LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslatot vitat meg a tisztelt Ház, amelynek részletei lehet, hogy indokoltak, de messziről, madártávlatból nézve településeink problémáit tekintve azon kellene elgondolkodnunk, hogy helyes-e, egészséges dolog-e a városi címek elnyeréséért történő vetélkedés a települések között. Nem lenne-e jobb, ha ritkábban és csak rendkívüli esetekben adnánk városi rangot, és ez a rang nem járna együtt olyan plusz kiemelkedési lehetőségekkel, amelyeket maga a rang biztosít? Nem lenne-e helyesebb megfelelő életlehetőségeket biztosítani a kistelepülések számára olyan lehetőségek formájában, amelyek nem kötődnek városi ranghoz?

Magyarországon rendkívül súlyos gond a kistelepülések mindennapi életének romlása, és ez a helyzet értelemszerűen megnöveli a városi rang elérésére irányuló települési törekvéseket. Kiemelkedési és megmaradási lehetőségeket keresnek a települések a városi rang formájában, holott a létezés, a fennmaradás esélyeivel eme rang elnyerése nélkül is rendelkezniük kellene.

Volt már ilyen helyzet a történelemben. A feltörekvő és vagyonosodó polgárság számos tagja a XVIII. században és a XIX. század első felében sokat áldozott anyagiakban azért, hogy nemesi rangot, címert és egyéb udvari tisztségeket elnyerhessen, egyszerűen csak az iparosként, üzletemberként történő fennmaradása érdekében. Nos, sok egyén számára valóban kiutat jelentett a rang, de előbb-utóbb ütött az igazság órája, és a társadalom csak a rangok nélküli polgári formában fejlődhetett tovább. Minél többen hittek az egyéni kiemelkedés megvásárolt rangok révén történő elnyerésének formáiban, annál tovább maradhatott fenn, éppen a polgári forrásokból nyert pénzek révén, a polgárellenes feudális berendezkedés.

Mint ahogyan az egyének számára életképtelennek bizonyult a rangok révén történő társadalmi berendezkedés, úgy a települések közösségében is be kell látnunk, hogy távlatosan életképtelen ez a szemlélet. Miért ne élhessen anyagi gondok nélkül egy 2-3 ezer fős kistelepülés? Miért törekedjen városi címre, ha nagyon jól érzi magát falusias mivoltában? Gyakorta mondják azt, hogy a városi rang kötelezettségekkel jár, nemcsak pluszforrásokkal. Ez igaz, de a kötelezettségek és a plusz bevételi lehetőségek egyenlege van annyira pozitív, hogy sok település ma is lényegében csak az anyagi biztonsága érdekében küzd a városi címért. Ez az, ami aggasztó, amit helytelennek vélek. Ezért természetesen nem a települések vezetőit, nem az önkormányzatokat hibáztatom, hanem azt a településfinanszírozási rendszert, ami ma kiváltja az ilyen irányú menekülési stratégiát.

Jogszabályaink, helyesen, szem előtt tartják a kisjövedelmű családokban élők esélyegyenlőségének biztosítását, gondoskodnak a nagyvállalatok szorításában tevékenykedő kisvállalatok és kisvállalkozások fennmaradásáról is, annak szellemében, hogy országos érdek a felsoroltak megsegítése.

(17.40)

Véleményem szerint nem vallhatja azt az elvet a társadalom, hogy pusztuljon a gyönge, nem vállalhatja az ilyen szemléletből fakadó társadalmi feszültségeket.

Sajátos módon nem érvényesül ez a fennmaradást megsegítő szemlélet véleményem szerint a településpolitikában. Emiatt a települések felének veszélyeztetett és bizonytalan a jövője. 2004-ben például 832 önkormányzat, az összes önkormányzat mintegy negyede tudta csak az állam által előírt béremelést kifizetni. Az idei kötelező szabályozás miatt az önkormányzatok mintegy háromnegyedénél nagyon komoly anyagi gondok várhatók. Ezek az önkormányzatok gyakorlatilag mint kistelepülések, védtelenek.

A kötelezően ellátandó feladatok költségeinek csak egy részét fizeti az állami költségvetés; például az óvodák esetében általában 40-50 százalékot, az iskoláknál 60-65 százalékot. Ezeknek az állami támogatásoknak a megszerzése épp a legkisebb települések számára bizonytalan, kétséges, mert a megszerzés feltételéül olyan mértékű kihasználtságot ír elő az állam, ami az adott kistelepülésen egyre kevésbé teljesíthető. Míg az állam tudomásul veszi, hogy bizonyos jövedelemszint alatt nem tudják megvásárolni a szülők a kötelező oktatásban használt tankönyvet, ezért támogatja ezeknek a családoknak a tankönyvellátását. Míg az állam tudomásul veszi, hogy a kisvállalatokat nem terhelheti a nagyvállalatok számára előírt adminisztrációs kötelezettségekkel, addig épp a nagyon is különböző anyagi erejű települések viszonylatában nem hajlandó elismerni a kötelezően előírt feladatok teljesíthetőségének a korlátait.

Összefoglalva elégedetlenségem okait: úgy vitatkozunk most a városi cím elnyerésének feltételeiről, amely cím sok település számára a fennmaradás reménye, hogy nem gondolkodunk el azon, helyes-e rangokhoz és címekhez kötni a fennmaradás és a boldogulás esélyét. A történelem véleményem szerint egyértelműen bebizonyította, hogy nem helyes.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a függetlenek és a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu