MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Gyorsíró Kolleginák! (Derültség.) Azért mondtam ezt, hogy egyszer ők is meg legyenek említve, hiszen nagyon fontos munkatársaink, és a parlamentarizmus egyik fontos talpkövét jelentik.

Az ajánlás 16. pontjához, a dr. Salamon László képviselő által benyújtott módosító indítványhoz kívánok csatlakozni, de tulajdonképpen egy kicsit szélesebb értelemben szeretnék beszélni. Ebben a módosító indítványban azt javasolja tudós kollégám, hogy az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről külön kétharmados törvény rendelkezzék. Az eredeti törvényjavaslat 7. pontjában viszont az szerepel, ami az alkotmánybíró alapvető jogosítványait és összeférhetetlenségét tárgyalja: “Az alkotmánybíró független, döntéseit kizárólag az alkotmány és a jogszabályok alapján hozza meg. Az alkotmánybíró pártnak nem lehet tagja, párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat.ö Ez egy rendkívül fontos kijelentés, és úgy gondolom, ragaszkodnunk kell, hogy ez benn maradjon az alkotmányban.

Hadd mondjam el, hogy 2003 végén Gereben István, Amerikában élő tudós megkeresett azzal, hogy a hatályos alkotmányunkban van egy, a pártállamra utaló régi, hogy úgy mondjam, maradvány. Ez pedig éppen az alkotmánybírák összeférhetetlenségéről szóló passzusban van, amely úgy szólt, hogy az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai “aö pártnak. Ez az a betű látszólag semmiség, egy a betű - istenem, elütötte valaki! De ha arra gondolunk, ha máshonnan nem, Madách halhatatlan remekművéből, hogy az i betűcske, az ióta milyen rendkívüli fontosságú volt az ariánusok számára, hiszen a homo iuzion és a homo uzion, az Istentől való származás vagy az isteni származás - hevenyészett fordításban ezt mondhatom - különbsége milyen jelentős volt, hogy sok százan mentek halálba, és vállaltak vértanúságot. Innen ered az a közmondásunk - szintén Madách fejéből pattant ki -, hogy iótányit, jottányit sem enged.

Úgy gondolom, hogy ez az a betű is ilyen. Gondoljuk csak meg, hogy annak idején bizony volt ilyen mondat, hogy “a párt kéri tőled, Rajk elvtárs, hogy vállald el ezt a feladatotö; vagyis a balek, felakasztandó bűnös feladatát. A párt ezt kéri tőled, a párt ezt mondja, a párt a mindenünk, a párt több mint a családunk - nagyon belénk égett ez.

Tisztelet és becsület Gereben Istvánnak, hogy ezt észrevette, és az érzékenysége megvolt erre. Mert gondoljuk meg, hogy a Kerekasztal-tárgyalásokon vagdaltuk össze a '49. évi úgynevezett sztálini alkotmányból az első demokratikus jogállam alkotmányát. Tehát érthető, hogy abban a nagy rohanásban ezt nem vettük észre, se Tölgyessy, se Sólyom, se Mécs Imre. Utána ezt számtalanszor kinyomtatták. Az alkotmánybíróságok valamennyi alkotmánybírójának el kellett olvasnia ezt a passzust, hiszen az ő összeférhetetlenségükről van szó. Nem akarom elhinni, hogy nem olvasták el! Mégis, hogyhogy nem vették észre, hogy a pártról van szó?

Úgy gondolom, hogy ez már a lélektan mezejére vezet, a freudi mezőkre, hogy évtizedek során annyira megszokták az emberek a pártról és a párt mindenségéről vallott nézeteket, hogy nem is figyeltek oda, nem is gondoltak rá.

A mai napig ez van a hatályos alkotmányban, és ezért Gereben István iniciatívájára T/8407. szám alatt egy alkotmánymódosító törvényjavaslatot terjesztettem be, amely elhagyja ezt a kis a betűt. Most örömmel tapasztaltam azt, hogy az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott és beterjesztett törvényjavaslatban az alkotmánybírók jogállása korrektebbül, jobban van megfogalmazva, hiszen egyébként a tevékenységükre vonatkozóan jobb a fogalmazás, és kihagyták ezt az a betűt. Úgy gondolom, hogy ezzel az én törvényjavaslatom, amely segíteni és javítani akart, elveszti a jelentőségét, és amint meg fogja szavazni a tisztelt Ház - a tegnapi nap után óvatosabbá váltam alkotmánymódosítások ügyében -, megszavazza, és kihirdetésre kerül, akkor vissza fogom vonni a T/8407. számú törvényjavaslatomat.

Még egy megjegyzést tennék ezzel kapcsolatban. Azért is hangsúlyoztam ki, hogy tengeren túlról és határon túlról érkezett az iniciatíva, mert hála istennek, nagyon sok kitűnő magyar ember él a világ minden részében, akik figyelemmel kísérik a magyar államéletet, figyelemmel kísérik ennek a parlamentnek a működését, figyelemmel kísérik a sajtó működését. Sok ilyen van, Gereben István személyében egy, hogy így mondjam, arche- vagy prototípusát szerettem volna megjeleníteni ezeknek a tiszteletre méltó embereknek.

Még annyit mondok el itt, hogy az időkülönbség miatt hajnalban interneten megjelenő magyar újságokat ők elolvassák, és mikor álmosan beballagok a Parlamentbe vagy a Fehér házba, már szól a telefon vagy ott van az e-mail, hogy Imre, miért nem figyeltek oda erre, miért nem vigyáztok. Tehát ezzel szerettem volna az ő tiszteletüket megörökíteni a parlamenti jegyzőkönyvben.

A másik pont, amihez szeretnék hozzászólni, az a 24. pont, Salamon László és Eörsi Mátyás tudós kollégáim javaslata, amit támogatnak a bizottságok, és az előterjesztő képviselője is elfogadott. Ez pedig az, hogy a fegyveres erők kollektív védelmi kötelezettség keretében történő felhasználása ne kerüljön be ebben a formában az alkotmányba. Mint ezekkel '90 óta a honvédelmi bizottság és a magyar védelempolitika keretében foglalkozó képviselő, el kell mondanom azt, hogy olyan impulzusok érték Magyarországot, olyan katonai és harci jelenségek vettek körül minket, hiszen délszláv háború zajlott le, tagjai lettünk a legnagyobb védelmi szövetségnek, és folytathatnánk, amikor minden alkalommal módosítanunk kellett az alkotmányt. Tehát az alkotmánymódosítások sorozatát tükrözi a jelenleg leírt szöveg, és bizony nagyon oda kell figyelni, hogy az ember pontosan ki tudja hámozni a lehetőségeket.

(14.30)

Ezért tisztelettel kérem az igazságügyi kormányzatot és a minisztériumot, kvázi penzumként, hogy nem a mostani alkotmánymódosítás keretében, de az összes honvédelemmel, védelemmel, szövetségi kötelezettséggel kapcsolatos alkotmányi rendelkezést világos, tiszta, áttekinthető és érthető rendbe kellene rendezni, amikor kiderülne, hogy ellentmondások is lehetségesek közöttük, és majd ha eljön annak a kegyelmi állapotnak az ideje, amikor alkotmányozni tudunk és alapvetően rendbe hozzuk az alkotmányt... - de hadd tegyem hozzá macskakörmök között, hogy védelmi, honvédelmi ügyekben, külpolitikai ügyekben számtalanszor sikerült ilyen kegyelmi állapotba kerülni; ez az a terület, ahol a legtöbbször volt összpárti egyetértés, és ahol voltak már százszázalékos alkotmánymódosítások is. Tehát erre lehet törekedni. Ugyanakkor egy fontos fundamentális kérdés, amire tisztelettel felhívom a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu