DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, megint nem jegyezte meg, hogy melyik napirendhez szól, melyik ponthoz. Én megnevezem, az 1. pontról szeretnék szólni, mert láthatóan általános vitát kezdeményeznek, de örömmel látom, hogy vitás kedvű államtitkárokkal állunk szemben, mert így legalább kölcsönösen most mód van megvitatni ezeket a kérdéseket.

Egy tény, államtitkár úr, ’98-ban mérhetetlen szegénység volt Magyarországon, 2002-ben mind a szegénység szélessége, mind pedig mélysége enyhült. 2002 után pedig a folyamatok újból elkezdtek romlani ennél, és láthatóan, minél inkább segélyt hirdetnek, az emberek egyre magasabb árakban fizetik ezt meg, és ennek a kompenzálására kitalálták a gázkompenzálást meg a tankönyv- meg nem tudom, milyen, ilyen-olyan kompenzáció kérdését, de valójában ezt az önkormányzatokkal fizettették meg, nagyon jól tudják. A mai történetnek nem ez a kérdése.

Igazából a Fidesznek egy világos álláspontja van: aki gyermeket vállal, és mellette közterheket is és adót is fizet, azok sokkal nagyobb terhet visznek a magyar társadalom vállán, mint azok, akik gyermektelenül élik az életüket, függetlenül jövedelmi viszonyaiktól. Egyértelműen a gyermekvállalásról és azon belül is az iskoláztatásról van szó. Egyébként fölhívom a figyelmet, alkotmányos jogon, alkotmányos kötelezettsége a családoknak és az államnak gondoskodni arról, hogy a gyermekek iskoláztatása legyen támogatva, az iskoláztatás valósuljon meg.

Bizony nagyon sok esetben pénz hiányában csorbul ez a jog, és erre nyújt javaslatot Varga Mihály, Tállai András, Bernáth Ildikó és Pokorni Zoltán módosító javaslata, amelyben ezt az áldatlan helyzetet próbálja újból kezelni, ami pont 2002 és 2005 között jött létre, hogy bizony nagyon sok iskoláztatásra kötelezett gyermek számára és szülei számára megint romlott az anyagi helyzet, ehhez kíván segítséget nyújtani.

Kérem, ezt támogassa, ne beszélje le a képviselőket erről!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu