezete, no meg a törvényt előterjesztő Burány képviselő úr előterjesztése hívta fel a figyelmet. Igen, egy ilyen teljes körű elzárkózás a múlt század bűnöseinek nyilvánosságra hozatalával szemben csak egy még ma is élő munkakapcsolattal magyarázható. Az ezek szerint érintett MSZP-t kivéve valamennyi parlamenti párt egyetért a pártállamot működtetők neveinek nyilvánosságra hozatalával.

És a reflexek is a régiek. Németh Imre miniszter úr tegnapi napirend előtti felszólalásra adott, még saját magát is messze alulmúló válaszában Pokorni Zoltán képviselőtársamnak tulajdonított egy, a miniszter úr szempontjából nyilvánvalóan áhított, a tüntető gazdák szerepét lekicsinyítőnek szánt, állítólag egy nyilvános lakossági fórumon elhangzott gondolatot. Később már szűk körben elhangzottnak titulálta ugyanezt. Ez esetben a miniszter úrnak jelentő ügynök valószínűleg a valóság helyett egy, a miniszter úr által elvárt jelentést adott. Egyébként végre tudomásul kellene már venni, hogy a gazdák csakis a saját érdekeik és jogaik védelmében tüntetnek. Az MSZP tervezete ezzel szemben még az eddigi gyenge törvényi kísérletekhez képest is visszalépést jelent. A mellékszereplők kipellengérezésére helyezi a hangsúlyt, míg a rendszert esetleg ma is működtető felelősöknek a konspirációhoz szükséges anonimitást biztosítja. Megint csak a duma az érdembeli cselekvéssel szemben.

És nehogy hiba csússzon az előadásba: a pártállami időkből jól ismert, demokratikus és alkotmányos felhatalmazás nélküli testület legyen az adatok szűrője és ütemezője. Ismerős javaslatok ezek, hiszen hasonló törvényekkel hajtották végre a törvénytelenségeket 1990-et megelőzően is. Az előterjesztés bebizonyította, hogy nem csupán jogutódlásról, hanem az állampárt és az állampárti módszerek jogfolytonosságáról lehet itt beszélni. Hálásak lehetünk az MSZP-nek, hogy erre az illegálisan ma is működtetett pártállami gépezetre felhívta a figyelmet.

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Vegyük sorra a feltárt mozaikokat, hogy a köztünk működő pártállami apparátus a maga teljességében kirajzolódhasson.

1. 1989 decemberében és 1990 januárjában az MSZP jogelőd pártja az állambiztonsági iratok túlnyomó részét kisajátította, és ezáltal az egész magyar politikai élet felett zsaroló-irányító pozícióba került. Az általános vita megkezdésekor hallhattuk, a kisajátítók között ma is az MSZP padsoraiban ülő közreműködők is szerepeltek.

2. A zsarolást az ügynökökön kezdték, akiket továbbra is zsaroltak, és elsősorban az újonnan alakuló pártokba küldték őket. Az előkerült jelentésekben visszatérően olvasható a tartó tisztek utasítása: lépjen be egy alakuló pártba. A két héttel ezelőtti parlamenti jegyzőkönyvben is olvasható erre utaló bizonyíték. Az MSZP padsoraiból valaki átkiabált a Fidesz előadójának: “És köztetek nem ülnek?ö

3. A zsarolás az szt-tisztekkel folytatódott. Ugyancsak két hete hangzott el: A miniszterelnök úr közelében lévő főelvtárs asztalán gyűltek össze a nyilvántartásból kivett szt-tisztek dokumentumai. Innentől kezdve ezek a tisztek szintén zsarolható pozícióba kerültek, annál is inkább, mert egy ilyen szt-tisztből miniszterelnök lett. Jellemző momentum, miszerint most is a miniszterelnök úr közelében van ez a főelvtárs.

4. A pártállami funkcionáriusok, pártmunkások, párttitkárok, politikai tisztek, KISZ-titkárok, személyzetisek még ma is komoly hálózatot alkotnak, jóllehet munkakörük elvileg megszűnt, mégis változatlanul a munkahelyükön maradtak.

5. Az MSZP-képviselők pártfeladata, hogy bárminemű felelősségre vonást, átvilágítást, nyilvánosságra hozatalt megakadályozzanak, ezáltal biztosítva a pártállami kulcspozíciók, politikai módszerek, pénzügyi metodikák, kommunikációs privilégiumok továbbélését és az egész magyar társadalom totális kontrollját.

Ezek a tények nem pusztán jogutódlásra, hanem jogfolytonossági elemekre utalnak. Tehát beigazolódott, amit eddig is sejtettünk: a világ egyetlen tudományos alapon működtetett diktatúrája nem szűnt meg, hanem továbbra is létezik, hiszen a tudomány örök.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu