DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezen szakaszban különösen arra szeretnék rámutatni, ami az illetékekhez kapcsolódik. Tehát nem a 33 adóemelésre, hanem arra, hogy az egy tucatot meghaladó illetékemeléshez kapcsolódóan legalább eggyel megint szaporítja a kormányzat ezen illetékek tekintetében a költséget. Erre persze az volt a válasz, hogy azért tízévente nem árt illetéket emelni. Hogy miért kellett ezt éppen most, áprilisban benyújtani, ami az épületek használatba vételéhez és az építési engedélyekhez kapcsolódik, nem tudom, de erre nyilván majd választ tudnak adni, hogy miért kell ezeket az illetékeket ilyen mértékben emelni. Ez az eredeti törvényjavaslatban van.

De én most azokra a módosításokra szeretném felhívni a figyelmet, ahol mi, a Fidesz ténylegesen illetékcsökkentésre teszünk javaslatot. Ez pedig elsősorban a cégalapítás költségeihez kapcsolódik, amelyet egyébként éppen január 1-jétől emeltek meg 50 százalékkal. Szeretnénk, ha a vállalkozói engedélyek kiváltása és az üzlethelyiségek működésének kiváltása érdekében 50 százalékkal csökkenne az adó. Varga Mihály, Tállai András, Bernáth Ildikó és Pokorni Zoltán módosító javaslataira hívom fel a figyelmet, a 42., 44. és 45., illetékekhez kapcsolódó módosító javaslatok kapcsán.

Mondhatnák, hogy ezt csak egyszer kell fizetni, amikor a céget bejegyzik, de sajnos a helyzet nem ez. Hiszen a különböző változásokhoz kapcsolódó módosításokhoz is kapcsolódnak ezek a magasabb illetéktételek, így viszont egy jól működő cég esetében gyakorlatilag minden évben vagy kétévente garantáltan ennek legalább egyszeri megfizetésével kell számolni. Ezért azt gondoljuk, ha azt mondják, hogy olcsó kormányzás, olcsó állam, ez olyan adminisztrációs teher, amely miatt ezek az emberek, ezek a vállalkozók, akik ezeket az illetékeket megfizetik, pont az ellenkezőjét látják. Erre hívom fel a figyelmet: a drágább állami illeték, a drágább állami eljárások a lakosság számára drágább államot jelentenek, ahol egy vagy két évvel ezelőtt még feleannyiért tudták elintézni az ügyeiket, most kétszer annyiért tudják megtenni. Ezért felhívjuk a figyelmet arra, hogy talán nem kellene ezt korlátlan mértékig emelni, sőt vissza kell állni a korábbi szintre - ha már annyira szeretnek a múltra mutogatni, akkor a 2002 előtti illetékek szintjére.

Külön felhívom a figyelmet arra a nagyon durva, és elsősorban a vidéket sújtó illetékemelésre, haláladónak is nevezhetjük, amely a termőföld tulajdonának vagyoni átruházásához, illetve örökléséhez kapcsolódik. Bizony, itt négyszeresére emelték január 1-jétől a 2,5 százalékos termőföld-forgalmazáshoz kapcsolódó illetéket, amely most 10 százalékos szintre állt be. Vitányi István képviselő 41. számú módosító javaslata szól erről. Fideszes képviselőtársam azt a tapasztalatát osztotta meg velünk, hogy bizony nagyon sok esetben ezeket a termőföldeket, főleg egy öröklés kapcsán, nyomott áron, gyorsan kényszerülnek eladni, viszont az illetékhivatalok, úgymond, a szokásos forgalmi értékhez, a kialakult piaci értékhez alakítják az illetéket, és ha egyébként ez még öröklés kapcsán történik, akkor adózni is kell utána. Hatalmas jövedelmeket kasszíroz be a kormányzat, többletjövedelmeket a központi költségvetés számára 2005. január 1-jétől a termőföld tulajdonjogának visszterhes vagyonátruházása kapcsán.

Ezért úgy látjuk, hogy ha valóban adócsökkentést szeretnének, és valóban a lakosság számára egy olcsóbb államot szeretnének jelezni, akkor azt egy módon lehet, ha ezen illetékek tekintetében figyelembe veszik a 41., 42., 44. és 45. számú, fideszes képviselőtársaim által benyújtott módosító javaslatokat, az illetékek csökkentését. Mert a Fidesz valóban közterheket kíván csökkenteni, a módosítások valóban az illetékek csökkentésére vonatkoznak, amelyeket éppen az elmúlt időszakban a szocialista-liberális kormányzat és annak képviselői szavaztak meg a növelés mellett.

Jauernik úr felszólalásához kapcsolódóan: igen, ez az a probléma, amikor egy olyan törvény kerül elő a kormányzat részéről sürgős, azonnali megoldásképpen, amire nem talál megoldást. Ezt el lehet mondani, hogy dilemmázzunk rajta, de ma este be fog fejeződni ennek a vitája, és láthatóan a kormánynak sincs rá jó javaslata. Mert ha ez egy normál adótörvény-módosítás lenne, amit mondjuk, októberben-novemberben kellett volna tárgyalnunk - ahogy Pettkó képviselő úr is jelezte -, akkor joggal érteném, hogy ilyen dilemmákat vet fel. De ez akadálymentesít, ez valami megoldást akar. Láthatóan vannak olyan problémák, amelyekre nincs olyan módosítás, amely önök által kimunkált lenne. Természetesen itt dolgozhatunk közösen, vagyunk vagy heten-nyolcan most a Házban, akik erről vitatkoznak, de azt gondolom, hogy a kormányzatnak lenne a feladata, hogy ezt benyújtsa.

A maradék másfél percben szeretnék reagálni még egy korábbi államtitkári megjegyzésre, amely a munkanélküliséghez kapcsolódott. Ezt azért fontos jelezni, mert a hitelesség kérdését szokta mindig államtitkár úr feszegetni. Ha 2002-ben, az Orbán-kormány utolsó évében 5,8 százalékos volt a munkanélküliségi adat, majd 5,9, tavaly 6,1, erre az évre az elemzők 7, jövőre pedig 7,2 százalékos munkanélküliségi adatot várnak, az semmiképpen nem a jó irányba való haladást jelzi, miközben az Európai Unióban az európai uniós dokumentumok a következő öt évre már a teljes foglalkoztatást tűzték ki. Erre önök, persze nem ön, de itt voltak a képviselők közül jó néhányan, akik azt mondták, hogy micsoda ábrándok.

(21.20)

Hát, akkor nem tudom… - kádárizmusnak és egyébnek is hívták. Akkor kérdezem én: amikor az Európai Unióban a miniszterelnök ezt megszavazta, elfogadta, vagy az a biztos az Európai Bizottságban, akit úgy hívnak, hogy Kovács László, megszavazta azt, hogy igen, az Európai Unió 2010-ig kitűzött célkitűzése a teljes foglalkoztatás, akkor ők nevetségesek voltak? Ugye, nem érdemes egymást személyeskedve blamálni? Erre szerettem volna felhívni a figyelmet. Lehet, hogy még az európai gazdaságpolitika is mondhat Magyarország számára is elfogadható javaslatot. Erre érdemes figyelni.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu