MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor meghallgattam az ön hozzászólását, akkor egy Winston Churchill-idézet jutott az eszembe. Winston Churchill azt mondta, hogy “nem bosszant a kritika még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért figyelmen kívül hagyja a tényeketö.

Vegyük sorra azokat a kérdéseket, amelyekről ön beszélt, képviselő úr. A fiatalokat valóban négy-öt olyan kérdés izgatja, most már nem az elmúlt négy évben, hanem az elmúlt 15-20-30 évben, amelynek az első helyén természetesen az oktatás áll, hiszen az oktatás kulcskérdése annak, hogy mennyire beszélhetünk versenyképes ifjúságról. A következő ilyen kérdés a munkahely, hiszen természetesen mindenkinek munkára van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon élni. A harmadik ilyen kérdés az otthonteremtés, hiszen kell egy biztos otthon ahhoz, hogy a fiatalok elkezdhessék az életüket; és ehhez kötődik a családalapítás természetesen, hiszen ez egy természetes menetrend, egy természetes életigény a fiatalok részéről. Én hozzátennék ehhez még egyet, amit ugyan nem a fiatalok fogalmaznak meg, de a mai magyar társadalomban mindenképpen fontos: ez a szocializáció, egy stabil értékrend hiánya a mai magyar fiatalok között.

Nézzük akkor sorban! Az oktatás: felsőoktatási reformba kezdett a kormány, amelynek lényege, hogy versenyképesebb fiatalok legyenek, és úgy fogalmazzák meg a felsőoktatási célokat, hogy azok a munkaerőpiac igényeihez alkalmazkodjék.

(9.40)

A kollégiumi férőhelyeket kérdezte képviselő úr: a PPP-program keretében elindult a kollégiumi férőhelyépítés, 10 ezer új és 20 ezer réginek a felújítása. Az első programban 18 intézmény csatlakozott, megkezdték a munkát, a következő programfázisban 17 intézmény csatlakozott ehhez.

Ingyenes nyelvvizsgát vezettünk be, ingyenes számítógépes bizonyítványt, a kormány rendeletével kapcsolatos közigazgatási egyeztetés zajlik.

Munkahelyteremtés: a kormány a tavalyi évben törvényt alkotott, pontosan azért, amit ön is említ, van egy nagyon jó dolog, aminek van egy kellemetlen negatív mellékhatása. Egyre több fiatal jut el a felsőoktatásba, és ez jó. De ez azt is jelenti, hogy természetesen egyre többen jelentkeznek a munkaerőpiacon, és így értelemszerűen nő a munkanélküliség is. Egyébként ez egy nemzetközi tendencia, éppen ezért döntött a kormány tavaly úgy, hogy járulékkedvezményt ad azoknak a munkaadóknak, akik pályakezdő fiatalokat alkalmaznak, sőt bevezettük az ösztöndíjas munkavállalást, ami arról szól, hogy szakmai tapasztalatot tudjanak szerezni ezek a fiatalok, hogy utána könnyebben tudjanak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.

Otthonteremtés: képviselő úr, mi abban hiszünk, hogy nem gazdag spekulánsoknak akarunk lehetőséget adni hiteltámogatás formájában, hogy a harmadik, negyedik lakásukat vásárolhassák meg, hanem valóban a rászorultsági elv alapján egy igazságosabb rendszert szerettünk volna bevezetni. Ez lett a Fészekrakó-program, amely nemcsak új lakáshoz, használt lakáshoz, hanem lakbértámogatáshoz is támogatást nyújt a fiataloknak, és valóban a fiatalok első lakáshoz jutását szolgálja, hozzáteszem: akár önrész nélkül, és ez volt a fiatalok egyik legnagyobb problémája.

A családalapítás kérdése: nőtt a családi pótlék, az önök kormánya idején nem. Nőtt a gyes, nőtt a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, lehetővé tettük a gyes melletti korlátozott munkavállalást, hogy a családok kiegészíthessék a forrásaikat, a költségvetésüket, illetőleg hogy a hölgyek, az anyák visszatérhessenek a munkaerőpiacra minél könnyebben.

Szocializáció, stabil értékrend: reméljük, hogy az ifjúsági törvény erre ad bizonyos kiszámítható kereteket. Ön a felsorolásból csak egyet felejtett ki; azt mondta, hogy a kormány minden évben megígérte, egyet felejtett el, hogy 2000-ben az önök kormánya is megígérte, hogy beterjeszti az ifjúsági törvényt, és ez valóban húzódik most már több éven keresztül.

Azt gondolom, képviselő úr, a tények meghallgatása után, hogy az ellenzéknek az egyik feladata az, hogy kritizáljon, és hogy konstruktív javaslatokat is megfogalmazzon. Ha ön, képviselő úr, azt mondja, hogy lehetett volna gyorsabban haladni, azt mondom, hogy egészen biztosan lehetett volna. Ha ön azt mondja, hogy elképzelhető, hogy lesz a kormányprogramban olyan pont, amelyik nem teljesül, még soha nem volt és nem lesz Magyarországnak olyan kormánya - de a világnak sem -, amelyik százszázalékosan tudja a kormányprogramban vállalt célokat teljesíteni. Ha azt mondja, hogy lehetne több pénzt elkölteni erre a területre is, ebben is egyet fogunk érteni, egészen biztosan lehetne.

Azt gondolom, képviselő úr, hogy van két filozófiabeli különbség. Azt mondom, hogy lehet persze álmokat felépíteni, álmokat kialakítani, és aztán kergetni ezeket az álmokat, és lehet azt is tenni, hogy kis lépésekben, de határozottan megállás nélkül haladunk egy cél felé. Én a másodikban hiszek, és ezért is dolgozunk.

Képviselő úr, még egyet a figyelmébe ajánlok. Nem szégyellem, és nem félek elismerni azt, hogy az előző kormánynak voltak olyan eredményei, amelyek igenis jók voltak és továbbvitelre érdemesek. Ilyen például az ifjúsági törvény. Nem mi kezdtünk bele, önök kezdtek bele, helyes cél volt, nem volt kellő idő, hogy befejezzék, mi ezt továbbvisszük, és reméljük, hogy közösen sikerül ezt elérnünk.

Azt kérem öntől, hogy talán ne engedjen teljesen a demagógia csábításának, és talán ön se féljen elismerni azokat az eredményeket, amelyeket ez a kormány tett, hiszen a célunk közös, az, hogy javítsuk a fiatalok élethelyzetét és életminőségét, ehhez mi mindig partnerek leszünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu