BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti oldalról elég kevesen vannak, mert csak Molnár képviselőtársam védi itt a placcot. (Pettkó András: A védhetetlent.) A védhetetlent... Államtitkár úr, úgy gondolom, tudjuk, az élet nem mindig fekete és fehér színű, hanem közben szürke. De higgye el, hogy mi nem a feketét szeretjük, hanem a fehérebbet, és ezért vannak javaslataink, hogy ne csak az élet… - mert tudjuk, a felhők fölött mindig kék az ég, és szeretjük a világos színt, nem a sötétséget. Nem azt mondom, hogy önök a sötétséget képviselik, de úgy gondolom, hogy jobb a világosság, a napfény. Nos, ez ügyben adót kellene csökkenteni.

Úgy gondolom, az sem helyénvaló, tisztelt államtitkár úr, hogy 2002. év végi adatot vesz számításba, miután tudja, hogy 2002-ben mi történt a májusi kormányváltás után. Önök nagyon megnövelték az államháztartás kiadásait, hol jól, hol rosszul, de az önök lelkén szárad mindez. Nos, ezt sem korrekt összehasonlítani, és 2002-vel kezdeni a számokat, ön is tudja, hogy miért nem igaz, nagyon jól tudja. Gondoljon csak a sok konszolidációs ügyre, és mindjárt tisztább képe lesz. Ezek az átlagok, amelyek sok alkalommal eltakarják a lényeget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy van némi ingerültség bennünk. Kérem, bocsásson meg érte. Sőt, néha még türelmetlenség is van, épp azért, mert velünk is türelmetlenek. A Magyar Köztársaság percei drágák, akik ma élnek, szeretnének jobban élni. Épp ezért az aktív és lendületes kormányzást kérjük önöktől a benyújtott törvényjavaslat kapcsán is, amely, úgy gondolom, nem egyéb, mint látszatcselekvés és pótcselekvés. Mi próbáljuk az önök szándékai szerint, az önök elhatározása, ígérete szerint módosítani a magyar törvényeket, adótörvényeket, mégpedig azért, mert van egy világgazdasági kihívás, van egy európai uniós csatlakozásunk, amelynél nekünk föl kell zárkózni, esélyt kell adni a magyar gazdaságnak, esélyt kell adni a magyar embereknek, a magyar vállalkozásoknak, a magyar munkavállalóknak, hogy minél többet dolgozhassanak, és bizony nagyon sok tekintetben változtatásra van szükség.

Önök a kényelmes megoldást választották, benyújtottak egy adótörvényt, most, az utolsó tárgyalási szakaszban is olyan kérdéseket terjesztenek elő többek között a Televízió támogatásával kapcsolatban, amit mi nem tudunk szívből elfogadni, nem tudunk jó szívvel elfogadni. Tudniillik ez megint csak a kiadásokat növeli, és nem tudom, hogy akkor miért nem tesznek mellé akár egy üzleti tervet, mit akarnak ezzel csinálni. Államtitkár úr, e törvény kapcsán nem adták az orrunk elé, hogy ha tényleg arról van szó, hogy a magyar köztelevíziót… - amely tudjuk nagyon jól, hosszú évek óta feneketlen kút, lehet beledönteni a pénzt, lehet, hogy most a kormány politikáját szolgálja a Magyar Televízió, amit mi nem tartunk jónak és helyesnek, mert nézze meg az ORTT kimunkálását, hogy mikor kap az ellenzék szót a Magyar Televízióban, nem tartjuk indokoltnak e támogatást. Önök ezt szívességből teszik, úgy gondolom, hogy politikai szándékkal, és ezt mi nem tartjuk helyesnek. Ha ez szakmai javaslat lenne, tisztelt államtitkár úr, én fejet hajtanék, és azt mondom, hajtsák végre. De önök nem tették mellé, mert nincs üzleti terv arra vonatkozóan, hogy miért kapna a Magyar Televízió 75 milliárdot.

Visszatérve: szeretnénk segíteni, mert erőtlenek, bizonytalanok, bátortalanok, és mint mondtam, az idő pénz. Nemcsak én mondom, hanem mondja mindenki, mégpedig a pénz nagyon sok tekintetben a nagyobb jólétet is biztosítja.

(22.40)

Lendület kell ennek az országnak, különösen az uniós csatlakozásunkat követően nem lehet paternalista típusú és csak elosztogató államháztartás. Az önök ígéreteit próbáljuk alátámasztani a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség adójavaslatával, és alkalmat adtak arra az adótörvény benyújtása kapcsán, hogy önök elé tárjuk elképzeléseinket. Kérem, önök mindig visszafelé, a múltba mutogatnak, bírálják az elmúlt kormányzati ciklust, a polgári kormány idejét. Teljesen más körülmények voltak, tisztelt államtitkár úr. Úgy gondolom, hogy háború, világgazdasági válság, árvíz, belvíz sújtotta akkor a Magyar Köztársaságot - és magas munkanélküliség, a gazdaság erőtlensége. Annak idején fontos dolgok történtek, mégpedig a magyar gazdaság erősítése, a kis- és középvállalkozások segítése különböző adócsökkentésekkel is és támogatásokkal.

Nos, önök nem ezt teszik. Még egyszer szeretném felhívni a szíves figyelmüket az utolsó tárgyalási szakasz kapcsán is, hogy a Magyar Köztársaság kihívások előtt áll, versenyben van. A környező országokkal áll versenyben: ki él jobban, ki tud jobban felzárkózni a fejlett Európához? Úgy gondolom, hogy amikor ön arról beszél, hogy a munkanélküliségi ráta az Unióhoz képest Magyarországon elfogadható, igen, államtitkár úr, csak egy fontos kérdésről ön feledkezik: arról, hogy a magyar ember dolgozni szeret, másrészt pedig Európában a munkanélküli-segélyből meg lehet élni. Nálunk viszont felkopik az álla, nem tud megélni az ember.

Alkalmazkodni kell, és önök ezt az alkalmazkodást három éve halogatják. Beszélnek, beszélnek, beszélnek, mondják, képviselőtársaim, duma, duma. Igen, jó lenne a cselekvés mezejére lépni, intézkedni. Ezeknek az intézkedéseknek a hatása időt vesz igénybe. És ha önök ezt az időt elvesztegetik, akkor a Magyar Köztársaság esélyeit vesztegetik el. Lemorzsolódunk, leszakadunk, ha nem lépünk. Ez a mi ingerültségünk, ez a mi türelmetlenségünk oka, és ezért bocsánatot kérek mindenkitől, mert nekünk, még egyszer mondom, nem jó, ha valami rosszul megy. Ez az ország nem visel el rossz kormányzatokat. Önök pedig rosszul teszik a dolgukat, és ez káros a magyar állampolgároknak.

Éppen ezért kérem önöket, hogy e törvény kapcsán is figyeljenek oda, és fontolják meg, különösen az új pénzügyminiszter úrral azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői javasoltak önöknek. Mind a magyar gazdaság élénkítése, fehérítése, versenyképessége érdekében fogantatott. Kérem, vegyék komolyan! Tisztelettel kérem önöket, alázattal kérem önöket, szolgálattal kérem önöket, hogy figyeljenek oda arra, amiről beszéltünk, amit mondunk. Ezek az ellentmondások, az önök kormányzásában lévő ellentmondások nap mint nap kézzelfoghatóak, a reformokról és a munkáról nem beszélni kell, hanem cselekedni kell. Önök pont a cselekvést halasztják el.

Ezért mondjuk azt, hogy az önök szavai és tettei különválnak. Sőt, mi több, alkalmasint retorikával próbálják az országot kormányozni, sokszor egy kézzel adnak, és kettővel vesznek el. Ezt mindennap megtapasztaljuk, különösen szegény vidéken, mert ezt a gazdagabb vidékeken, az ország gazdagabb tájain kevésbé veszik észre. De ott, ahol szűke van mindennek, a kicsi rosszat is nagyobbnak érzékelik. Jó, ha ezt is tudják, és ez nem egyezik a statisztikai átlagokkal, amelyet ön nagyon kedvesen szokott néha a szemünkre vetni. Ott minden jobban fáj, azokon a területeken, ahol leszakadás tapasztalható. És mi attól félünk, hogy leszakadunk, lemaradunk, elmaradunk, és versenyképtelenné válunk.

Úgyhogy még egyszer megismétlem: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség törvénymódosító javaslatait, adómérséklési javaslatait, pontosan a magyar gazdaság élénkítése céljából és a magyar gazdaság és a Magyar Köztársaság versenyképessége érdekében vegyék fontolóra. Nem kérjük azt önöktől, hogy a miénket fogadják el, de tegyenek helyettük újat, még jobbat, precízebbet a saját kútfejükből, vagy éppen másolják át, vagy írjanak más előterjesztői címet, de kérem, cselekedjenek, mert a türelmetlenségünknek, néha picit érzékenyebb beszólásainknak ez a mögöttes indítéka.

Kérem, szándékainkban és tisztességünkben ne kételkedjenek, mert úgy gondolom, e Ház falai között néha illik igazat is mondani, és illik jó célokat is képviselni. Mi ezt próbáltuk megtenni a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről.

Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu