DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ebben a vitában már elég sok minden elhangzott. Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy itt a kibontakozó eszmecsere és diskurzus kapcsán meg kell jegyeznem nekem is azt, hogy persze, szerintem senki nem akarja a másikat riogatni, szó sincs erről, de aggodalomra van ok.

Aggodalomra azért van ok, mert a törvény vitája húzódik, jó ideje itt van a parlament előtt. Az, hogy húzódik, csak azt mutatja, hogy egyre inkább közelednek a választások, egyre inkább közelebb vagyunk a választások időpontjához. Ha a jelenlegi törvényi feltételekkel tudunk nekivágni a választásoknak, az nem jó, ezt mindannyian tudjuk. Nem jó, mert ezt a törvényt már nagyon sok kritika érte, és nem utolsósorban valóban jogi aggályok is megfogalmazhatók arra vonatkozóan, hogy meg lehet-e tartani a következő választásokat rendesen, jogszerűen, korrekt módon, a mostani törvényi feltételek mellett. Tehát mindannyiunknak az lenne az érdeke, hogy olyan szabályozást találjunk, amely megvalósítható, és amely a következő választások előtt megfelelő idővel olyan helyzetet teremt, hogy fel lehet készülni a választásokra, a megfelelő infrastruktúrát ki lehet alakítani, normálisan és korrekt módon neki lehet állni a következő választásoknak. Ez a célja annak, hogy a jelen pillanatban is itt van előttünk a törvény.

Nem szabad elfelejteni azt, hogy Farkas Flórián képviselőtársam említette azt, hogy közel 60 módosító indítványt beadott a Fidesz a törvényjavaslathoz. Ez helyes és jó is, hiszen nyilvánvalóan az a dolga a különböző pártoknak, hogy módosító indítványokat adjanak be a törvényjavaslathoz, és nem vonom kétségbe az ő szándékát, hogy neki az a meggyőződése, hogy ezek a módosító indítványok javítják, jobbá teszik a jelenlegi törvényjavaslatot. Csakhogy az alapprobléma az, hogy... - természetesen nekünk az a dolgunk, a különböző pártok képviselőinek, hogy a magunk nézetrendszere, felfogása szerint azt gondoljuk, hogy ezen elvek alapján tudjuk javítani és jobbítani a törvényjavaslatokat. De mégis azt is látnunk kell, hogy egy bonyolult rendszer a törvényhozás, szükséges a konszenzus ahhoz, hogy előrejussunk, és gyakran nem biztos, hogy a kompromisszumok a legtökéletesebb formában öltenek testet, de arra alkalmasak, hogy széles körben az adott kérdés mögé állítsák a társadalmat.

(11.10)

Mert senki sem érzi úgy, hogy vesztes a történetben, senki sem érzi úgy, hogy ráerőltették az akaratát, és neki el kell kullogni leszegett fejjel a csatamezőről; természetesen idézőjelben a csatamezőt. Itt meg aztán különösen - kétharmados törvényről van szó - nagyon fontos az, hogy ilyen széles körű konszenzust tudjunk mögötte kialakítani. Nem csak az a lényeg, hogy a magunk részéről milyen módosító indítványokat tudunk a törvény mellé tenni, hanem az, hogy ki tudjuk-e alakítani a konszenzust ezek körül a módosító indítványok körül vagy a törvény körül. És itt van a probléma.

Azt gondolom, hogy ebben a vitában is el kell mondanunk, hogy miért tartunk itt. Miért tartunk ott, hogy hosszú hónapok óta húzódik ez a vita? Ezt világosan le kell szögeznünk, hogy azért, mert hosszú évek munkája eredményeként történt egy egyeztetés. Az emberi jogi bizottság még az előző ciklusban elkezdte ezt a munkát - megjegyzem, Kaltenbach Jenő ombudsman úr nagyon hatékony, rendkívül precíz segítségével, javaslataival, ötleteivel hozzájárult ehhez a munkához. Tehát széles körű egyeztetés indult el, és nagy nehezen eljutottunk odáig, közel fél évvel, háromnegyed évvel ezelőtt, hogy számtalan egyeztetés eredményeként kialakult - amelyet a parlamentben, a bizottságban, a minisztériumban folytattunk - az az eredmény, amire mindenki egy kicsit „
szívta a fogátö, de azt mondta, hogy jó, nagyjából ez a kompromisszum elfogadható.

Én innen, a pulpitusról mondtam el - emlékszem rá -, hogy például az úgynevezett regisztráció kérdésében nekünk, az SZDSZ-nek egyáltalán nem tetszik, a szívünkhöz egyáltalán nem áll közel az a megoldás, ami mellett ez a törvényjavaslat jelen pillanatban leteszi a voksot. Az én értékrendem szerint ez - finoman fogalmazva - nehezen elfogadható, de azt mondtam, hogy mégis hajlandóak vagyunk belemenni, mert azt látjuk, hogy a konszenzus ekörül teremthető meg, és nem látunk jobb megoldást arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi helyzettel való visszaéléseknek elejét vegyük. Hiszen a regisztráció kérdése azért került elsősorban elő, mert olyan mértékű visszaéléseket tapasztaltak sokan a kisebbségi területen ennek kapcsán, hogy óhatatlanul is előjött ez a probléma, hogy valahogy tisztázzuk a helyzetet. Ez csak egy példa erre, hogy mennyi problémánk volt ezzel. Mégis elfogadtuk, hogy rendben, legyen ez a megoldás, főleg ha a hazai kisebbségek többsége ott van mögötte.

S aztán történt a fordulat, amit nem lehet elhallgatni és világosan kell beszélni ez ügyben, hogy a fordulat azért következett be, mert a Fidesz kivonult ebből a kompromisszumból. A Fidesz addigi képviselője, Hargitai János - aki egyébként mindannyiunk által nagyra becsült képviselője az emberi jogi bizottságnak, mert azt gondolom, hogy kitűnő képviselőről van szó, minden vitánk mellett; ő képviselte addig a Fideszt ezekben a vitákban -, ő benne volt ebben a megállapodásban, egyszer csak a következő tárgyalásokra már nem ő jött, és érdekes módon a Fidesz következő delegációja azt mondta, hogy nincs kompromisszum, és négy kérdésben felrúgták az addigi megállapodást. Ez a regisztráció kérdése volt - emlékszünk rá -; az, hogy az európai uniós polgárok részt vehetnek-e a választásokon vagy sem; ide tartozott a megyei önkormányzati szint kérdése; és idetartozott az elektori rendszer. Ez a négy kérdés volt, amiben már előtte is volt megállapodás, és a Fidesz azt mondta, hogy nem, nem fogja magát tartani a kompromisszumokhoz.

Hangsúlyoznám: nem akarom minősíteni a Fidesz álláspontjának a tartalmát, mert nem győzöm elégszer elmondani, hogy gondolhatjuk azt és bárki gondolhatja, hogy lehet, hogy sok szempontból van igazság abban, amit mondanak, lehet, hogy közelebb áll az igazsághoz bizonyos kérdésekben az, amit a Fidesz javasol, de nem ez a perdöntő ebben az ügyben. A perdöntő egy kétharmados törvénynél, meg különösen egy ilyen kérdésnél, ami a kisebbségekre vonatkozik, az, hogy mögötte fel tudunk-e sorakozni, mindannyian a magunkénak tudjuk-e érezni. Azért állunk itt, azért állt meg a vita, azért nem jutunk előre, mert egy létező, évek alatt kínkeservvel kialakított kompromisszumot a Fidesz felrúgott, és úgy ítélte meg, hogy nem akarja magára nézve kötelezőnek elfogadni, és ezzel most kínlódunk óhatatlanul is, s emiatt tartunk itt jelen pillanatban ebben a vitában a parlamentben. Úgyhogy remélem, hogy valahogy csak sikerül előrejutnunk.

Még egyszer hangsúlyozom: régről itt ülök a parlamentben, látom a törvényhozás munkáját, pontosan tudom, hogyan működik ez, azt gondolom, hogy elég rutinom van benne. Nem győzöm elégszer elmondani, hogy érdemes mindenkinek elhinni azt, hogy nem mindig a tökéletes megoldások azok, amelyek előre vezetnek, hanem gyakran azok a megoldások, amelyek mögé oda tudunk állni mindannyian, és mindenki úgy érzi, hogy köze van hozzá, és a sajátjának érzi.

Szerintem az a törvényjavaslat, ami bekerült a parlament elé, minden gyengeségével, hibájával együtt - nem győzök elégszer emlékeztetni rá, hogy személyesen nekem is sok averzióm van ezzel, mégis azt gondolom -, a létezőhöz képest jelentős előrelépést jelent. Szerintem mindannyiunknak bölcsen ezt kellene megfontolni, hogy akarjuk-e, hogy jobb legyen ez a rendszer - akár minden gyengesége és hiányossága mellett -, vagy hagyjuk, hogy maradjon az, mert a tét az egy kétharmados törvénynél, hogy maradjon az, ami eddig volt, aminek lassan tényleg számtalan sebből vérző testét régóta látjuk.

Nos hát, tisztelt képviselőtársaim, ezért szeretném javasolni a Szabad Demokraták Szövetsége nevében is a kellő önmérsékletet, bölcsességet ebben a vitában, és azt, hogy mindannyian törekedjünk arra, hogy próbáljuk azt a bizonyos kompromisszumot megkötni a másikkal, mert különben nem jutunk előre a kisebbségi törvény ügyében sem.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu