DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Januárban és februárban még abban reménykedtünk, hogy kevés hó esik, nem lesznek tartalékok, amelyek majd áradást okozhatnak, aztán márciustól abban kezdtünk reménykedni, hogy lassú lesz az olvadás, hogy fagyos éjszakák lesznek, és ha óhajtottuk is a tavaszt, mégis azt reméltük, hogy csak lassan érkezik el. A legfrissebb hírek - amelyeket éppen ma reggel néztem meg - sajnálatos módon már nem olyan kedvezőek, mint az eddigiek, hiszen a hét végére esőt és jelentős felmelegedést jósolnak.

Márpedig az emberek - és jómagam is - nagymértékben elvesztették a hitüket, sokan a jó szerencsében, mások - mint én is - inkább abban az erőben bíznak, amely a kormányon kívül álló, és ez az a Mindenható, aki talán még segíthet, mert önök már nem. Az eltelt három esztendő ugyanis világosan arról szólt, hogy a gátépítés vagy a Vásárhelyi-terv megindítása helyett - ez a kettő nem azonos, erről még szólni szeretnék - a virtuális kijelentések uralták el a környezetvédelem, de legfőképpen a kormány kommunikációját.

A Felső-Tisza-vidéken élők és az ott lévő közvetlenül veszélyeztetett falvak polgármesterei egy értekezleten megállapították, hogy öt kilométer olyan szakasz van, ahol nem történt semmilyen gáterősítés vagy gátépítés, ahol a nyúlgátakba próbálnak valamiféle reménységet fektetni, ahol azonban a legsúlyosabb helyzetet éppen az mutatja, hogy ma már az emberek is apatikusak. Engem ez ejt a leginkább kétségbe, az, amikor azt látom és hallom a televízióban, hogy az ott élő emberek azt mondják, hogy 2001-ben még elmentünk, 2001-ben még építettük, de most már nem megyünk. Ez valami hihetetlen apátia és minden bizalom elvesztése. De csodálkozunk ezen?

Nézzük meg, hogy mit mondott Medgyessy Péter - a klasszikust illik szó szerint idézni -: “2004-ig befejezzük a Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszere, valamint a Duna-Tisza köze kiszáradását gátló hálózat megépítését, zöld folyosót hozunk létre.ö Én tudom és mindenkinek tudnia kellett volna, ez pontosan annyit jelentett, mint a 23 millió román. Nem jelentett ez egy szállal se többet, de sajnos az emberek egy része elhitte, és tényleg azt gondolta, hogy ezt meg lehet csinálni, végre lehet hajtani. Ezért nem szabad valótlanságokat mondani.

S ha ma vállalkoztam a felszólalásra, az elsősorban nem a reménytelenség keltése érdekében, hanem valami kis remény csöpögtetése érdekében történt. Arra kérem államtitkár urat, de különösen a távol lévő miniszter urat, hogy ne vegyék fel Németh Imrének a virtuális milliárdoktól szétszaggatott, összeszabdalt kabátját, mert az rossz kabát. Nem jó, ha ugyanazt veszik fel, és újra meg újra elmondják, amiről maguk is tudják, hogy nem igaz. Mert tudják, hogy nem lehet összemosni a Vásárhelyi-tervre adott 8 milliárd forintot és a gátépítésekre adott rendkívül csekély összegeket. Nem lehet összemosni! Önök az elmúlt évben alig több mint 200 méter gátat építettek. A polgári kormány 203 - nem méter, hanem - kilométer gátat épített. Ezt nem lehet folytatni! És azt sem lehet elhitetni az emberekkel, hogy a Vásárhelyi-terv megvalósítása folyik, mert az valami nagyon távoli. Miniszter úr egy múltkori meghallgatáson felsorolt vagy hat olyan tározót, amelyek nem fognak elkészülni sem 2005-ben, sem 2006-ban, de még 2007-ben sem, mert a költségvetési lehetőségek nem biztosítottak.

Ne mondjanak olyanokat, amik az emberekben hiú reményeket ébresztenek! S különösen ne mondjanak ilyeneket, amikor tudják, hogy megrokkant a vízügyi szervezet; a szakemberek 40 százalékát bocsátották el. Kik fogják megvédeni a gátakat? A honvédség már nem, mert ilyen már nem létezik, azt ugyanis sikerült fölszámolni. Akkor kik? Az emberek már nem akarnak áldozatokat hozni. Ezért úgy gondolom, államtitkár úr, hogy világos és őszinte beszédre van szükség. Különösen sajnálatos és súlyos az a helyzet - s ezt minden vízügyes megerősíti -, hogy a Duna és a Tisza áradása évek óta összeér. Ez korábban nem így volt. Ma a Felső-Duna szakaszán legalább olyan veszélyeztetett részek vannak, mint a Felső-Tisza vidékén. Mi lesz velük?

Azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy ma nincs több lehetőségünk, mint a bizakodás, a reménykedés - én a Mindenhatóban, mások talán a szerencsében bíznak -, a reménykedés abban, hogy elmarad az eső, elmarad a felmelegedés, s talán önök is a valóság útjára térnek, és az elkövetkezendő egy esztendőt felhasználják arra, amire kötelesek: a gátak megerősítésére és a Vásárhelyi-terv valódi beindítására. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu