DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés, amelyben szeretnék szólni, egy olyan ügy, amely képviselőtársaim előtt ismert, hetekkel ezelőtt történt: a magyar parlament egyik tagja, Semjén Zsolt ragadtatta el magát egy rendezvény kapcsán olyan kijelentésekre, amelyek, azt gondolom, nem méltóak sem a parlamenthez, sem egy parlamenti képviselőhöz, és különösen nem az emberi jogi bizottság alelnökéhez.

Hadd kezdjem ezt a felszólalásomat azzal, hogy személyesen is különösen sajnálom, hogy ezek a kijelentések elhangoztak, főleg azért, mert a magam részéről törekszem arra, hogy olyan képviselőkkel is, akik más politikai pártokhoz tartoznak, jó viszonyt tartsak fenn, nem pusztán csak a jó viszony kedvéért, hanem azért, mert azt kell mondanom, értékes és sokszor kiváló, jó embereknek tartom őket. Meg kell mondanom, Semjén Zsolt is ezek közé tartozik. Jó viszonyban vagyunk, remélem, ezután is ugyanolyan jó viszonyban leszünk; én törekedni fogok erre, és nagyra becsülöm őt számtalan ok miatt. Én felkészült, értelmes embert ismertem meg benne, és ezért is különösen fáj nekem, hogy ilyen kijelentéseket mondott, ha úgy tetszik, nem ismerek rá. Nagyon megdöbbentem, amikor ezeket meghallottam, nem is értem igazából, hogyan jutott el odáig, hogy ilyen kijelentéseket tett, hiszen benne egy keresztény embert ismertem meg, és azt gondolom, egy keresztény ember így nem beszél.

Nos, képviselőtársaim, azt gondolom, az ügy tartalmával érdemes foglalkoznunk itt a parlamentben is; hiszen miket állított az emberi jogi bizottság alelnöke? Tulajdonképpen különböző csoportokat - ha úgy tetszik, olyan bizonyos magatartásokat, amelyek a társadalom kisebbségéhez tartoznak - állított be negatív színben, elítélendő, riasztó példaként. Elítélendőként állította be a kisegyházak szerepét, a kisegyházak jelenlétét a mai magyar társadalomban, ami nyilvánvalóan nem elfogadható. Ha már szóba hoztam azt, hogy egy keresztény ember hogyan gondolkodik, nyilván mindannyian tudjuk azt, hogy a kereszténység a kezdeti időben bizony szektának, kisegyháznak minősült, és amilyen jelzőkkel illették, hogy milyen rituálékat és szokásokat követnek a keresztények, azokat talán jobb meg sem említeni, mert ma már illetlenségnek tartanánk.

Amikor arról beszélünk, hogyan gondolkodunk az abortusz kérdéséről, tudjuk azt, hogy mi, liberálisok azt gondoljuk, ez az önrendelkezés keretei közé tartozik. Mások másként gondolkodnak erről, de az abortusz szabályozásában minden civilizált ország arra törekszik, hogy rábízza a döntést az egyénre, és senkire ne kényszerítsen rá olyan világnézetet, felfogásmódot, ami tőle idegen. Aki azt gondolja, hogy az élet a fogantatástól kezdődik, cselekedjen úgy, és aszerint döntsön az életében; aki másként gondolkodik erről, és azt mondja, az önrendelkezési jog szélsőséges esetekben megelőzi az élet keletkezéséhez és az élet védelméhez fűződő jogot, az dönthessen úgy.

(9.40)

Ugyanez vonatkozik az eutanázia kérdésére. Aki azt gondolja, hogy nem lehet elvenni egy akár évtizedeken át haldoklótól sem az életet, döntsön úgy, de aki úgy gondolja, hogy nem helyes hagyni szenvedni a szenvedőt, főleg ha ő előzőleg kinyilvánította azt az akaratát, hogy ilyen esetben kíméljék meg őt a szenvedésektől, hanem segítsék őt a kegyes halálba, akkor legyen meg ez a lehetősége.

Ugyanez vonatkozik a homoszexualitás kérdésére is. Képviselőtársaim, ma már azért civilizált világ van, senki nem gondolja azt, hogy erkölcsi kérdés a homoszexualitás. Ez egy adottság. Egy olyan dolog, mint hogy a képviselők egy része kék szemű, barna szemű, hosszú hajú, magas, alacsony, ugyanilyen adottság az, hogy valaki homoszexuális vagy sem. Azt gondolom, ezt erkölcsi kérdéssé tenni keresztény ember nem teheti.

Tehát ezek a kijelentések bizony nagyon súlyosak. Azt is tudjuk, hogy a civilizált Európában nemigen tűrik meg ezeket a kijelentéseket. Emlékezzünk csak Rocco Buttiglione esetére, akinek, ha úgy tetszik, ennél jóval enyhébb kijelentések miatt kellett búcsút mondania egy fontos poszttól az Európai Bizottságban, az úgynevezett európai kormányban.

Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az ember hibázhat, és természetesen elragadtathatja magát a hevület által egy pártrendezvényen. Ez belefér - ha úgy tetszik - az ilyen típusú rendezvények szokásába, de illik utána elnézést kérni, és illik utána bocsánatot kérni. Ilyet nem hallottunk. Még egyszer mondom: nagy kár, hiszen Semjén Zsoltot én személyesen is nagyra becsülöm, és tényleg nagyon sajnálom, hogy pont tőle hangoztak el ezek a kijelentések. De az ügy egy egészen másfajta dimenzióban jelenik meg akkor, ha, ne adj' isten, itt történt egy botlás, történt egy félreértés, történt egy rossz kijelentés, és azt mondjuk rá, hogy jó, ez tévedés volt, de ha ez egy hivatalos pártvélemény szintjére emelkedik, az már egészen súlyos, és ne feledjük el, hogy a Fidesz elnöke kiállt e mellett a vélemény mellett. Megerősítette, azt mondta, hogy ő maga is egyetért ezzel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Képviselőtársaim, emiatt is elengedhetetlennek érezzük azt, hogy a Fidesz világossá tegye azt, hogy hajlandó-e támogatni az emberi jogi bizottság alelnökét ilyen nézetekkel. Mi azt kívánjuk, hogy tegye világossá, hogy elhatárolódik ezektől a nézetektől.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu