BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elég érdekes ez a vita, mert azt gondolom, hogy néhány fogalmat valószínűleg ismét tisztázni kell. Egy hasonló vitát lefolytattunk már egyszer ebben az Országgyűlésben akkor, amikor az alkotmányos szerződéssel kapcsolatos vitasorozat zajlott akkor is több lépcsőben, aminek ott is az volt a lényege, hogy vajon a Magyar Országgyűlés által kifejtett álláspont úgy fogalmazódik meg, olyan erővel fogalmazódik-e meg, ahogy Ékes képviselő úr megfogalmazta, hogy tudniillik amit mi most itt döntünk, annak van-e valami relevanciája a 24 plusz 2 tagországra nézve. Akkor is az volt a véleményünk, és nem valamifajta szégyenlősség vagy célszerűség okán mondta a kormány, hogy nincsen, hanem egyszerűen azt mondtuk, hogy a Magyar Országgyűlés e határozata semmi mást nem tesz, mint hogy a kormány számára ad vagy nem ad felhatalmazást arra, hogy azt az egyébként 900 oldalas dokumentumot, amelynek szövegében a Magyar Országgyűlés jelenlegi határozati javaslat fölötti vitája semmilyen formában nem módosíthat, azt aláírjuk, vagy ne írjuk alá.

Lehet 30 oldalas országgyűlési határozatot elfogadni, ez irreleváns abból a szempontból, hogy végül is ha egy 30 oldalas dokumentum eredményeképpen adnak önök a kormánynak felhatalmazást, hogy aláírjon valamit, ugyanazt fogja aláírni, mintha csak egyetlenegy mondat lenne az országgyűlési határozat. Hogy mi a magyar kormány kötelezettsége abban a tekintetben, elhangzott az autonómia, elhangzottak környezetvédelmi és egyéb dolgok, úgy gondolom, hogy nem egy felhatalmazó vita kérdése.

Abban tökéletesen osztom az önök álláspontját, hogy a magyar kormány soha nem feledkezhet meg arról, hogy a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit támogatni kell, de akkor megint ugyanott vagyunk, ugyanannál a vitánál, hogy megfogalmazunk valamit, amelyet egyébként most éppen Erdélyben, Romániában az ott élő magyarok egymás közötti vitákban próbálnak kiérlelni, tudniillik meghatározni, hogy mi az ő autonómiatörekvésük. Ott is a magyarságon belül sajnos többségi-kisebbségi álláspont van, ez látszik egyébként az RMDSZ-nek az ezzel kapcsolatos ottani törvényjavaslat- előterjesztésének magyar fogadtatásában. Ez az, amiről az előbb úgy fogalmaztam, hogy a magyar kormánynak természetesen az a kötelessége, hogy azt az álláspontot támogassa majd, ami ebben az Erdélyben, Romániában lefolytatott vita alapján kikristályosodik, és végül is az ottani többségi álláspont mentén kialakul. Akkor még mindig ott a helyzet természetesen, hogy azt az álláspontot immáron a magyarság legitim szervezeteinek az ottani törvényhozásban kell megerősíttetni, elfogadtatni.

Ami pedig a nemzetközi szervezetekben való elfogadtatást illeti, erre csak azt tudom mondani, hogy nagyon nagy bajban volnánk, ha minden egyes országra valamilyen kaptafa-megállapodást vagy kaptafa-elképzelést próbálnánk alkalmazni. Az ön által üdvözölt Komlósi József valóban azon dolgozik, hogy ahány ház, annyiféle megoldást próbál szakmai érvekkel elősegíteni kidolgozni, és ebben a magyar kormány - a mindenkori magyar kormány - mindig is partner volt, csak nehogy úgy járjunk, mint a valamikori régi rendszerbeli kis úttörő járt, aki ugyan át akarta vezetni - bocsánatot kérek a rossz viccért, de ez rossz vicc volt akkor is, csak nehogy ezt a rossz viccet kövessük - a nénit a túloldalra, csak éppen 90 fokkal ellenkező irányba.

Nekünk az a kötelességünk, hogy azokat a törekvéseket támogassuk, amelyek a határon túli magyarság elfogadható, végrehajtható törekvései az adott országban, amelyeket egyébként hazájuknak is tudnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu