DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Rövid felszólalásomat két részre osztom. Úgy érzem, hogy az európai ügyek bizottsága elnökeként is illik egypár szót szólnom, mert itt egy parlamenti eljárást is kritika ért mélyen tisztelt, elsőciklusos képviselőtársam részéről.

Tájékoztatnám a Házat arról, merthogy az egyeztetési eljárás zárt ülésen történik, hogy nagyon sok ügyben indult meg egyeztetési eljárás. Ezek nem nagyon mennek előre. Ennek az az oka, hogy a Házszabály szerint ezeket ki kell adnunk az illetékes bizottságnak.

Tájékoztatnám a Házat és tájékoztatnám képviselőtársamat is, hogy még egyetlenegy bizottságtól nem kaptunk véleményt, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki vezetésű bizottság - egyet kivéve, bocsánatot kérek, valóban. Többnyire határidő-halasztást kérnek a fideszes vezetésű bizottságok is; nyilvánvalóan nehéz dologról van szó, és amikor ezek visszajönnek, akkor ez a munka meg tud kezdődni.

Örömmel hallom, hogy az előző ciklusban Martonyi miniszter úr, akinek a szakmai felkészültségéről csak a legmagasabb hangon tudok beszélni, minden hónapban járt a bizottságban - ez jó dolog. Azt nem értem, hogy a képviselő úr miért nem teszi hozzá, hogy Baráth Etele miniszter úr gyakorlatilag majdnem minden héten ott van a bizottság előtt. Szóval csak a tisztesség azt kívánná, hogy akkor ezt tegye hozzá. Elmondhatja, hogy nem ért egyet azzal, amit a miniszter úr elmond - hát persze, a parlamentben az ilyen előfordul -, de egy olyan képet nyújtani a vitára figyelőknek, hogy Martonyi miniszter úr rendszeresen járt oda, ez a kormány pedig ezt nem teszi meg, úgy érzem, ez nem becsületes.

Ezek után szeretnék rátérni arra, hogy én sem tartom ezt a vitát nagyon sikeresnek, ebben osztom képviselőtársam véleményét. Én elmondtam a felszólalásomban, hogy a világ nem fehér és nem fekete, és nem lehet Magyarország európai uniós tagságának egyéves mérlegét úgy megvonni, hogy ez valami borzasztó. Mint ahogy azzal sem értenék egyet, hogyha a kormányoldalon valaki azt mondaná, hogy ez egy fantasztikus sikertörténet, és nem lehetett volna jobban csinálni. Lehetett volna jobban csinálni, de azt mondani, hogy ez egy kudarcsorozat, és hogy sereghajtók vagyunk - higgye el, képviselő úr, ezt még a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szavazói sem fogják elhinni.

Tehát önök túloznak, és ezáltal, ilyen módon még (Tóth István: Nevetséges!) a megalapozott kritikájuk is súlyát veszti, mert lehet, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség számára Magyarország sereghajtó, ugyanakkor a tíz belépő tagállam közül a többség számára Magyarország példaértékű. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Tizedikek vagyunk.)

És hogy Magyarország viszonylag jó munkát végzett, én szeretném hozzátenni, hogy ne állítsa, képviselő úr, hogy itt sikerpropaganda folyik - én ezzel nem vagyok megelégedve. És én szeretném, hogy még jobban működjenek a fogaskerekek, hogy Magyarország még több európai uniós pénz felvételére, elosztására és ellenőrzésére legyen képes, és ha ezt megvalósítjuk, én még akkor sem leszek elégedett, mert ezt mindig lehet jobban tenni.

Mintha süketek párbeszéde lenne... Elmondtam a beszédemben, és nyilván a képviselő úr erre reagált, hogy csak a pénzről van szó, és akkor felmutat egy újságcikket, amelyikben a miniszter úr is pénzről beszél. Kérem szépen, a pénznek helye van ebben a vitában. Én arról beszéltem, hogy fideszes képviselőtársaim egy szó említést nem tesznek arról, hogy az európai uniós tagság a pénzen kívül még mit hoz, ami erkölcs, ami politika, ami demokrácia, ami szabadság, ami béke, hogy ennél fontosabbat ne mondjak.

És ha képviselőtársaim a beszédüknek csak tíz százalékában - á, öt százalékában, de legyen kettő -, ha csak (Dr. Horváth János: A felét!) egy mondatot mondanak arról, hogy azért ez mekkora eredmény, hogy egy évezredes magyar állam megvalósult, és ez mennyi minden jót tud hozni ennek az országnak, akkor én már elégedett lettem volna.

(14.30)

De ebben a vitában semmi mást nem hallunk, mint hogy miért nem nyolcvan, miért csak ötven, vagy miért nem százhúsz, és miért csak kilencven. Ezek fontos dolgok, képviselőtársaim, de vannak az életben ennél is fontosabb dolgok, és ezeket sikerrel teljesítjük, s ehhez tegyük hozzá (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azt a pénzt, ami jár nekünk, és akkor, gondolom, elégedettek lehetünk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu