MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A 32. és a 33. ponthoz szeretnék hozzászólni. Valamennyien a világpiacot választottuk, a versenyt választottuk, a piacgazdaságot választottuk. Amikor felmegy a világpiacon az olaj ára közel 60 dollárra, akkor azon csodálkozunk, hogy ez megjelenik az árakban. Megjelent ez 2000-ben is. Akkor azt mondta egy akkori miniszterelnök: mondják meg, uraim, hogy miből vegyem el azt, amennyivel csökkentenék az üzemanyagárat; vegyem el az oktatásból, vegyem el az egészségügyből?

Én azt gondolom, hogy nem kellene erre a pályára átmenni. 2000-ben 257-259 forint volt az üzemanyag, ugyanennyi, mint most. Figyelembe véve az azóta történt inflációt, most nem azt akarom mondani, hogy az üzemanyag olcsó - mindenkinek drága -, de azt mondom, ahhoz képest ez relatíve, ha megnézzük a vásárlóértéket, akkor azt a szintet még csak meg sem közelíti. Ennek ellenére azt mondjuk, hogy piacgazdaságot építünk. Ha nem építjük be a világpiaci árakat a termelési tényezők közé, akkor a magyar gazdaság versenyképtelenné válik, vagy egyes, olyan vállalatokat hozunk olyan piaci helyzetbe, amit egyébként nem érdemelnek meg, mert a versenytársaik is ugyanazokkal a világpiaci árakkal dolgoznak.

Tehát én azt mondom, hogy mivel a módosítások mellé nem volt odatéve, hogy mi legyen a költségcsökkentés tárgya, tehát ezt a 450 milliárdot például az áfára miből szeretnék megtakarítani, ezért, ha majd melléteszik, mi a magunk részéről támogatni fogjuk, hisz akkor támogatniuk kell majd azt is, hogy mely ágazatból vegyük el ezeket az összegeket.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu