DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! - hogy önt se felejtsem ki. A dolog lényege a következő: továbbra is az Alkotmánybíróság határozatából kell kiindulnunk. Egyértelművé vált az, hogy a nemzetközi jogi szempontból releváns cselekmények elvégzése a belső jog szempontjából mely szervek feladata és a nemzetközi téren mely szerveké. Az Alkotmánybíróság egyértelműen úgy foglalt állást, hogy belső jogi cselekményeket végezhet az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a kormány, míg külső nemzetközi jogi cselekményeket a köztársasági elnök és a kormány, illetve a kormány vagy a köztársasági elnök felhatalmazása alapján a külügyminiszter.

Teljesen egyértelmű, hogy ez a megközelítési mód - ha elméleti síkon vizsgáljuk a kérdést - mindenben a John Locke-féle hatalommegosztási szisztémának felel meg, amely különbséget tesz törvényhozó, végrehajtó és külügyi vagy úgynevezett föderális hatalom között. A külkapcsolatokban csak az államfőnek és a kormánynak van jogosítványa, leszámítva a parlamentközi kapcsolatokat, ahol az Országgyűlés is meghatározott jogosítványokkal rendelkezik, míg a belső jogi cselekmények terén a parlamenti törvényhozó szerv - természetesen éppen a dualista rendszer jellege kapcsán - a törvény megalkotásával részt vesz a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárási folyamatban is.

Mivel a külső és a belső cselekmények elválnak az Alkotmánybíróság felfogása szerint, ezért nem lehet a 15. pontban javasolt módosító indítványt támogatni. Ez ugyanis azt mondja, hogy a nemzetközi szerződés akkor válik a Magyar Köztársaság jogrendszerének részévé, ha azt törvényben vagy - ha a megkötésre nem az Országgyűlés jogosult - kormányrendeletben kihirdették. Csakhogy hatályban marad az alkotmány 30/A. § (1) bekezdésének b) pontja, amely a köztársasági elnököt is megkötési jogosultsággal ruházza fel olyan ügyekben, amelyekben az Országgyűlés rendelkezik jogalkotó hatáskörrel. Ilyenkor szükséges az, hogy az Országgyűlés előzetes hozzájárulást adjon. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az előzetes hozzájárulás adja meg a köztársasági elnöknek a felhatalmazást arra, hogy majd ő legyen az, aki a nemzetközi szerződés kötelező hatályát nemzetközi síkon elismerje. Ilyenkor azonban, amikor előzetes hozzájárulást ad az Országgyűlés, az is szükséges a jogforrási hierarchia és az alkotmányos rend egészének szelleme alapján, hogy magát a jogszabályt az Országgyűlés alkossa meg, tehát ebben az esetben lehetetlenség az, hogy ne az Országgyűlés hirdesse ki törvénnyel a nemzetközi szerződést.

Abban az esetben, ha az eredeti törvényjavaslat szövege maradt volna meg, tehát ha azt mondanánk, hogy a köztársasági elnök köti meg azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyek tárgya nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, akkor ezt a módosító indítványt el lehetne fogadni. Mivel azonban visszatérünk a ma hatályos szöveghez - és ezt az álláspontot képviseli az Alkotmánybíróság határozata is -, ezt a módosító indítványt nem lehet támogatni, mert ez teljes mértékben ellentmond a ma hatályos alkotmányszövegnek, illetve az Alkotmánybíróság határozatához fűzött indoklásnak.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu