DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két észrevételt szeretnék tenni a Wiener képviselő úr által elmondottakhoz.

Az egyik azzal kapcsolatos, hogy a képviselő úr változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy csak azon esetekben lehessen a már meghozott, de még hatályba nem lépett törvényeket, jogszabályokat módosítani, amelyeket a mostani törvényjavaslat felsorol. Ebből az következne, képviselő úr, hogy ha mondjuk, a parlament hoz egy törvényt, és rájön, hogy rossz döntést hozott, ez kiderül, de nem nyúlhat hozzá, annak hatályba kell lépnie, nem baj, hogy ez mennyi bajt, kárt okoz, nem lehet, e rendelkezés szerint nem engedi meg ez a törvény majd a képviselőknek, hogy belássák a tévedésüket, belássák a döntésük helytelenségét és korrigálhassanak. Ezt én képtelenségnek tartom, és ezt nem fogom tudni támogatni.

A másik pedig: a képviselő úr attól fél, hogy egy törvény végrehajtására adott generális felhatalmazás a törvényt kiüresítheti. Hogyan üresíthetné ki? A parlament fogja a felhatalmazást adni, azok fogják a felhatalmazást adni, akik meg fogják szabni a törvény tartalmát. Mindazokat a kérdéseket, amelyeket ők fontosnak tartanak, szabályozni fogják.

Előadódhatnak ugyanis olyan részletkérdések, amelyekre nem terjed ki a figyelmük, sőt hadd tegyem hozzá, nem is biztos, hogy jó az, hogy nem igazán törvényszintre való részletkérdéseket törvényben akarunk szabályozni. Legyen ez a megjegyzésem egyben kritika is a törvényalkotási gyakorlatunk irányában. El kell választani a lényegest a lényegtelentől, az alapkérdéseket a részkérdésektől. Azt gondolom, ha ide el tudunk jutni, akkor a jogalkotásunk is rugalmasabb, jobb, magasabb színvonalú, a jogkereső közönség, a társadalom igénye jobban kielégítő tud lenni. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu