DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tizenöt éve vagyok képviselő, de még soha ilyen rosszkedvvel nem fogtam hozzá saját álláspontom ismertetéséhez, amiben a bizottságban 40 százalékos véleményazonosság alakult ki.

Ha szakmai kérdésként fognám föl, akkor beszélhetnék a parlamenti szólásszabadság, a parlamenti szólásjog határairól, különös tekintettel arra, hogy a Magyar Országgyűlésben nincs etikai kódex, nincs parlamenti fegyelmi jog és nincs parlamenti becsületbíróság, mint jó néhány más uniós országban van vagy Magyarországon is volt ’48 előtt. De mégsem erről beszélnék, hanem arról, hogy hol végződnek a politikai erkölcs határai. Lehetséges-e erkölcstelen, hazug kiindulópontból védeni a politikai erkölcsöt? Lehetséges-e hamis tényállásokkal megalapozva fellépni a demokrácia nevében? Kilencvenkilenc igaz állítás lehet-e igaz, ha egy hazug álláspontra, ha a tények elferdítésére, ha hamis állításokra épül?

Ugyanis nagyon egyszerű: Újhelyi István nem volt ott, amikor annak a képviselőtársunknak az a szerencsétlen kijelentése történt, aki azóta már levonta a következtetéseket, el is határolódott saját kijelentéseitől is, és le is mondott a mandátumáról. Újhelyi István nem volt ott. Volt egy fénykép, amit a Magyar Nemzet lehozott, később kiderült, hogy ez a fénykép néhány perccel később keletkezett. És ilyenkor, amikor ilyen fontos kérdésről van szó, ami a demokrácia és egyáltalán a magyar történelem egyik legérzékenyebb pontjának az értékelése kapcsán akar képviselőket befeketíteni, akkor a másodpercek is fontosak, nem csak a percek.

Tehát Újhelyi István nem volt ott, ezért a képviselő asszony kifejezetten tudatában volt annak, hogy valótlant állít, amikor a három képviselőt egymás mellé állította, és mutogatott egy fényképet, amit egyébként - még egyszer mondom - nem abban a pillanatban készítettek, hanem később. Abban az időszakban, azokban a napokban, amikor ez az interpelláció elhangzott, már széles körben ismert volt ennek az eseménynek másodpercről másodpercre a forgatókönyve, az esemény leírása. A sajtó is helyesbített, a másik oldalról pedig az érintettek is és az újságírók is felderítették, hogy pontosan mi hogyan történt ebben a pillanatban.

No, ez talán még nem indított volna arra, hogy fölszólaljak, hogy a kisebbségi álláspontot külön is megfogalmazzuk, hanem azt hittem, hogy ezt nem lehet már fokozni. Hát de lehet, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis a képviselő asszony írt egy levelet a bizottsághoz, és ebben a levélben nemcsak hogy nem korrigálta korábbi álláspontját, hanem átment ellentámadásba az igaz ügy nevében, mondván azt, hogy őt támadás éri, őt, aki fellépett a demokráciáért, fellépett az antiszemitizmus ellen, íme, még föl is jelentik! Micsoda szörnyű dolog ez, mondja ő, azzal a kis hibával, hogy az a tény, amire ő hivatkozik, egyszerűen nem volt igaz.

Nos, ez engem nagyon is emlékeztet a sztálinizmus koncepciós pereire. (Derültség és felzúdulás az ellenzéki padsorokban.) Így van. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Hogy micsoda dolog ez, mondja a képviselő asszony a levélben... (Nagy zaj, közbekiáltások. - Az elnök csenget. - Egy hang az MSZP soraiból: Úgy van! Mondd meg nekik!), mondja a képviselő asszony a levélben, hogy micsoda csúnya dolog ez, hogy őt mint a demokrácia őrangyalát, támadások érik, és azt hangoztatja, hogy elmaradt az elhatárolódás. Ez sem igaz! Az elhatárolódás nem maradt el. Az érintett képviselő és a többiek is, mindenki, aki csak erről az egészről tudomást szerzett és aki az egészet átgondolta, elhatárolódott ettől az ügytől. Ehhez képest mondja ő, hogy micsoda dolog az, hogy őt feljelentették emiatt, tehát nem kér elnézést.

Ha a képviselő asszony nem kérhet elnézést vagy erre nem kap engedélyt, nem tudja az álláspontját korrigálni, akkor én csak egyet tudok neki ajánlani, úgy csendesen, szépen: mi, katolikusok úgy szoktuk mondani a gyóntatószékben (Derültség és hangos felzúdulás az ellenzéki padsorokban.), hogy szent dolgokból csúfot űzött. (Egy hang a Fidesz soraiból: Foxi-Maxi tanszék!)

Nem tudok mást mondani: én szóltam, és megpróbáltam megmenteni a saját lelkemet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu