PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nehéz megszólalni egy ilyen felszólalás után. Devánszkiné dr. Molnár Katalin felszólalásával, bár a parlamenti patkó nem ugyanazon szakaszán ülünk, de szinte minden szavával egyetértettem.

Rátérve az országgyűlési határozati javaslatra, amit most vitat a tisztelt Ház: a szóban forgó téma elindítója egy közhasznú egyesület, mely az Országgyûlés elnökéhez intézett petícióban az úgynevezett lakásmaffia károsultjai számára kéri a jogi és anyagi segítséget. Ennek alapján három állandó országgyűlési bizottságból megalakult egy parlamenti albizottság, mely a zászlajára tűzte az előbb említett cselekmények megismerését, annak érdekében, hogy a visszaéléseket kiváltó és az elkövetést elősegítő okokra fény derüljön. Az albizottság példás, figyelemre méltó munkát végzett, és ajánlásai alapján került sor a döntésre a tisztelt Házban a korábban e tárgyban született országgyűlési határozatról.

Mielőtt ezzel és az új javaslattal foglalkoznék, néhány alapészrevételt kell tennem, ami magyarázatot próbál adni arra, hogy egy rendkívüli nehézséggel megoldható feladatra vállalkozott a kormányzat és az Országgyûlés, és feltétlenül szélesíteni kell az intézkedéseket vagy az azokon belüli intézményeket, hogy előrelépés történhessen.

(17.40)

Mindenekelőtt indokolatlan elhallgatni azt a tényt, hogy a lakások tulajdonváltozásával kapcsolatos visszaélések elősegítésében sajnos a károsultak, illetve azok jelentős része hathatósan közreműködött, különböző okokból. Ezek lehetnek egyfelől anyagi haszonszerzési célúak, kölcsönszerzés érdekében, többféle okból létrejöttek, és éppen ez a tény adja meg a bűnügyi felderítés, illetve a polgári bírósági eljárás során a szerződésben megbúvó színleltség bizonyítását.

Akár a büntetőeljárásban, a polgári perrendtartásban is az ilyen esetekben az történik, hogy ha a színlelt szerződés, a maga valótlan tartalmával együtt, a szerződő felek együttes aláírásával és ügyvédi ellenjegyzéssel történik, amennyiben az alakszerűségnek megfelel, védelmezni kell az okiratban leírtak valós tartalmát. Itt kezdődik a nehézség. Az a fő baj, hogy az okiraton ott szerepel a károsult hiteles aláírása, tanúkkal és ügyvéddel megerősítve, ami azt jelenti, hogy az előkészített szerződés tartalmilag is az ő akaratát tükrözi. Ugyanakkor ez a sértett állítja, hogy a szerződés nem az ő akaratát tükrözi, ami el is képzelhető.

Egy tipikus példa, és a legsűrűbben előforduló eset az, hogy a sértett, lehet, hogy könnyelműen, átgondolatlanul, pénzt vett kölcsön attól, aki a lakását kiszemelte vagy számára ajánlották. A szerződés azonban nem kölcsönszerződés, hanem adásvételi, amiben szerepel egy összeg vételárként, ezen összegben benne van a kölcsönadott összeg, busásan megfejelve, netán még többszörösen meghaladóan a kapott összeg. Mindezt egy opció zárja le, amely a sértettnek visszavásárlási jogot biztosít. A számítás az, hogy a kölcsönvevő az opció határidejéig a vételárként szerepelt összeget visszaadni nem tudja, így lakása töredékárért elveszik.

Nem a bíróságok és a rendőrség tehet arról, hogy a károsult valóban becsapás áldozata, hiszen színlelt szerződést írattak alá vele. Könnyű belátni, hogy úgy, ahogy bűnügyben a nyomozó hatóságoknak, a polgári perben a sértettnek kell azt bizonyítania, hogy az általa aláírt okirat hamis. Polgári perben pedig annak kell bizonyítani, aki állít.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljunk bele, hogy valaki tanúk és ügyvéd előtt sajátjának ismeri el az okirat tartalmát, majd később bírósághoz fordul, és neki kell bizonyítékokat megjelölnie arra, hogy az adásvételi szerződés formájában egy uzsorás jellegű és hamis szándékú becsapási folyamat zajlik, amelynek áldozatává vált. Itt kell megjegyeznem, hogy általában a “lakásmaffiaö elnevezés nem igazán fedi az itteni elkövetéseket, mert az ilyen bűncselekményeket elkövető személyek, habár többen vannak, se létszámukat, se szervezetüket tekintve a nagyobb méretű szervezett bűnözéshez nem hasonlíthatóak.

Valamivel könnyebben bizonyíthatóak azok a cselekmények, ahol a lakást célba vevő személyek erőszakkal vagy fenyegetéssel élnek. Bár büntetőügyben kiemelten szigorúan és akadálytalanul kell bizonyítani, hogy a sértett nem a saját akaratából tette kézjegyét a valótlan okiratra, ez még így is nehéz, ha valamilyen bizonyíték, esetleg tanú van, hiszen a szabályozások szerint a szerződés aláírásánál egyidejűleg vannak jelen a felek, a tanúk és az ellenjegyző ügyvéd, akinek meg kell győződnie arról, hogy a felek azok, akikről az okiratok szólnak, és arról is nyilatkoztatni kell a feleket, hogy szerződésük az akaratukat tükrözi-e. Eleve feltételezni, hogy úgy a tanúk, mint az ügyvéd, együttműködnek a lakást kicsalni akaró személlyel, természetesen elképzelhető, de általánosan semmiképpen sem lehet.

Egyébként egy-két fontos kérdésben foglalok állást, amely kiemelt lehet, idetartozik elsődlegesen az ingatlan-nyilvántartás. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló, többször módosított törvények szerint is az ingatlan-nyilvántartás adatai közhitelesek, így ez azt jelenti, hogy az állam az abban foglaltak valóságáért szavatol. Aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva jóhiszeműen szerez jogot, ezt jogosan teszi. A visszaéléseket akadálytalanul le lehetne zárni, amennyiben a tulajdonjog bejegyzésénél az eddigieken kívül egy olyan fékrendszert lehetne beilleszteni, ami százszázalékos biztonsággal szűrheti meg azt, hogy valótlan adat odakerüljön, illetőleg hamis adatok alapján tulajdonosváltozás történjen. Akármilyen cselt alkalmaznak, a bejegyzés hiánya olyan ok, amelynek alapján még a hamisan megszerzett ingatlan sem értékesíthető tovább, gyakorlatilag forgalomképtelen, mert a csalással megszerző személy sem tudja továbbértékesíteni vagy hasznosítani. A beszámolóban említett jogerősítési eljárással ez nem megoldható, ezt a beszámoló is helyesen említi.

A beszámoló elég szűkszavúan érinti azt az álláspontom szerint legfontosabb kérdéskört, nevezetesen a nyilvántartás olyan reformját, amely az ügyintézést és ezen keresztül a felelősséget bírósági hatáskörbe viszi vissza. Idetartozik a másik téma is, amelyet a beszámoló említ, nevezetesen, a közelünkben lévő EU-s országok gyakorlatához hasonló eljárási elvek a bíróságokhoz tartoznak, olyan fejlett informatikai háttérrel és személyzettel, ahol a tulajdonjog bejegyzése, ügyintézése napokban mérhető. Könnyű belátni, hogy a bejegyzési hamisításoknak a rendkívüli gyorsaság, a bíróság mint kiemelt hatalmi ág alatti munkavégzés és természetesen a széles körű informatikai háttér a legjobb és a lehetséges megelőzője.

Az előterjesztés nem szól arról, amit tulajdonképpen mindmáig el nem döntöttnek tekint, hogy nincs egységes és kialakult álláspont arra, hogy a nyilvántartás bírósági hatáskörbe kerüljön-e. Teljesen érthető, hogy az előbb említett EU-s példákhoz képest a bírósághoz való átkerülés aprólékos reformot igényel a döntés meghozatala után. Az igazi segítség, az előbb említett, majdnem tökéletesnek mondható informatikai háttér együttes létrehozása, rengeteg időt és még több pénzt igényel. Érthető ezek után az a szándék, amely a miniszteri beszámolóból felsejlik, hogy ezeket az elengedhetetlen intézkedéseket a kormányzat ebben a ciklusban már nem kívánja elvállalni.

Nem vitás, hogy a bíróság mint intézmény tekintélye önmagában visszahúzó erő a csalások ellen. A részletes informatikai és valóban naprakész nyilvántartás még fokozottabban, ha teljesen megakadályozni nem is tudja, messzemenőkig nagyobb hatékonysággal biztosítja a közhitelességet. Az előterjesztésben szereplő, korábban felvetett kérdések, úgymint a jogerő bevárása, a szükséges bélyegzőkkel való visszaélések lehetősége, az illetékek hatékonyabb beszedése és az ügyben szereplők csak másodlagos kérdések az előbb említett kardinális és alapvető változásokat igénylő szempontok mellett. Az ügyben részt vevő közjegyzők, ügyvédek, ingatlanközvetítők, végrehajtók szereplése alapvetően szabályozott, és ha a témánkhoz tartozó ügyben sértik meg a magatartási szabályokat, úgy döntően büntetőjogi felelősséggel tartoznak, de a Magyar Ügyvédi Kamara etikai szabályzata, amely egyben a fegyelmi kódex is, az ilyen ügyletekben szándékosan közreműködő ügyvédeket minimálisan kizárással sújtja, amennyiben büntetőeljárás nem indul.

Aki elszánt a bűnözésre, ezekben a körökben pénzért megszegheti például ügyvédi vagy közjegyzői esküjét, a bűnözésre hajlamos ingatlan-nyilvántartási előadót meg lehet vesztegetni, és szélsőséges esetben a sértett felet testi vagy egyéb módon lehet arra kényszeríteni, hogy eldobja tulajdonát. Ezek azonban a büntetőjog körébe tartoznak, és mint tudjuk, a bűnözést, amióta emberek és államok léteznek, még nem sikerült kiküszöbölni teljes mértékben.

Kétségkívül az állam az említett ügyekben, akár egy rendőri nyomozást, akár egy polgári pert nem biztos, hogy sikerre vezet, éppen a bevezetőmben említett bizonyítási nehézségek miatt, ami elsősorban abból fakad, hogy az okirattal szemben kell annak aláírójának bizonyítani igazát. Ezért úgy érzem, hogy az ilyen ügyekben az eljáró szervezetek, illetve jogi közreműködők és az ehhez felhasznált eszközök szigorúbb kontrollja szükséges, ez a helyzeten valamit javíthat is, azonban nem nyújthat megoldást.

Az ingatlan-nyilvántartás bíróság alá kerülése, egy alaposan kidolgozott jogi és hangsúlyozottan erős informatikai háttérrel való ellátása, amely biztonságot és gyorsaságot - mind a kettő fő kérdés - biztosítani képes, ezek nélkül az üdvös megoldás közelébe sem kerülhetünk. Az erre tett javaslat hiányában a beszámoló nem ad még hozzávetőleges választ sem arra, hogy ez mikor és milyen módon valósulhat meg. A tervezett országgyűlési határozat megkerüli a kérdést, ezért ebben a formájában semmiképpen nem támogatható.

Az előbbiek miatt a beszámolót a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nem fogadja el, és az még az esetlegesen benyújtott módosítási javaslatokkal sem javítható.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu