DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor az ember kézbe vette ezt a törvényt, amelyet már oly régen, január eleje óta vártunk, hogy hatalmas adó- és járulékszabályok alkalmazásával kapcsolatosan valamiféle csökkentésre kerül sor, miközben az ország még éppen a 2005-re vonatkozó három-négy új adóemelés ízét ízlelgette, és próbálta megismerni, hogy ősszel a nagy sietségben a kormányváltás, a kormánypuccs keretében elkészült adótörvények után mivel kell szembenéznie, akkor március 22-re megszületett egy olyan törvénytervezet, amely óriási csalódást jelentett.

Óriási csalódást jelentett a vállalkozóknak, akik valóban érzik azt, hogy a környező országokba kiáramlik a magyar vásárlóerő, illetve a külföldiek nem jönnek Magyarországra vásárolni, hiszen olyan mértékű versenyhátrányba kerültünk csak az áfa és a jövedéki adók tekintetében a környező országokkal, amellyel szembe kellett nézni. Ma már Ausztriában is olcsóbban lehet vásárolni ruhát, élelmiszert, sőt még benzint is, nem úgy, mint megszokottan eddig is, mondjuk, Ukrajnában. Sőt, ha tovább nézzük, ez Szlovákiában és Romániában is így van, ezért nagyon sok ember, aki képes megfizetni, hogy a szomszédos országokba átközlekedjen, bizony ma minden hónap egy-egy napját, egy-egy délutánját igyekszik arra szánni, hogy a hihetetlenül magas adókkal terhelt, jóval drágább magyar szolgáltatások és termékek igénybevételére a környező országokba menjen.

Erre persze lehet azt mondani, hogy korábban, mondjuk, három, négy, öt évvel ezelőtt miért nem lépett valaki. Igen ám, csak közben azért a világban körülöttünk történt egy-két dolog, például az, hogy az Európai Unió tagjai lettünk, Szlovákiával és Horvátországgal (Sic!) együtt a szomszédos országok tekintetében. Erre bizony lehet azt mondani, hogy 2003 végén, 2004-ben a szomszédos országok is felismerték, hogy az Európai Unióban egységes versenypiac jött létre, ezért jelentős mértékben átalakították az adórendszerüket, a csatlakozó országokhoz képest jó néhányan kedvezőbbé tették, így például Szlovákia, de ugyanerre az útra lépett Románia is, és ennek keretében az áfakulcsok tekintetében mintegy 20-25 százalékkal alacsonyabb legfelső kulccsal lehet számolni. Ez különösebb matematikai számítások, bonyolult képletek megismerése nélkül önmagában is egyértelművé teszi, hogy nem adóreformra van szükség, hanem egy olyan kihívásra, amely a magyar gazdaság szereplői, nagyon sok kereskedő és termelő számára azt jelenti, hogy a saját portékája, a saját terméke, a saját szolgáltatása eladhatatlanná vált, amelynek a következményén ne csodálkozzunk; azok a hírek, amelyek napirendre kerültek: hogy bizony nagyon sok vállalkozás csődbe, csőd közeli állapotba került, mert hiszen a vevőik, a vásárlóik kevesebben vagy egyáltalán nem látogatják őket.

Azt gondolom, egy olyan gazdasági jelenség van kibontakozóban a magyar gazdaságban, amelyet a kormány nem is érzékel, különösen ha erre a törvényre tekintünk, amely előttünk van. Ez a törvény sok mindenről szól, de alapvetően ezen versenykihívás teljes érzéketlenségéről ad számot. Az áfa tekintetében tehát meg lehet állapítani, ezen módosítás hatására a versenyhátrányunk semmivel sem csökken.

A kormány a másik jelenséget sem akarja tudomásul venni és érzékelni, hogy bizony a munkanélküliek száma a két évvel ezelőttihez képest 54 ezerrel nőtt, az egy évvel ezelőtti első három hónap adataihoz képest is 41 ezerrel több munkanélküli van ma Magyarországon. És az, amit önök oly gyakran el szoktak mondani, a foglalkoztatás hogyan alakult: azt gondolom, nem vigasztalja azt az 54, illetve 42 ezer embert és családját, akik azzal szembesülnek, hogy míg korábban dolgoztak, ma ez nem áll módjukban. Tudniillik az, hogy a statisztikákat hányszor módosították, és milyen sajátos eljárások keretében változott a foglalkoztatás aránya, azt gondolom, egy másik olyan terület lenne, amelyre most kár szót fordítani, hiszen látni kell, azokat a tényadatokat kell megnézni, hogy például ha egy magyar munkás 10 ezer forint jövedelmet kap, azt bizony minden 10 ezer forintra mintegy 50 százalékkal - más országokkal kapcsolatban 25 százalékkal - nagyobb központi adóterhek, illetve adóterhek terhelik.

(10.00)

Tehát bizony, amikor azt mondjuk, hogy az élőmunkaterhek tekintetében versenyhátrányba került az ország, akkor szintén az elmúlt két-három év azon kihívásaira való válaszadás kényszere jelenik meg, amely kapcsán nem különösebb adóreformon vagy valamiféle bonyolult adóváltozásokon kell gondolkodni, hanem egyszerűen egy általános adószintcsökkentésre kell gondolni, mert egyébként ma a legtöbb befektetői tőke, amely munkahelyet is teremtene nagy tömegben, továbblép Magyarországon, átlép felette. Az, amivel összefüggésben esetleg még két-három évvel ezelőtt is bárki azt gondolta volna Magyarországon, hogy majd az Európai Unió egységes piacaként olyan új munkahelyek jönnek létre, ami lehetőséget jelent nemcsak a 10 millió ember fogyasztására, hanem egy nagy, 460 milliós fogyasztói piacra való termelésre lesz lehetőség Magyarországon, ez messze nem hozta közelebb Magyarország felzárkózását, mert amint látszik, magától semmi nem történik. Ennek a fogadókészsége tekintetében előre kellene lépni. Tehát ha a másik mércének, az élőmunka-adóterhek csökkentésének mérését vagy vizsgálatát megtesszük, akkor kiderül, hogy ez a módosítás ezt nem teljesíti.

Viszont adócsökkentés helyett a 48 oldalas anyagban találunk illetékemelést. Tehát bizony ez a módosító javaslat hoz módosulásokat valóban, korrekciókat, ahogy arról Tállai András képviselőtársam is szólt. Adóemeléseket, és olyan lépéseket, amelyekkel kapcsolatban úgy tűnik, hogy a nagy kapkodásban, valamikor július-augusztusban, amikor a Pénzügyminisztériumban sem elsősorban az adótörvények akkor szokásos egyeztetésére fordították az időt, hanem azon folyt a dilemma, hogy marad-e a kormány, marad-e a pénzügyminiszter, most kiderült, hogy jó néhány, egyébként nem lebecsülendő technikai módosító javaslat nem került érdemileg megtárgyalásra, és erre tesz ez most kísérletet. Tehát tulajdonképpen mondhatnánk, hogy a Gyurcsány-kormány hatalomra kerülésének az árát fizetjük meg most azzal, hogy egyébként itt néhány ember körében megvitatjuk ezeket az adót módosító törvényeket. Vagyis adótechnikailag nyugodtan állíthatjuk, hogy biztosan vannak benne szükséges módosulások, bár itt is, mint ahogy mondtam, az adócsökkentés jelszava mögött illetékemelést kell megfigyelnünk.

Másrészről úgy látom, a kormány szeret kakukkfészekrakó-programjában kakukkokkal foglalkozni. Ebbe a törvénybe is betett egy ilyen kakukkfiókát, tehát a fészek megteremtette a fiókát is hozzá. Hiszen valahol a 63. § táján egy hatalmas költségvetést módosító tétel helyezkedik el, amelynek semmi köze egyébként az egész adócsomaghoz, hanem jött egy éppen arra menő vonat, amelyre gyorsan fel lehetett ugrani, ezt a kakukkfiókát felültették erre a vonatra, és mit látunk: 75 milliárd forint elköltésének a kötelezettségvállalására adna a parlament lehetőséget a kormány számára, amelyben egyébként mintegy 20-25 milliárdos tényleges mai jelenértéken való kiadással szemben egy kiváló, húsz évre szóló, mondhatnánk, öt kormányzatot terhelő kötelezettségvállalási tehernek a vállalásában a Magyar Televízió székházának és programgyártásának finanszírozására tesz javaslatot.

No, hát ez a Gyurcsány-kormány, ez a Gyurcsány-kormány programja. Beszél adócsökkentésről - találunk illetékemelést. Beszél technikai módosításokról - és találunk egy jó nagy adag költést, ami biztos, hogy ma Magyarországon az egyik legfontosabb probléma, de azért vannak ennél nagyobbak is, szeretném jelezni, akár az agrárium támogatásának a kifizetése, akár az áfa-visszaigénylés pontos elszámolása, egyáltalán az állami támogatások kifizetése. S bizony azt kell mondanom, hogy a nyugdíjasok is csak aggodalommal nézhetik ezt a törvénymódosítást, hiszen számukra semmilyen kedvezménylehetőséget, adócsökkentést nem hoz, nem mutat. Sajnálatosan ezért nem lehet támogatni ezt a módosítást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu