DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szót kértem ebben a vitában, mert javaslatokat nyújtottam be, és úgy érzem, hogy érdemes, szükséges indokolni a javaslataimat itt, a tisztelt Ház színe előtt is.

Az előttünk lévő törvényjavaslat a távközlés, a távértékesítés keretében kötött pénzügyi szerződések kapcsán olyan kérdéseket is felvet, amelyek nincsenek kifejezetten kimondva az előttünk lévő törvényjavaslatban. Amit a kormány hozott az Országgyűlés elé, ez egy időszerű, érdekes téma. Azért időszerű és érdekes, mert a jövő felé mutat: ilyen lesz a világ, és még ilyenebb holnap, a következő évben, 4 év múlva és 40 év múlva. Mind több és több közlés a távközlés eszközeivel, elektromos, elektronikus eszközökkel történik meg és következik be, nemcsak közlekedés, kommunikáció, hanem adásvétel is, értékesítés is. Arról van szó, hogy eladni valamit, és a hangsúly itt különösen a pénzügyi ágazati szolgáltatásokon van, azokról van szó - tehát szolgáltatás, és pénzügyi.

Persze lehet, hogy ez kicsit tautologikus, ugyanis a pénzügy egyfajta szolgáltatási instrumentum, bár a közgazdaságtanban talán vitathatnánk másképpen is. De itt határozottan arról van szó, hogy a pénz felhasználódik mint csereeszköz, a szolgáltatás előmozdítására.

Ebben a folyamatban nyilván érdekeltek vagyunk, és szeretnénk tudatában lenni, hogy is áll ez, és mi várható. Azt különösen a Magyar Országgyűlés feladatának tekintjük, nehogy ezek a folyamatok mellékutakra terelődjenek, és olyan bajok történjenek, amiket nem kívánunk, hiszen erről van szó, ez a címe, hogy a fogyasztó védelme. A törvénycikk egyik fő fejezete a fogyasztóvédelem, és a magam módosító javaslatai is fogyasztóvédelmi jellegűek.

Hogy a pénzügyi szolgáltatást az ügynök, vagy másképpen megnevezett kereskedő ajánlja a fogyasztónak, egy megcélzott személynek, háztartásnak vagy vállalkozásnak, ez a dolgok rendje. Amikor a két törvénymódosítóban én azt kértem, hogy ez foglaltassék bele a szövegbe, szeretném hangsúlyozni, hogy az nem egy ügynökellenes mentalitás, ami idehozatta velem ezt. Én híve vagyok, és mint közgazdász hasznosnak tekintem a hirdetéseket és a különböző hirdetési mechanizmusokat a postán, a röplapokon, és jelen esetben a távközlés révén. Ez pozitív dolog, a társadalomban, a gazdaságban kommunikáció történik. Sőt, odáig mehetek a magyarázatban, hogy a fogyasztó hozzájut olyan információhoz, amihez nem jutna hozzá, ha nincs ez az ügynök, aki ügyeskedve eljuttatja oda.

Tehát ez a pozitív része a hirdetéseknek, azonban ha ez túlzásba megy... - a régi magyar közmondás már létezett, mielőtt kitalálták a telefont, hogy jóból is megárt a sok. Erről van itt szó, hogy a távközlés révén történő túl sok ajánlása valamilyen szolgáltatásnak elsokallhat.

Azt javaslom a 3. § 1. pontjához hozzáadandóan, és olvasom… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Öt perc?

Forrás: parlament.hu